Közzétették a Fidesz birodalom egyik legtitkosabb dokumentumát, bárki elolvashatja
Kedd délután kinyílt a magyar közmédia egyik legérdekesebb fekete doboza: teljes egészében nyilvánosságra hozták azt a 482 oldalas iratgyűjteményt, amelyben MTI-s újságírók több mint tíz éven keresztül dokumentálták, hogyan hallgattak el, dobtak ki, írtak át, késleltettek vagy készíttettek el vezetői utasításra híreket a nemzeti hírügynökségnél.
A dosszié neve már önmagában is beszédes: „Narancs csíkos”. A Pro Domo munkacsoportnak nevezett tudósítói és hírszerkesztői kör 2015-től egészen a 2026-os parlamenti választás előtti napig gyűjtötte a belső leveleket, e-maileket, szerkesztői utasításokat és csetüzeneteket.
Augusztus elején még csak egy 15 oldalas ízelítőt lehetett látni. Most viszont felkerült az egész anyag. Bárki letöltheti, bárki végiglapozhatja, és innentől nehéz lesz arra hivatkozni, hogy csak néhány kiragadott esetről beszélünk.
A teljes PDF itt érhető el.
482 oldal – és még ez sem a teljes történet
A dokumentumot készítő újságírók rögtön az elején leszögezik, hogy gyűjtésük szerintük sem teljes. A Pro Domo tagjai főként külpolitikai témákon dolgoztak, ezért a dosszié szinte kizárólag az MTI külpolitikai szerkesztésének működésébe enged betekintést.
Ez is érdekelhet
Belpolitikai anyagok tehát nincsenek benne.
Ez azért elég súlyos részlet. Ha ugyanis pusztán a külpolitikai szerkesztőségben összejött közel ötszáz oldalnyi dokumentált konfliktus, utasítás és szerkesztői beavatkozás, akkor adja magát a kérdés: mi történhetett azokon a területeken, ahol közvetlenül a magyar belpolitika, a kormány, az ellenzék és a választási kampány volt a téma?
Erre ez a dokumentum nem ad választ.
De kérdést annál nagyobbat hagy maga után.
Még saját kategóriarendszerük is lett a beavatkozásoknak
A több mint tízéves gyűjtés során annyi különböző típusú eset halmozódott fel, hogy a munkacsoport végül tíz kategóriába rendezte őket.
- Nulla: elhallgatott hír;
- Parancs: vezetői utasításra elkészített hír;
- Kuka: elkészült, majd kidobott hír;
- Elutasítva: szabályos hírjavaslat visszautasítása;
- Hárítás: manipulációs kísérlet elhárítása;
- Manipuláció: módosított vagy MTI-anyagnak álcázott közlemény;
- Utasítás: szerkesztői direktíva;
- Késleltetve: indokolatlanul visszatartott anyag;
- Fake news: hamisnak tartott hír vagy tudósítás;
- Cenzúra: indokolatlan tartalmi húzás.
Ez már önmagában abszurd. Egy szerkesztőség belső ellenállásának lassan saját taxonómiája lett.
A név is a Kádár-korszakra utal
A „Narancs csíkos” elnevezést sem véletlenül választották.
Az MTI a Kádár-rendszerben készített úgynevezett „piros csíkos bizalmas” kiadványokat, amelyekben olyan nyugati hírügynökségi jelentések szerepeltek, amelyeket a magyar közvélemény elé nem engedtek.
A Pro Domo munkacsoport szerint az általuk összegyűjtött anyag ennek modern kori párhuzama: olyan hírekből és belső dokumentumokból áll, amelyeket az Orbán-korszakban nem engedtek kiadni, átírtak vagy megcsonkítottak.
Harmincöt évvel a rendszerváltás után az MTI munkatársai tehát ismét egy színes csíkról neveztek el egy elhallgatott híreket dokumentáló belső gyűjteményt.
Ennél keserűbb szerkesztőségi irónia kevés van.
„Nem foglalkozunk vele”
A dokumentum egyik korai és talán legtisztább példája 2018 áprilisából származik.
A Riporterek Határok Nélkül szervezet másnap tette közzé éves jelentését és sajtószabadság-rangsorát. Az MTI belső levelezésében erre mindössze egy rövid vezetői üzenet érkezett:
„Nem foglalkozunk vele.”
Nincs szakmai elemzés, nincs hírérték-vita, nincs terjedelmi kifogás. Egy nemzetközi szervezet jelentést készít a sajtószabadságról, a nemzeti hírügynökségnél pedig érkezik az utasítás: nem foglalkozunk vele.
A sajtószabadságról szóló jelentés elhallgatásánál kevés dolog tud tömörebben mesélni a sajtószabadság állapotáról.
Orbán bírálata sem nagyon fért át a szűrőn
A teljes iratanyag egyik visszatérő mintája a készítők szerint az volt, hogy a nemzetközi szervezetek Magyarországgal és Orbán Viktor kormányával kapcsolatos bírálatai különösen nehezen jutottak el az MTI olvasóihoz.
