Megszólalt egy Tisza kormány ellen tüntető
A pénteki Tisza-kormány elleni tüntetésen nemcsak a skandálások, a transzparensek és a politikusi jelenlétek voltak beszédesek, hanem egy rövid utcai megszólalás is, amely gyorsan körbejárta a közösségi médiát. Egy demonstrálót arról kérdeztek, szerinte Orbán Viktor vissza fog-e térni.
A válasz rövid volt, de annál árulkodóbb:
„Remélem, remélem.”
Amikor pedig arról kérdezték, működni fog-e a Tisza-kormány, a tüntető azt mondta: szerinte meg fog bukni. Arra, hogy ez mennyi idő lehet, így válaszolt:
„Hát ha ilyen ütemben, ahogy az emberek így összegyűlnek, nem sok ideje van meg.”
Ez is érdekelhet
Ez a néhány mondat többet mutat meg a jelenlegi ellenzéki lelkiállapotból, mint sok hosszú elemzés. Látszik belőle, hogy a Fidesz veresége után is él egy alternatív politikai valóság, amelyben Magyar Péter kormánya csak átmeneti kisiklás, Orbán Viktor visszatérése pedig szinte elkerülhetetlen történelmi jóvátétel.
Csakhogy a valóság jelenleg egészen mást mutat.
A vágy és a valóság között hatalmas a szakadék
A Tisza Párt áprilisban kétharmados győzelmet aratott a parlamenti választáson, Orbán Viktor pedig elismerte a Fidesz vereségét és gratulált Magyar Péternek. A nemzetközi sajtó is történelmi fordulatként írta le a választást: a Guardian beszámolója szerint Magyar Pétert májusban iktatták be miniszterelnöknek, miután pártja 141 mandátumot szerzett a 199 fős Országgyűlésben.
Ehhez képest egyes tüntetők és fideszes megszólalók mintha még mindig abban a lelkiállapotban lennének, hogy „ez az egész mindjárt véget ér”. Mintha a választási eredmény csak átmeneti zavar lenne. Mintha a kétharmados parlamenti többség, a kormányalakítás, a nemzetközi elismerés és az új politikai korszak ténye nem történt volna meg.
Ez az alternatív narratíva azért veszélyes saját magukra nézve is, mert eltakarja a valóságot: a Fidesz nem egy apró technikai vereséget szenvedett, hanem elvesztette a 16 évig birtokolt kormányzati pozíciót. A Tisza-kormány pedig jelenleg nem gyenge átmeneti kabinetként működik, hanem az egyik legerősebb parlamenti felhatalmazással rendelkező európai kormányként.
Lehet bírálni Magyar Pétert. Lehet ellenezni a döntéseit. Lehet tüntetni ellene. De azt állítani vagy sugallni, hogy „nem sok ideje van”, miközben alig hetek óta vezeti a kétharmados többségű kormányt, inkább politikai vágyálomnak tűnik, mint elemzésnek.
A tüntetés nem lett országos áttörés
A demonstráció körül már a létszámról is komoly vita alakult ki. Magyar Péter maga is arról írt, hogy szerinte a pénteki demonstráción nagyjából ezer ember vett részt, és visszautasította azt az ellenzéki narratívát is, hogy az erkélyről mutatott mosoly, zászló vagy szív provokáció lett volna. A Telex beszámolója szerint Magyar Péter Orbán Viktorhoz fordult, hogy állítsa le a Fidesz dezinformációs kampányát.
Egy tüntetésnek természetesen akkor is van joga és jelentősége, ha nem százezrek vesznek részt rajta. A békés demonstráció a demokrácia része. A gond ott kezdődik, amikor egy kisebb tiltakozást úgy próbálnak beállítani, mintha abból már a kormány közeli bukása következne.
A videóban megszólaló tüntető éppen ezt a hangulatot sűrítette össze. Azt az érzést, hogy „gyűlnek az emberek”, ezért „nem sok ideje van” a kormánynak. Csakhogy a képek, a politikai erőviszonyok és a választási eredmény alapján ez egyelőre nem több ellenzéki reménynél.
A politika nem kívánságműsor. Egy kormányt nem az dönt meg, hogy egy szűkebb, feldühödött tábor elhiszi a saját visszatérési legendáját.
Orbán Viktor visszatérésének mítosza még él
A Fidesz tábora 16 év kormányzás után hirtelen került ellenzéki helyzetbe. Ez nemcsak politikai, hanem lelki váltás is. Az a tábor, amely másfél évtizeden át megszokta, hogy Orbán Viktor jelenti a hatalmat, a biztonságot, a döntést és az irányt, most olyan helyzetben találta magát, amelyre láthatóan nem volt felkészülve.
