Gajdos László miniszter lesújtó bejelentést tett: 1 millió embert érintenek a rossz hírek.
Súlyos figyelmeztetést adott ki Gajdos László, az élő környezetért felelős miniszter: tartós vízhiányra kell berendezkedni, mert a következő napokban sem a Duna, sem a Tisza vízgyűjtő területén nem várható számottevő csapadék.
A miniszter szerint a jelenlegi folyamatok folytatódása esetén néhány éven belül akár egymillió ember élhet sivatagosodó környezetben Magyarországon.
Ez nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra homokdűnék lepik el az Alföldet. A veszély ennél lassabban érkezik, de éppen ezért könnyebb nem észrevenni: eltűnő talajvíz, kiszáradó kutak, pusztuló termőföldek és egyre nehezebben fenntartható települések jelezhetik az ország vízháztartásának összeomlását.
Paksnál napokon belül elérhetik a kritikus szintet
Gajdos László az Országos Vízügyi Koordinációs Központból jelentkezett be péntek reggel. Közlése szerint rendkívül kevés víz érkezik a Dunába, miközben a folyó szintje folyamatosan csökken.
A legkritikusabb helyzet jelenleg Paksnál alakult ki. A vízállás napokon belül olyan szint alá süllyedhet, amely már nem teszi lehetővé az atomerőmű további biztonságos működését.
Ez is érdekelhet
A Paksi Atomerőmű teljes leállítására ezért nem politikai döntésként, hanem a biztonsági előírásokból következő szükséges lépésként készülnek.
A következmények azonban messze túlmutatnak Pakson. Az erőmű kiesése egyszerre okoz energiatermelési problémát és mutatja meg, milyen kiszolgáltatottá válhat az ország, ha a folyók vízhozama tartósan a korábbi minimumok alá süllyed.
„Most láthatják, hogy nagy baj van”
A miniszter szokatlanul keményen fogalmazott azokkal kapcsolatban, akik az elmúlt években vitatták vagy jelentéktelennek állították be a klímaváltozás következményeit.
„Ha valaki úgy gondolta, hogy nincs klímaváltozás, ha nem hitt abban, hogy egészen megváltoztak a Földön a folyamatok, akkor most láthatják, hogy nagy baj van.”
A Duna apadása nem önmagában bizonyít mindent, de a hosszabb hőhullámok, a csapadék egyenetlen eloszlása, a kiszáradó talaj és a sorozatos vízhiány együtt már olyan folyamatot rajzol ki, amelyet nem lehet minden nyáron egyszeri balszerencseként elintézni.
Magyarország vízben gazdag országnak szereti látni magát. A térképen valóban folyók szelik át, a valóságban azonban a víz jelentős része gyorsan távozik az országból, miközben a talaj egyre kevesebbet képes megtartani.
A folyó itt van.
Csak közben egyre kevesebb víz van benne.
Egymillió ember életkörülményei változhatnak meg
Gajdos szerint, ha nem történik érdemi fordulat, néhány éven belül akár egymillió magyar élhet sivatagosodó térségben.
A kijelentés nem azt jelenti, hogy pontosan egymillió ember biztosan elhagyni kényszerül az otthonát. Arra figyelmeztet, hogy ennyien kerülhetnek olyan területekre, ahol a vízhiány már a mezőgazdaságot, a helyi gazdaságot és a mindennapi életet is tartósan átalakítja.
A legsérülékenyebb térségekben először a termőföld jelzi a bajt. Csökken a talaj nedvességtartalma, romlik a terméshozam, egyre több öntözővízre van szükség, miközben éppen abból áll rendelkezésre egyre kevesebb.
Ezután következnek a kutak, a kisebb tavak, a csatornák és a települési zöldterületek. A gazdálkodás drágul, egyes növények termesztése ellehetetlenül, a vidéki munkahelyek pedig fokozatosan eltűnhetnek.
A sivatagosodás nem egy látványos katasztrófafilm.
Hanem az a folyamat, amikor ugyanazon a földön évről évre egyre nehezebb megélni.
Felelős vízhasználatot kér a miniszter
Gajdos László arra kérte a lakosságot, a vállalkozásokat és az önkormányzatokat, hogy a következő időszakban különösen takarékosan bánjanak a vízzel.
A miniszter korábban azt kérte, hogy ahol lehetséges, halasszák el a medencék feltöltését, az autómosást és a sportpályák öntözését. A mostani felhívás egyelőre nem jelent általános jogi tilalmat, de ha a helyzet tovább romlik, egyes térségekben kötelező korlátozások is következhetnek.
Elsőként rendszerint a nem létfontosságú felhasználást fogják vissza. Ide tartozhat a vezetékes vízzel végzett locsolás, az autómosás vagy a nagyobb medencék feltöltése.
A lakosság takarékossága önmagában azonban nem oldhatja meg az ország vízválságát. A háztartások felelőssége mellett szükség van a mezőgazdasági vízhasználat átalakítására, a csatornák és tározók fejlesztésére, valamint arra is, hogy a lehulló csapadékot ne vezessék el automatikusan a lehető leggyorsabban.
Évtizedekig az volt a cél, hogy eltűnjön a víz
A magyar vízgazdálkodás hosszú időn keresztül elsősorban az árvíz és a belvíz gyors elvezetésére rendezkedett be. Ennek történelmi okai voltak, a klíma változásával azonban ugyanaz a rendszer már új kockázatot teremt.
Amikor sok eső esik, a vizet minél gyorsabban kivezetjük. Néhány héttel később pedig ugyanazon a területen aszály miatt vizet követelünk.
A jelenlegi kormány vízmegtartási fordulatot ígért: több vizet hagynának a tájban, helyreállítanák a vizes élőhelyeket, és olyan gazdálkodási módszereket támogatnának, amelyek kevésbé szárítják ki a talajt.
A következő években derül ki, hogy ebből mennyi valósul meg. A folyók jelenlegi állapota azonban nem hagy sok időt a látványos tervekre és a végtelen egyeztetésekre.
A vízhiány már az ország működését veszélyezteti
A Duna alacsony szintje miatt leállhat Paks, szünetelhetnek hajójáratok, nehezebbé válhat az áruszállítás, és veszélybe kerülhetnek folyó menti élőhelyek. A talajvíz csökkenése közben több százezer ember lakókörnyezetét és megélhetését változtathatja meg.
Ez már nem kizárólag környezetvédelmi ügy.
Energetikai, gazdasági, mezőgazdasági és társadalmi válság lehet belőle.
Gajdos László most azt mondja, egymillió ember jövője kerülhet veszélybe, ha nem változik meg az ország vízhez való viszonya. A pontos számot majd a következő évek folyamatai igazolhatják vagy cáfolhatják.
A figyelmeztetés lényege azonban már most világos.
Magyarországon nem egyszerűen kevés az eső.
Lassan az a világ tűnik el, amelyben természetesnek vettük, hogy mindig lesz elég víz.