Miközben sokan a modern élet apróbb kényelmetlenségei miatt panaszkodnak, egy 50 éves debreceni férfi, László története emlékeztet minket az emberi akarat és a hit erejére. László nem segélyért könyörög, nem az utcán kéreget: közmunkásként dolgozik, és minden vasárnap hajnalban útra kel, hogy megszerezze diplomáját az Adventista Teológiai Főiskolán.
Története a társadalom pereméről indul, de a célja a szellemi és lelki felemelkedés
A vasárnapi „szellemi oázis”
László élete kettős valóságban zajlik. Hétköznapokon egyike a több ezer magyar közmunkásnak, aki havi 107 ezer forintból próbál túlélni. Vasárnap azonban átalakul: hajnali háromkor kel, hogy elérje a vonatot, és összesen tíz órát utazik, hogy részt vehessen az előadásokon.
„Az iskola nekem egy szellemi és lelki oázis, ahol feltöltődök. Nagyon szeretek tanulni, mert feledteti velem a mindennapi élet nyomorúságát” – vallja a férfi, aki teológusként és mentálhigiénés szakemberként szeretné segíteni sorstársait a jövőben.
Lakókocsi víz és villany nélkül: A tanulás ára
László lakókörülményei messze elmaradnak a méltó emberi élettől. Jelenleg egy 2017-ben vásárolt, apró lakókocsiban él Debrecen szélén, ahol:
Nincs villany – a tanuláshoz gyakran csak a természetes fény vagy korlátozott eszközök állnak rendelkezésre.
Nincs folyóvíz – az alapvető higiénia is napi küzdelem.
Extrém hideg – télen a víz is megfagy a kocsiban, ilyenkor kénytelen fizetős hajléktalanszállóra vonulni.
A testi megpróbáltatások sem kímélik: lábszárfekély, porckopás és gerincbántalmak nehezítik a mindennapjait, de a vizsgaidőszakokban ezeket félreteszi, hogy a könyvek fölé görnyedhessen.
Összefogás egy lakókonténerért
A debreceni Tündérkör Alapítvány és vezetője, Tóth Zs. Ferenc felismerte, hogy László nem alamizsnát, hanem szilárd alapot kér a kitöréshez. Az alapítvány hatalmas gyűjtést indított egy 4,5 millió forintos szaniter lakókonténerre.
Miért változtatná meg ez László életét?
Méltó körülmények: Végre lenne fűtés és világítás a tanuláshoz.
Higiénia: A beépített vizesblokk segítené egészségügyi állapotának javulását.
Stabilitás: Nem kellene a szállók és a lakókocsi között ingáznia az időjárás függvényében.
Van visszaút 50 felett is?
László esete fontos társadalmi üzenetet hordoz: a hajléktalanság nem feltétlenül a sors végállomása, hanem egy állapot, amiből tanulással és akaraterővel van kiút. 16 évnyi közmunka után ő az élő példa arra, hogy a diploma nemcsak egy papír, hanem a szabadság és az önbecsülés záloga.
László nem várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön – ő csak egy esélyt kér a sorstól, hogy lelkészi hivatásával később ő lehessen mások támasza. Az alapítvánnyal ide kattintva veheti fel a kapcsolatot aki segíteni szeretne.
