Történelmi pillanat jön: Soha senki nem állított még le a paksi atomerőművet
Történelmi pillanat jön: először állhat le egyszerre az egész paksi atomerőmű
Nem baleset, nem vészleállás és nem nukleáris katasztrófa közeleg – mégis olyan pillanat előtt áll Magyarország, amilyenre a paksi atomerőmű több mint négy évtizedes történetében nem volt példa. A Duna történelmi mélységű vízállása miatt 24–72 órán belül elkerülhetetlenné válhat mind a négy blokk leállítása, amivel átmenetileg teljesen megszűnne Pakson a villamosenergia-termelés.
Az első paksi blokkot 1982-ben kapcsolták rá az országos hálózatra, majd 1987-ig mind a négy VVER–440-es reaktor üzembe állt. Egyes blokkokat azóta számtalanszor leállítottak karbantartás, üzemanyagcsere vagy műszaki beavatkozás miatt, de arra még nem volt példa, hogy egyszerre az egész erőmű elnémuljon.
A Duna egyszerűen olyan mélyre süllyedt, hogy a normál áramtermeléshez szükséges vízkivételi rendszer már nem működtethető a megszokott módon. Az erőmű hivatalos közlése szerint a folyóban még lenne elegendő víz, csakhogy a szivattyúk szívócsonkjai magasabban helyezkednek el, mint a tovább apadó víztükör.
A Duna nem száradt ki – a szivattyúk nem érik el megfelelően a vizet
A helyzetet elsőre könnyű félreérteni. Nem arról van szó, hogy a Dunában már fizikailag ne lenne elegendő víz a paksi blokkok hűtéséhez. A probléma ennél technikaibb: a víz ott van, csak a több mint negyven éve tervezett rendszer bizonyos elemei hamarosan nem tudják megfelelően elérni.
A paksi vízállás jelenleg 28 centiméterrel marad el a 2018-as korábbi negatív rekordtól, és már több mint egy méterrel alacsonyabb annál a százéves minimumszintnél, amellyel az erőmű tervezésekor számoltak. A szívócsövek mélyebbre helyezésének előkészítése már megkezdődött, a hosszú távú műszaki megoldás azonban nem néhány óra alatt kivitelezhető.
Ez is érdekelhet
Ezért most a biztonságos döntés nem az, hogy mindenáron tovább járatják az erőművet, hanem az, hogy még azelőtt leállítják a blokkokat, mielőtt a normál üzemi hűtés feltételei bizonytalanná válnának.
A leállítás tehát nem a rendszer kudarcát, hanem a biztonsági szabály működését jelenti.
Nem nyomnak meg egy nagy piros gombot
A filmekben az atomerőművek leállítása rendszerint villogó lámpák, szirénák és egy drámai piros gomb megnyomásával történik. A valóság ennél jóval kevésbé látványos.
Tervezett leállításkor az operátorok a MAVIR rendszerirányító központjával egyeztetve fokozatosan csökkentik a blokk teljesítményét. Először kevesebb hő termelődik a reaktorban, ezzel együtt csökken a turbinákra érkező gőz mennyisége, majd a generátort leválasztják az országos villamosenergia-hálózatról.
A reaktor teljesítményét neutronelnyelő szabályozó- és biztonságvédelmi kazettákkal csökkentik. Ezek egyre mélyebbre kerülnek az aktív zónában, amíg a szabályozott láncreakció megszűnik.
Üzemzavari helyzetben ugyanezek a biztonságvédelmi elemek automatikusan az aktív zónába esnek, és a Paksi Atomerőmű tájékoztatása szerint 12–13 másodperc alatt leállítják a láncreakciót. Most azonban nem ilyen hirtelen védelmi működésre, hanem előre megtervezett, fokozatos leállításra kerül sor.
A reaktor leáll, a hűtés viszont nem
A teljes leállás nem azt jelenti, hogy az erőműben egyszerűen lekapcsolják a villanyt, a dolgozók pedig hazamennek.
A láncreakció megszüntetése után az üzemanyagban található radioaktív hasadási termékek tovább bomlanak, ezért úgynevezett maradványhő keletkezik. Ennek mennyisége folyamatosan csökken, de a reaktort a leállítás után is hűteni kell. Az ellenőrző, keringtető és biztonsági rendszerek ezért tovább működnek, miközben a blokkot fokozatosan stabil, lehűtött állapotba viszik.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség három alapvető biztonsági funkciót határoz meg: a láncreakció szabályozását, a reaktorból és a fűtőelemekből származó hő elvezetését, valamint a radioaktív anyagok biztonságos elzárását. Ezeknek nemcsak termelés közben, hanem leállított állapotban is folyamatosan teljesülniük kell.
Ezért félrevezető azt mondani, hogy egy leállított atomerőműnek már nincs szüksége hűtésre. Villamos energiát valóban nem termel, de biztonságtechnikai értelemben továbbra is aktív ipari létesítmény marad.