A sajtószabadságról szóló anyagok mellett több olyan esetet is rögzítettek, amikor nemzetközi szereplők vagy intézmények Magyarországot érintő kritikáit visszatartották vagy egyszerűen nem készítettek belőlük hírt.
Ez azért különösen fontos, mert az MTI nem egy sokadik politikai blog volt. A hírügynökségi anyagokat magyar szerkesztőségek százai vették át, vagyis ami ott eltűnt, az sokszor a teljes magyar hírfogyasztásból is eltűnhetett.
A hírügynökségi cenzúra ezért sokszor láthatatlanabb – és hatékonyabb – egy hangos tévéműsornál.
Olaf Scholz szájába olyan mondat került, amely így nem hangzott el
A gyűjtemény egyik legdurvább példája 2022 februárjából származik, közvetlenül Oroszország Ukrajna elleni teljes körű támadása előtt.
Az MTI olyan címmel adott ki hírt Olaf Scholz akkori német kancellár kijevi sajtótájékoztatójáról, amely azt sugallta, Scholz kijelentette: „nem tudjuk, mit tegyünk”.
A Pro Domo munkacsoport ezután visszakereste az eredeti német leiratot, és arra jutott, hogy a mondat ebben a formában nem hangzott el. A kontextus és a tagadás éppen azt változtatta meg, amit a cím állított.
Ez már nem az a klasszikus vita, hogy lehetett volna-e elegánsabban megfogalmazni a leadet.
Ha valakinek a szájába más értelmű mondat kerül, az a hírszerkesztés legsúlyosabb kategóriái közé tartozik.
Hillary Clinton és a furcsa amerikai források
A dokumentum szerint 2022 elején napokon át készültek olyan MTI-anyagok amerikai jobboldali lapok alapján, amelyek Hillary Clinton korábbi elnökjelölt kampányának és Donald Trumpnak a konfliktusáról szóltak.
A munkacsoport azt kifogásolta, hogy amikor Clinton reakcióját is feldolgozták, az anyagból éppen azok a részek tűntek el vagy változtak meg, amelyek árnyalták a Trump után folytatott állítólagos „kémkedésről” szóló történetet.
A 2026-os választási kampányban pedig ugyanez a probléma már egészen látványos formában tért vissza.
Március végén egy kétséges hitelességű amerikai oldal alapján kellett hírt készíteni egy Joe Bidenhez és ukrán pénzekhez kapcsolódó állításról. A belső utasítás mindössze ennyi volt:
„Csináljuk meg!”
A Pro Domo készítői külön megjegyezték: máskor sajtóértesüléseket rendszerint nem engedtek feldolgozni.
Úgy tűnik, a forráskritika időnként meglehetősen rugalmas műfaj tudott lenni.
Zelenszkij meghívta Orbánt Kijevbe – a hír mégis elbújt
2021 decemberében Volodimir Zelenszkij és Orbán Viktor először beszélt egymással telefonon, ráadásul az ukrán elnök kijevi látogatásra hívta a magyar miniszterelnököt.
Normális hírügynökségi logika szerint ez önmagában hír.
A Pro Domo dokumentuma szerint azonban nem készült belőle önálló, kiemelt MTI-anyag. Az információ végül egy Szijjártó Péter-közlemény végén jelent meg, jóval kisebb hangsúllyal.
Ez a hírmanipuláció egyik legnehezebben észrevehető formája. Nem kell hazudni.
Elég eldönteni, mi kerüljön a kirakatba, és mi a pincébe.
2026 márciusában már le is írták: „ne üssünk a kormányon”
A dokumentum talán legbeszédesebb részei a választás előtti utolsó hetekből származnak.
Március 13-án nem engedtek ki egy Fitch Ratings-rendezvényről készített anyagot, amelyben a hitelminősítő szakemberei a magyar államadósságról, a választás előtti költségvetési lazításról és az intézményi kockázatokról beszéltek.
Néhány nappal később egy Habsburg Károly-nyilatkozat feldolgozását vetették el.
A dokumentumban szereplő indoklás egészen döbbenetesen tömör:
„Ne üssünk a kormányon.”
Ha van mondat, amelyhez nehéz külön médiatudományi lábjegyzetet írni, akkor ez az.
Egy Politico-cikkből egyszer csak Orbán-győzelmet jósoló hír lett
Három héttel a választás előtt egy újabb érdekes szerkesztői utasítás jelenik meg az aktákban.
Egy, a Politico írására reagáló közösségi médiás bejegyzést úgy kellett feldolgozni, hogy abból az az üzenet jöjjön ki: Brüsszelben is Orbán Viktor győzelmére számítanak.
A munkacsoport szerint az eredeti Politico-cikk jóval árnyaltabb volt, mint az abból kiemelt egyetlen mondat.
A belső üzenetben viszont már lényegében az szerepelt, hogy a Politico „lerombolta” Magyar Péter reményeit, mert Brüsszel szerint Orbán nyer.