Ebből születik a visszatérés mítosza. Az a gondolat, hogy Orbán csak átmenetileg távozott, hogy a Tisza-kormány hamar összeomlik, hogy az emberek majd gyorsan „rájönnek”, és minden visszarendeződik.
Ez emberileg érthető reakció egy nagy politikai vereség után. De politikailag kevés.
A Fidesznek most nem azzal kellene foglalkoznia, hogy saját táborát egy közeli visszatérés illúziójával nyugtatja, hanem azzal, hogy miért veszítette el a választók többségének bizalmát. Miért fáradt el a rendszer? Miért hittek többen Magyar Péternek? Miért vált a Tisza Párt kormányképes alternatívává? Miért lett elegük sokaknak abból a politikai stílusból, amely tizenhat évig uralta az országot?
Amíg ezekre nincs őszinte válasz, addig az „Orbán visszatér” inkább vigaszmondat, mint politikai stratégia.
Magyar Péter ma nem menekül, hanem kormányoz
A tüntetésről készült jelenetek azért is váltak beszédessé, mert Magyar Péter nem rejtőzködött el a demonstrálók elől. Megjelent az erkélyen, zászlóval, mosollyal, szív alakú kézmozdulattal. Az ellenzéki oldal egy része ezt provokációként próbálta eladni, de a teljes jelenet alapján inkább az látszott: a miniszterelnök tudatosan nem dühvel válaszolt a dühre.
Ez a kép politikailag erős volt. Lent egy tiltakozó tömeg, fent egy frissen megválasztott kormányfő, aki nem kiabál vissza, hanem látványosan nyugodt marad.
A Fidesz korábbi kommunikációs fölénye éppen az ilyen képekben működött: egy jól megkomponált jelenet, egy erős gesztus, egy egyszerű üzenet. Most azonban úgy tűnik, ezt a terepet Magyar Péter is érti. Sőt, sokszor gyorsabban reagál, mint az ellenfelei.
A tüntetés után ezért nem az lett a fő kép, hogy a kormány megingott. Hanem az, hogy az ellenzék dühös, Magyar Péter pedig magabiztosan néz le rájuk az erkélyről.
A Tisza-kormány kritikája lehet jogos, de a bukásvárás kevés
Egyetlen kormány sem sérthetetlen. A Tisza-kormányt is lehet és kell is ellenőrizni. Lesznek hibák, vitatott döntések, konfliktusok, társadalmi ellenállások. A kétharmados többség nagy lehetőség, de nagy felelősség is. Aki ekkora felhatalmazással kormányoz, attól a választók gyors és látványos eredményeket várnak.
De a kormánykritika és a bukásvárás nem ugyanaz.
A kormánykritika tényekkel, érvekkel, döntések bírálatával dolgozik. A bukásvárás ezzel szemben sokszor csak érzelmi kapaszkodó: „nem fog sokáig tartani”, „mindjárt visszajön Orbán”, „ezek úgyis elbuknak”. Ez rövid távon megnyugtatja a vesztes tábort, hosszú távon viszont elzárja őket attól, hogy megértsék az új politikai valóságot.
A Tisza-kormány most nem azért erős, mert nem lehet támadni. Hanem azért, mert friss, nagy erejű választói felhatalmazása van, és a Fidesz még nem találta meg, hogyan politizáljon egy olyan helyzetben, amelyben már nem ő diktálja a tempót.
Egy mondat, amely megmutatta az ellenzéki zavarodottságot
A videóban megszólaló tüntető mondata ezért lett ennyire beszédes. Nem azért, mert egyetlen ember véleményéből az egész ellenzékre lehetne következtetni. Hanem azért, mert sokak fejében valóban ez a forgatókönyv él: Orbán visszatér, Magyar Péter megbukik, a régi világ pedig helyreáll.
Csakhogy a politika most nem ezt mutatja.
Magyar Péter kormánya alig kezdte meg a munkát, mögötte kétharmados parlamenti többség áll, a Fidesz pedig történelmi vereség után próbálja újradefiniálni önmagát. A valóság és a visszatérésről szóló hit között óriási szakadék van.
A tüntető csak kimondta azt, amit sokan még mindig remélnek. De attól, hogy valamit sokan remélnek, még nem lesz politikai realitás.
A Tisza-kormányt majd a döntései, az eredményei és a hibái alapján kell megítélni. Egyelőre azonban a legnagyobb ellenzéki érv sokszor nem más, mint a múlt utáni vágyakozás.
És ez kevés lesz egy olyan kormánnyal szemben, amely jelenleg Európa egyik legerősebb parlamenti felhatalmazásával kezdett neki az ország átalakításának.