A Duna vize nem folyik keresztül a reaktoron
Gyakori tévhit, hogy a Dunából kiemelt víz közvetlenül a reaktort hűti. Valójában több, egymástól fizikailag elkülönített vízkör működik.
A radioaktív közeget tartalmazó primer kör szállítja el a reaktorban keletkező hőt, majd a gőzfejlesztőkön keresztül átadja azt a különálló szekunder körnek. Az itt keletkező gőz hajtja meg a turbinákat és a generátorokat.
A Duna vize csak ezután, a kondenzátorokban lép be a folyamatba: a turbinákon már munkát végzett gőzt hűti vissza vízzé. Normál teljesítmény mellett ehhez másodpercenként mintegy száz köbméter folyóvizet emelnek ki. A dunai víz nem keveredik sem a primer, sem a szekunder kör vizével.
A teljes termelés leállításával a kondenzátorok hatalmas vízigénye megszűnik. A maradványhő elvezetéséhez továbbra is működő hűtőrendszerek kellenek, de ezek terhelése nagyságrendekkel kisebb annál, mint amikor mind a négy blokk teljes teljesítménnyel termel.
Az Országos Atomenergia Hivatal korábbi tájékoztatása szerint Pakson olyan technológiák és tartalékok állnak rendelkezésre, amelyekkel szélsőséges körülmények között, az átlagosnál akár 90 százalékkal alacsonyabb dunai vízhozamnál is biztosítható a nukleáris biztonsághoz szükséges hűtés.
Veszélyes a leállítás?
A „veszélytelen” szó egy atomerőmű esetében túlzottan leegyszerűsítő lenne. Egy nukleáris létesítményben nincs olyan művelet, amelyet ellenőrzés, tartalék rendszerek és szigorú előírások nélkül lehetne végrehajtani.
A tervezett blokk-leállítás ugyanakkor begyakorolt, rendszeresen alkalmazott üzemviteli folyamat. Karbantartások és üzemanyagcserék előtt minden paksi blokkot hasonló módon állítanak le. A mostani helyzet különlegességét nem maga a művelet, hanem az adja, hogy rövid időn belül mind a négy reaktornál végrehajthatják.
Az erőmű blokkjain több, egymástól független biztonsági rendszer működik. Minden blokkhoz három dízelgenerátor tartozik, amelyek külső áramellátási probléma esetén automatikusan biztosíthatják a legfontosabb berendezések működését. Az OAH közben folyamatosan ellenőrzi a blokkok állapotát és a jelentősebb teljesítményváltozásokat.
Vagyis a leállítás önmagában nem jelent veszélyt a környéken élőkre, és nem követel semmilyen lakossági óvintézkedést.
Kétezer megawatt tűnhet el a rendszerből
A valódi kockázat jelenleg nem nukleáris, hanem energetikai.
A paksi atomerőmű teljes villamos teljesítménye mintegy 2000 megawatt, és a hazai áramtermelés közel felét biztosítja. Ha mind a négy blokk leáll, ezt a mennyiséget rövid idő alatt importból, gázerőművekből, rendszer-tartalékokból és az éppen rendelkezésre álló megújuló termelésből kell pótolni.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a kormány tájékoztatása szerint a Dunamenti Erőmű egyik termelőegységének meghibásodása további mintegy 400 megawattos kiesést okozott. Magyar Péter ezért Ruff Bálint miniszterelnök-helyettessel és Kapitány István gazdasági és energetikai miniszterrel a MAVIR irányítóközpontjában tekinti át a válságforgatókönyveket.
A rotációs áramszünetek és az ipari fogyasztás korlátozásának megvizsgálása még nem jelenti azt, hogy ezeket be is vezetik. Ezek a rendszerirányítás utolsó eszközei, amelyeket csak akkor alkalmaznak, ha az import, a tartalék erőművek és más beavatkozások már nem képesek fenntartani az egyensúlyt.
Magyar Péter közlése szerint a lakossági és vállalati ellátás jelenleg zavartalan.
Az újraindítás lassabb lesz, mint a lekapcsolás
Amikor a Duna vízállása ismét lehetővé teszi a normál hűtővíz-kivételt, a blokkokat nem lehet egyetlen kapcsolóval visszaindítani.
Először ellenőrizni kell a rendszereket, majd fokozatosan felmelegítik és nyomás alá helyezik a primer kört. Ezután újraindítják a szabályozott láncreakciót, megkezdődik a gőztermelés, felpörgetik a turbinákat, a generátorokat pedig megfelelő fordulatszám és feszültség mellett szinkronizálják az országos hálózattal.
A teljesítményt ezután is lépcsőzetesen emelik. A négy blokk visszatérése ezért várhatóan nem egyetlen pillanatban, hanem egymást követően történik majd.
Magyarország tehát valóban történelmi pillanat előtt áll. A paksi atomerőmű négy blokkja először hallgathat el egyszerre azóta, hogy 1982-ben megkezdődött az atomenergia-termelés.
A reaktorok leállítása azonban nem jelent semmilyen veszélyt.
Éppen azért állítják le őket, hogy veszély ne alakulhasson ki.