Megvan a forgatókönyv Sulyok Tamás eltávolítására – de van benne egy óriási akadály

Sulyok Tamás lemondását továbbra is nyíltan sürgeti Magyar Péter, de ha a köztársasági elnök nem távozik önként, az új parlamenti többségnek csak nehézkes és politikailag kockázatos útjai maradnak. A legkézenfekvőbb megoldás a megfosztási eljárás lenne, amelyet az Országgyűlés indíthat el, de a végső szót az Alkotmánybíróság mondaná ki. Ez pedig rögtön meg is mutatja az ügy legnagyobb csapdáját: a testületben továbbra is meghatározó súllyal vannak jelen a korábbi fideszes többség által választott alkotmánybírók.

Magyar Péter május végéig adott politikai határidőt

Sulyok Tamás volt az, aki az Országgyűlés alakuló ülésén elsőként köszöntötte a frissen megválasztott miniszterelnököt, a helyzet azonban már akkor is feszült volt. Magyar Péter korábban többször is lemondásra szólította fel az államfőt, első miniszterelnöki beszédében pedig ezt a követelést a parlament nyilvánossága előtt is megismételte.

A kormányfő úgy fogalmazott: azoknak a közjogi méltóságoknak és intézményvezetőknek, akik szerinte a korábbi rendszer politikai kiszolgálói voltak, félre kell állniuk Magyarország demokratikus megújulásának útjából. Sulyok Tamást külön is megnevezte, és azt üzente: mondjon le „ma vagy legkésőbb május 31-ig”. A jelenet azért vált különösen emlékezetessé, mert hivatalban lévő miniszterelnök ilyen nyíltan és ilyen hangnemben ritkán fordul egy ülő köztársasági elnök felé. Török Gábor politikai elemző szerint politikai értelemben Sulyok mára „könnyű prédává” vált, mert szerinte az államfő politikai elfogultsága vagy bátortalansága miatt méltatlanná tette magát a hivatalához.

A Sándor-palota szerint az Alaptörvény világosan szabályoz

A Sándor-palota a Telex megkeresésére azt közölte: a köztársasági elnök jogállását és hivatalviselésének feltételeit az Alaptörvény egyértelműen szabályozza. Ez a válasz lényegében azt üzeni, hogy Sulyok Tamás nem politikai felszólítások, hanem közjogi szabályok alapján tölti be a tisztségét.

Az Alaptörvény valóban szűk körben teszi lehetővé az államfő tisztségétől való megfosztását. A megfosztási eljárás alapja az lehet, ha a köztársasági elnök szándékosan megsérti az Alaptörvényt vagy valamely törvényt, illetve ha szándékos bűncselekményt követ el. A jogi vita tehát nem arról szól, hogy politikailag sokan elégedetlenek-e Sulyokkal, hanem arról, bizonyítható-e olyan jogsértés, amely az alkotmányos küszöböt is eléri.

Ez is érdekelhet

Így indulhatna el a megfosztási eljárás

Hack Péter alkotmányjogász szerint a folyamatnak szigorú menete van. Először az országgyűlési képviselők egyötödének kell kezdeményeznie az eljárást. A jelenlegi 199 fős parlamentben ez legalább 40 képviselőt jelentene. Ez a Tisza kétharmados többsége mellett önmagában nem lenne akadály.

A következő lépcső már súlyosabb: az Országgyűlésnek kétharmados többséggel kell elfogadnia egy részletesen indokolt indítványt, amely az Alkotmánybíróság elé kerül. Vagyis a parlament nem maga fosztja meg az államfőt a tisztségétől, hanem kezdeményezi, hogy az Alkotmánybíróság döntsön erről.

Hack Péter megfogalmazása szerint itt egyfajta méltatlanságot kell bizonyítani. Ez azonban nem pusztán politikai méltatlanságot jelent. Az Alkotmánybíróságnak jogi alapon kellene kimondania, hogy a köztársasági elnök magatartása eléri azt a szintet, amely a tisztség elvesztését indokolja. Egy alkotmányjogi kommentár is rámutat: a megfosztás nem egyszerű politikai impeachment, mert Magyarországon nem politikai testület, hanem az Alkotmánybíróság hozza meg a végső döntést.