Ez már nem egyszerűen annak eldöntése, mi fontos egy cikkben.
Ez egy értelmezési keret legyártása.
A választás előtti napon még Szijjártó és Lavrov beszélgetése is fennakadt
A teljes dosszié utolsó esete 2026. április 11-i – mindössze egy nappal a parlamenti választás előtt.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter nyilatkozatot tett közzé egy Szijjártó Péterrel folytatott, lehallgatott és kiszivárogtatott telefonbeszélgetésről.
Az MTI-hír elkészült.
Majd nem jelent meg.
A Pro Domo munkacsoport értelmezése szerint a vezetők többórás mérlegelés után azért dönthettek a „dobás” mellett, mert a választás előtti napon nem tartották politikailag hasznosnak az anyagot.
Ez már a dosszié utolsó bejegyzése.
Több mint tíz év után pontosan a választás előtti napon ér véget.
És most mindezt maga a közmédia rakta ki az internetre
Talán ez a történet legnagyobb fordulata.
A dossziét nem egy névtelen torrentoldalra töltötték fel, nem egy ellenzéki politikus szivárogtatta ki, és nem egy külföldi újság megszerzett iratanyagáról beszélünk.
A Duna Médiaszolgáltató Zrt. új vezetése tette nyilvánossá.
A közmédia közlése szerint a publikálás előtt ellenőrizték a dokumentum hitelességét. A személyes adatokat a szereplők felelősségi szintjét mérlegelve takarták ki, ezért egyes vezető szerkesztők neve olvasható, más munkatársaké nem.
A dokumentum értelmezéseiben szereplő minden állítás ettől még nem válik automatikusan bírósági ténymegállapítássá. Az iratanyag hitelessége és az abban szereplő levelek valódisága egy dolog, a konkrét jogi vagy személyi felelősség pedig külön kérdés.
Éppen ezért zajlik tovább a belső vizsgálat.
Az egyik korábbi kulcsszereplő már reagált is
Az augusztus elején közölt rövid válogatásban szerepelt Havasi Bertalan, Orbán Viktor korábbi sajtófőnökének egyik 2019-es levele is. Ebben egy előre elkészített szöveget továbbított az MTI akkori hírigazgatójának, és azt kérte, készítsenek belőle hírt, forrásként rá hivatkozva.
Havasi később visszautasította, hogy törvénytelen vagy sajtóetikailag kifogásolható utasításokat adott volna. A levél valódiságát nem vitatta.
Ez is mutatja, miért lesz fontos a most folyó vizsgálat: a 482 oldal rengeteg dokumentumot tartalmaz, de az egyes szereplők felelősségét ügyenként kell tisztázni.
Miért ennyire súlyos mindez? Mert az MTI nem egy újság a sok közül
A Magyar Távirati Iroda különleges pozícióban van. Egy hírügynökség nemcsak saját olvasóinak készít tartalmat.
Anyagaira televíziók, rádiók, hírportálok, helyi lapok és kisebb szerkesztőségek építenek. Sok helyen az MTI-hír gyakorlatilag az alapanyag, amelyből az ország értesül a világról.
Ha egy hírügynökségnél valamit elhallgatnak, az nem egyetlen felület hiánya.
Az a hír akár több száz további helyen sem jelenik meg.
Ha pedig egy hír már az alapforrásnál politikai szempontok szerint átírva kerül a rendszerbe, ugyanaz az értelmezés sokszorozódhat tovább.
Ezért sokkal komolyabb ügy ez annál, hogy valamelyik esti tévéműsor elfogult volt-e.
És ebben talán van egy kifejezetten jó hír is
A dokumentum létezése ugyanis egy másik történetet is elmesél.
Az MTI-n belül több újságíró több mint tíz éven keresztül megőrizte ezeket az anyagokat.
Nem törölte ki a leveleket. Nem felejtette el az utasításokat. Nem mondta azt, hogy mindegy, úgysem változik semmi.
Dokumentáltak.
Évről évre.
Oldalról oldalra.
Egészen 482 oldalig.
Most pedig az anyag ott van nyilvánosan az interneten.
Most már tényleg bárki megnézheti
És talán ez az egész ügy legfontosabb mondata.
Nem kell elhinni egy politikusnak. Nem kell elhinni egy újságcikknek. Nem kell megelégedni a tizenöt oldalas válogatással sem.
A teljes dokumentum ott van.
Lehet lapozni.
Lehet keresni benne.
Lehet vitatni a Pro Domo készítőinek értelmezéseit.
Lehet összevetni az eredeti és a végül kiadott híreket.
Lehet megnézni a vezetői levelezéseket.
És persze lehet feltenni a legkellemetlenebb kérdést is:
ha 482 oldal csak a külpolitikai szerkesztőségből összejött, vajon mekkora lenne ugyanez a dosszié a teljes közmédiáról?
Ezt egyelőre senki nem tudja.
De a „Narancs csíkos” mostantól nem titkos belső mappa.
Hanem nyilvános olvasmány.