Tragikus autóbaleset következtében vesztette el feleségét a csodálatos magyar színész

A postást Siménfalvy Sándornak hívták, aki akkoriban már túl volt a nyolcvanon is. Színész volt, imádnivaló karakterszínész, akit egy pillanatra sem érdekelt az idő múlása, az arcán megjelenő ráncok sokasodása, a testét kínzó nyavalyák. Olyan életszeretet sugárzott belőle, hogy nem csak a nézők, de ifjabb kollégái is csodálattal nézték. Olyan színészkollégák, akik nem csak fiai, de unokái, sőt dédunokái is lehettek volna. Ő volt az ország dédnagypapája akkoriban. Az örök életű, ízes beszédű karakterfigura.

Összesen négy osztályt végzett el a székelykeresztúri Unitárius Főgimnáziumban. Szülei szintén színészek voltak, az ő példájukat követve tette le 16 éves korában a színészegyesületi vizsgát. Ezután artistaként és állatszelídítőként dolgozott, bejárta az egész akkori országot. 1911 után már táncos-komikusi tehetségét kamatoztatta különböző vándortársulatoknál és vidéki színházakban. Ebből élt közel 40 éven át, csak az első világháború idején hagyott fel művészetével, sorkatonai szolgálata alatt.

1950-ben a budapesti szerződtette. Egyedi karaktere, habitusa miatt elsősorban parasztszerepekben jeleskedett, ízes beszéde jellegzetes arcberendezése karaktert kölcsönzött neki.

1950-től számos film és tévéjáték mellékszereplője volt. 1964-ben az Isten őszi csillaga című filmben nyújtott alakításával a legjobb epizódszereplő díját nyerte el. Tv-portréfilm készült róla a Mestersége színész sorozatban (1987) – olvasható a .