Kiderült, mi okozhatta Scherer Péter halálát: megszólalt Mucsi Zoltán
Mucsi Zoltán megrendítő sorokkal búcsúzott Scherer Pétertől, évtizedes barátjától és alkotótársától. A bejegyzésből kiderült: a közönség számára váratlannak tűnő halál mögött hosszú, súlyos betegség állt. Scherer Péter, akit sokan egyszerűen csak Pepének hívtak, kedden délelőtt örökre elaludt.
A nagyközönség ebből szinte semmit nem vett észre. Scherer Péter nem panaszkodott, nem beszélt nyilvánosan a betegségéről, nem engedte, hogy a küzdelme elvegye tőle azt, ami egész életében a legfontosabb volt: a színházat, a közönséget, a munkát, az embereket. A kollégái viszont tudták, hogy nehéz harcot vív. Liptai Claudia korábban szintén arról írt, hogy Scherer beteg volt, de soha nem panaszkodott. Mucsi Zoltán most ezt a fájdalmas tényt erősítette meg.
Mucsi Zoltán: „Már hiányzol”
Mucsi Zoltán búcsúja különösen szívszorító, mert nemcsak kollégát veszített, hanem régi barátot, alkotótársat, szinte testvért. A két színész neve évtizedek óta összeforrt a magyar film- és színháztörténetben. Jancsó Miklós filmjeiben Kapa és Pepe párosaként váltak legendává, és különös, nyers, abszurd humorukkal generációk számára lettek kultikus figurák. A Dumaszínház egyik korábbi ajánlója úgy fogalmazott róluk, hogy olyan régóta barátok, hogy „már nem is barátok, hanem egymás végtagjai”.
Mucsi most ezt írta:
Ez is érdekelhet
„Drága Barátom, nem fog a nap ugyanúgy sütni, mint eddig. Már hiányzol! Fent találkozunk, mert tudom, hogy ott vagy. Scherer Péter méltósággal viselt hosszan tartó betegség után ma délelőtt végleg elaludt. Nyugodj békében drága Pepe!”
Kevés mondat tud ilyen egyszerűen ennyire sokat elmondani. Nincs benne nagy színpadi gesztus, nincs benne túlzás. Csak veszteség, szeretet és az a csendes bizonyosság, hogy valaki pótolhatatlanul hiányozni fog.
A közönség nem látta a küzdelmet
Scherer Péter halálhíre azért rázta meg ennyire az országot, mert a nyilvánosság előtt nem egy beteg ember képe élt róla. A nézők a színészt látták, aki még nemrég is játszott, beszélt, dolgozott, jelen volt. Aki a színpadon és a filmekben ugyanolyan erős, esendő, vicces és emberi tudott lenni, mint mindig.
A Blikk friss összeállítása szerint a közösségi médiát rövid idő alatt elárasztották a gyászposztok, kollégák, pályatársak és nézők búcsúztak tőle. A lap felidézte azt is, hogy Mucsi és Scherer több évtizedes szakmai és emberi kapcsolata különleges helyet foglalt el a magyar kulturális életben.
Ez a kettősség teszi most különösen fájdalmassá a búcsút. A művészvilágban többen tudták, hogy Scherer beteg, de a közönség ebből nem sokat érzékelt. Ő pedig nem akarta, hogy a betegsége írja meg az utolsó fejezetet helyette.
A végéig a közönségéért dolgozott
Scherer Péter olyan színész volt, aki nemcsak szerepeket játszott, hanem jelenlétet adott. Amikor színpadra lépett vagy megjelent a filmvásznon, az ember figyelt rá. Nem azért, mert harsányabb volt másoknál, hanem mert valami nagyon természetes igazság volt benne.
Tudott nevettetni, de a nevetés mögött mindig ott maradt valami szomorú, nagyon magyar, nagyon emberi érzés. A figurái sokszor csetlő-botló, dühös, szerethető, megtört vagy éppen groteszk emberek voltak. Olyan alakok, akiken nevettünk, de közben egy kicsit magunkra is ismertünk bennük.