Az Alkotmánybíróság lehet a legnagyobb akadály

A megfosztási eljárás legnehezebb pontja éppen ez: a végső döntés az Alkotmánybíróságnál van. Hiába lenne meg a parlamenti többség az indítvány elfogadásához, az államfő tényleges eltávolításához az Alkotmánybíróság döntése kell.

Ez politikailag különösen érzékeny, mert a testület összetételét az elmúlt évek fideszes parlamenti többsége erősen meghatározta. A kormányoldal ezért könnyen beleütközhet abba, hogy a politikailag látványos eljárás jogilag nem jut el a kívánt végpontig.

Vörös Imre volt alkotmánybíró korábban úgy érvelt, hogy Sulyok Tamás megfosztása jogilag megalapozható lehet, ha bizonyítható, hogy az államfő nem tett eleget az államszervezet demokratikus működése feletti őrködési kötelezettségének. Ez erős szakmai álláspont, de nem azonos az Alkotmánybíróság döntésével. A testületnek saját eljárásban kellene megvizsgálnia, hogy a felhozott érvek valóban elegendőek-e a megfosztáshoz.

Vannak kerülőutak, de azok veszélyesebbek

Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász szerint elvileg létezhetnek más közjogi utak is, bár ezek „egyáltalán nem elegánsak”. Ilyen lehet például egy olyan alaptörvény-módosítás, amely új megszűnési okot ír be a közjogi tisztségek szabályai közé, akár visszamenőleges hatállyal. Felmerülhet az is, hogy a parlament kimondja: az adott tisztségviselő már a megválasztásakor sem felelt meg bizonyos feltételeknek.

Ezek a megoldások azonban könnyen újabb jogállami vitákat nyithatnak. Egy új kormány, amely a jogállam helyreállítását tűzte zászlajára, nehéz helyzetbe kerülne, ha az első nagy közjogi konfliktusát visszamenőleges hatályú vagy személyre szabott szabályokkal próbálná megoldani. Politikailag gyorsabbnak tűnhetnek, de hosszú távon éppen azt az érvet gyengíthetik, amelyre Magyar Péterék építenek: hogy az új rendszer nem a hatalmi önkényről, hanem a szabályok helyreállításáról szól.

Nem csak Sulyokról van szó

A Sulyok-ügy közben szélesebb intézményi vitává nőtt. Földi András, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának professor emeritusa nyílt levélben több jogász távozását sürgette, köztük Polt Péter legfőbb ügyészét és Varga Zs. András kúriai elnökét is. Érvelése szerint a közhatalommal való rosszhiszemű és szisztematikus visszaélést az elmúlt években több közjogi szereplő is elősegítette.

Magyar Péter szintén menesztené azokat, akiket politikai kinevezettnek tart. Polt Péter ugyanakkor az ATV-nek arról beszélt, hogy a jogszabályok szerinte világosan kijelölik a mozgásteret: amíg ez az Alaptörvény és ez a jogrendszer van, minden lépést ezek szabályoznak.

Ez a mondat jól összefoglalja a következő hetek nagy dilemmáját. Az új kormány politikai felhatalmazása hatalmas, de a közjogi rendszerben több olyan szereplő maradt, akiket nem lehet egyszerű kormánydöntéssel eltávolítani.

Lemondás, megfosztás vagy hosszú közjogi háború?

Sulyok Tamás számára politikailag valóban nehéz helyzet alakult ki. Ha lemond, azzal elismerés nélkül is utat nyit az új többségnek egy új köztársasági elnök megválasztása felé. Ha nem mond le, akkor a Tisza-kormány megpróbálhatja elindítani a megfosztási eljárást, de annak végkimenetele korántsem biztos.

A legfontosabb kérdés az lesz, hogy Magyar Péterék a jogállami szigor vagy a politikai gyorsaság útját választják-e. A szabályos megfosztási eljárás lassabb és bizonytalanabb, de jogilag tisztább. A közjogi kerülőutak gyorsabbnak tűnhetnek, de könnyen visszaüthetnek.

A módszer tehát megvan: képviselői kezdeményezés, kétharmados parlamenti indítvány, majd Alkotmánybírósági döntés. Csakhogy a legnagyobb akadály is pontosan itt van. Sulyok Tamás sorsa nem pusztán Magyar Péter politikai akaratán múlik, hanem azon, hogy sikerül-e jogilag is bizonyítani: az államfő nemcsak politikailag vált tarthatatlanná, hanem alkotmányos értelemben is megfosztható a tisztségétől.