Hatalmas tisztogatás zajlik a közmédiánál, mindenkit kirúgnak akinek köze volt a propagandához
Hatalmas tisztogatás zajlik a közmédiánál: sorra hívják be a híradósokat és szerkesztőket a HR-re
A közmédia átalakítása már nemcsak a képernyőn látszik, hanem a Kunigunda utcai székház falai között is. Az M1 elsötétítése, a hírszolgáltatás átmeneti leállítása és a bocsánatkérő képernyőüzenet után belső átrendeződés indult el: lapinformációk szerint a közmédia ismert arcai, vezető szerkesztői és híradós munkatársai egymás után jelennek meg a HR-osztályon. A pontos döntéseket egyelőre kevesen ismerik, de a belső hangulat alapján sokan úgy érzik: ez még csak a kezdet.
A képernyő elsötétült, a székházban pedig elkezdődött a mozgás
Kedd délután az M1 adása váratlanul megszakadt, a képernyő elsötétült, majd megjelent az a mondat, amely valószínűleg hosszú időre beleég a magyar médiatörténetbe:
„A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük!”
Ez nem egyszerű technikai leállás volt. Nem karbantartás, nem műsorrendi változás, nem kommunikációs finomhangolás. A Tisza-kormány ideiglenes közmédiás vezetése ezzel nyíltan kimondta, hogy a korábbi hírszolgáltatást nem kívánja változatlan formában tovább működtetni.
Este 19:56-kor az M1 újraindult, de hírek és közéleti műsorok nélkül. A Tanú című film került adásba, majd a Megáll az idő. A választás önmagában is politikai üzenet volt: a régi rendszer abszurditásáról, a hatalom groteszk működéséről, és arról, hogy most valami látványosan véget ér.
Ez is érdekelhet
Miközben a nézők ezt látták, a Kunigunda utcai székházban már egészen más típusú folyamat indult el.
Egymásnak adják a kilincset a HR-en
A Story magazin információi szerint nagy a bizonytalanság a közmédián belül. Egyelőre nagyon kevesen tudják, pontosan kiket küldenek el, kiket függesztenek fel, és hogyan néz majd ki az új működés.
A beszámolók alapján a közmédia legismertebb arcai, kiemelt híradósai, műsorvezetői és szerkesztői egymás után járnak a HR-osztályra. Egy belső forrás úgy fogalmazott: a kiemelt híradósok, műsorvezetők és szerkesztők szinte egymást váltva jelentek meg a HR-en.
Hogy ez minden esetben elbocsátást jelent-e, vagy egyeseknél átmeneti felfüggesztést, kényszerszabadságot, esetleg munkaköri átvilágítást, azt egyelőre nem tudni. De a hangulat alapján sokan attól tartanak, hogy a mostani lépések csak az első hullámot jelentik.
A közmédia belső világa tehát most nem egyszerűen átalakul. Inkább úgy néz ki, mintha egy több éven át épített propagandagépezet személyi hálóját kezdenék el szétszedni.
Kényszerszabadság, leálló szerkesztőségek, bizonytalan jövő
A hírigazgatóság munkatársainak jelentős részét a beszámolók szerint e-mailben küldték kényszerszabadságra. A szerkesztőségek nagy részében leállt az élet, a hírszolgáltatás átmenetileg szünetel, és csak néhány terület működhet tovább korlátozottan.
A források szerint a sporthírek szerkesztősége lehet az egyik kivétel, amelynek még van bejárása a Kunigunda utcai székházba. Ugyanakkor az M1 hírszolgáltatási stúdiójához kapcsolódó sporthírek is szünetelnek az átmeneti működési rend szerint, vagyis itt sem a korábbi struktúra folytatódik változatlanul.
Az időjárás-jelentők állítólag egyelőre megúszták a nagy leállást. Ez jól mutatja, hogy az új vezetés vélhetően nem minden képernyős szereplőt kezel egyformán: a politikai hírszolgáltatásban, közéleti műsorokban, szerkesztői irányításban és propagandagyártásban érintett kör lehet az, amelyre a legnagyobb figyelem irányul.
Ez logikus is. A közmédia kritikája az elmúlt években nem az időjárás-jelentések miatt volt hangos, hanem a politikai híradások, lejárató anyagok, egyoldalú szerkesztések és közpénzből gyártott kormányzati üzenetek miatt.
A Kossuth Rádió is átalakult
Az átalakítás nem állt meg az M1-nél. A Kossuth Rádió helyén ideiglenesen a Bartók Rádió műsora hallható, a hírszolgáltatás pedig ott is csak minimális formában maradhat meg. A korábbi zászlóshajó-műsorok, például a Jó reggelt, Magyarország!, a Déli Krónika és az Esti Krónika nem készülnek az átmeneti időszakban.
Ez már nem személyi csere, hanem teljes működési szüneteltetés. A Tisza-kormány ezzel azt üzeni: nem elég néhány vezetőt lecserélni, ha maga a rendszer, a szerkesztési logika és a politikai megrendelésre épülő működés maradna ugyanaz.
A Fidesz természetesen önkényt és médiaszabadság elleni támadást emleget. Csakhogy a közmédia elmúlt másfél évtizede után ez a felháborodás sokak fülében különösen nehezen hangzik hitelesen. Az a párt beszél most szerkesztői függetlenségről, amelynek idején a közmédia ellenzéki politikusokat, civileket, bírókat, tanárokat, tüntetőket és közéleti szereplőket tett rendszeresen politikai célponttá.
Most dőlhet el, ki volt újságíró, és ki volt politikai kiszolgáló
A közmédia mostani belső vizsgálata politikailag és szakmailag is kényes. Nem lehet mindenkit egy kalap alá venni. Egy nagy intézményben dolgoztak technikusok, vágók, szerkesztőségi háttéremberek, adminisztratív munkatársak, akik nem feltétlenül vettek részt politikai tartalmak gyártásában.
De azoknál, akik éveken át a híradók, közéleti műsorok, lejárató riportok és politikai szerkesztések arcai vagy irányítói voltak, aligha kerülhető meg a felelősség kérdése.
A Tisza számára most az a próbatétel, hogy a megtisztítás ne váljon vak bosszúvá. A propaganda leállítása szükséges lépés, de a döntéseket dokumentumokkal, munkaköri felelősséggel és szakmai átvilágítással kell alátámasztani. Ha ez sikerül, akkor valódi közszolgálati fordulat jöhet. Ha nem, akkor a Fidesz könnyen ráégetheti a folyamatra a politikai tisztogatás bélyegét.
A közmédia régi világa összeomlott
Egy dolog azonban már most világos: a közmédia régi működése véget ért. Az M1 nem úgy folytatja, mintha mi sem történt volna. A Kossuth Rádió nem ugyanabban a hangnemben szól tovább. A Kunigunda utcai székházban pedig azok is érzik a változást, akik éveken át biztonságban gondolták magukat a rendszer belsejében.
A nagy kérdés most az, mi épül a romok helyén.
Mert a propaganda leállítása csak az első lépés. A valódi feladat az lesz, hogy a közmédia ne új kormányzati szócső legyen, hanem végre közpénzből működő, hiteles, tisztességes és ellenőrizhető tájékoztatási intézmény.
A régi arcok most a HR-re járnak.
A nézők pedig azt várják, hogy a képernyőre ne a régi hazugságok új szereposztásban térjenek vissza, hanem valami, amit Magyarországon túl régóta nem láttunk a közmédiában: valódi közszolgálat.