Ezért szerették ennyien. Nem megközelíthetetlen sztár volt, hanem olyan ember, akit a néző szinte ismerősének érzett. Pepe volt. Valaki, akihez közel lehetett kerülni a vásznon keresztül is.
Kapa és Pepe: egy legendás páros
Mucsi Zoltán és Scherer Péter párosa Jancsó Miklós filmjeiben vált igazán ismertté. A Kapa és Pepe figurák egyszerre voltak abszurdak, nyersek, komikusak és fájdalmasan pontosak. A magyar rendszerváltás utáni zavaros világ egyik legkülönösebb tükreként működtek: nevettünk rajtuk, de közben nagyon is értettük, miről beszélnek.
A két színész barátsága és szakmai kapcsolata a filmeken túl is megmaradt. Egy 2020-as portréban is úgy írtak róluk, mint akik gyakorlatilag testvérként szeretik egymást, és akiknek a közös párosa Scherer számára nem teher, hanem segítség volt.
Most Mucsi búcsúja éppen ezért különösen súlyos. Nem egyszerűen egy híres kolléga mondott pár mondatot egy másik híres kollégáról. Hanem Kapa búcsúzott Pepétől.
Egy mérnökből lett országosan szeretett színész
Scherer Péter pályája sem a megszokott úton indult. Eredetileg építőmérnöki diplomát szerzett, majd a színház felé fordult. Játszott az Arvisura Színházi Társulatban, később a Bárka Színház alapító tagja lett, dolgozott a Krétakörben, majd a Nézőművészeti Kft. egyik meghatározó alkotója lett.
A filmvásznon is sok emlékezetes szerepet hagyott maga után. A Kontroll, az Argó, a Kincsem, A játszma, a Valami Amerika 3 és számos más film őrzi az arcát, hangját, gesztusait. De bármilyen nagy volt is a filmes ismertsége, a színház maradt az igazi közege.
A színpadon volt igazán otthon: ott, ahol minden este újra meg kellett teremteni a kapcsolatot a nézővel. Scherer ezt tudta. Nem technikából, hanem emberből.
Méltósággal viselte a betegséget
Mucsi Zoltán szavai szerint Scherer Péter méltósággal viselt hosszan tartó betegség után ment el. Ez a mondat most különös súlyt kap. Mert a méltóság nem azt jelenti, hogy valaki nem fél, nem fáj, nem fárad el. Hanem azt, hogy mindezek ellenére sem engedi, hogy csak a szenvedése határozza meg.
Scherer Péter az utolsó időszakban is úgy maradt meg a közönség emlékezetében, mint aki dolgozik, jelen van, figyel, mesél, játszik. A betegsége nem vált nyilvános szereppé. Nem abból épített történetet. A története továbbra is a színház, a film, a barátság, a humor és az emberség maradt.
Ezért olyan nehéz most elhinni, hogy nincs többé.
Sokkal szegényebb lett nélküle a magyar színház
Scherer Péter halála nemcsak egy ismert színész elvesztése. Egy hang tűnt el. Egy tekintet. Egy nagyon sajátos, pótolhatatlan energia. Az a fajta színészi jelenlét, amely nem harsányan követelte a figyelmet, hanem természetesen magához húzta.
Mucsi Zoltán azt írta, nem fog ugyanúgy sütni a nap, mint eddig. Ebben a mondatban benne van minden, amit a kollégák és a nézők most érezhetnek. A világ nem áll meg, az előadások mennek tovább, a filmeket újra lehet nézni, a régi jelenetek megmaradnak. De valami mégis megváltozott.
Pepe elment.
És aki egyszer hallotta Scherer Péter hangját, látta azt a különös félmosolyt, azt a fáradt, okos, szerethető tekintetet, az pontosan tudja: ilyen emberből nincs még egy.
Nyugodjon békében.