8 éve hever elhagyatottan egy stadion az országban, milliárdokat szórtak el rá, most a gaz növi
Nyolc éve rohad egy félkész stadion Szigetszentmiklóson: milliárdok mentek el rá, ma már csak a gaz nő a betontorzó körül
Van az a látvány, amelyhez nem kell hosszú magyarázat. Elég néhány kép egy félbehagyott betonlelátóról, szétgraffitizett falakról, gazosodó területről és üresen tátongó szerkezetről, és az ember pontosan érti, mi volt a baj az elmúlt másfél évtized sportberuházási lázával.
Szigetszentmiklóson nyolc éve áll félkészen egy stadiontorzó. Regionális utánpótlásközpontnak indult, milliárdos tervekkel, nagy ígéretekkel, lelátókkal, műfüves pályával, parkolóval, villanyfényes mérkőzésekkel, pályafűtéssel, öntözőrendszerrel. Ma ehhez képest egy elhagyatott, széthordott, pusztuló betonszerkezet maradt utána.
A történet azért különösen dühítő, mert nem magánálmodozásról volt szó. A projektre több mint 1,5 milliárd forint közpénzjellegű TAO-támogatás ment el, a helyi klub pedig a beszámolók szerint 2,7 milliárdos tartozást hagyott maga után. A Telex korábbi cikke szerint a 3,5 milliárdosra tervezett beruházás nagyjából 60 százalékos készültségnél állt meg, amikor 2018-ban félbehagyták.
És azóta ott áll.
Ez is érdekelhet
Nem utánpótlás-nevelés folyik benne. Nem gyerekek edzenek rajta. Nem szurkolók ülnek a lelátón. Hanem a gaz nő, a beton pusztul, a graffitik szaporodnak, és a helyiek nézhetik, mire ment el a pénz.
Nagy álmokból lett szégyenfolt
A szigetszentmiklósi beruházás eredetileg látványos sportközpontnak készült. A tervek szerint három nagy- és egy kispályát alakítottak volna ki, a centerpálya egyik oldalán lelátóval, a másikon lelátóval és főépülettel. A pálya alkalmas lett volna esti, villanyfényes meccsekre, a füvet öntözőrendszer és pályafűtés gondozta volna.
Papíron minden megvolt ahhoz, hogy egy újabb sikerprojektként lehessen eladni: utánpótlás, sport, gyerekek, fejlődés, modern létesítmény. Csakhogy a valóság megint erősebb lett a propagandánál.
Az építkezés 2016 körül indult, majd 2018-ra gyakorlatilag leállt. A magyarfutball.hu stadionadatlapja is azt írja, hogy az építkezés 2018-ban maradt végleg félbe, és a közút felől már tábla sem jelzi az építményt.
Ez a mondat mindent elmond. Egy regionális utánpótláscentrumnak szánt beruházásból odáig jutottunk, hogy már a tábla is eltűnt.
A pénz elment, a stadion nem lett kész
A szigetszentmiklósi stadiontorzó története nem egyszerűen egy elrontott építkezés. Ez a TAO-rendszer egyik látványos mementója. Annak a modellnek a jelképe, amelyben óriási pénzek áramoltak a futballba, miközben a valódi társadalmi haszon sokszor erősen kérdéses maradt.
A 24.hu és az Index már 2018-ban arról írt, hogy a Szigetszentmiklós Testgyakorlók Köre több mint 2 milliárd forintnyi TAO-támogatáshoz jutott, az összeg jelentős része pedig néhány nagy cégtől érkezett.
A stadion mégsem készült el. Az NB II-t is megjárt klub közben összeomlott, a beruházás félbemaradt, a tartozások pedig ott maradtak. Hadházy Ákos többször is foglalkozott az üggyel, és a 444 korábbi összefoglalója szerint már 2018-ban arról írtak: „Úgy épül stadion 3,5 milliárdból Szigetszentmiklóson, hogy a városnak nincs semmilyen felnőtt focicsapata.”
Ez az egész történet abszurditása. Egy országban, ahol kórházi osztályok küzdenek hiánnyal, iskolák omladoznak, tanárok és ápolók évekig megalázó bérekért dolgoztak, ott milliárdok mentek el egy félbehagyott stadionra, amelynek ma nincs valódi funkciója.
A 420 milliós árverés sem hozott megváltást
2020-ban már arról szóltak a hírek, hogy elárvereznék a szigetszentmiklósi stadiontorzót. A HVG akkor azt írta: a 2017 óta elhagyott, félkész, leromlott és szétlopott épületet 420 millió forintra taksálták, miközben 1,5 milliárd forintot nyelt el.
Ez önmagában is döbbenetes arány. Elköltöttek rá milliárdos nagyságrendű pénzt, aztán néhány évvel később már töredékáron próbáltak volna túladni rajta. A pusztulás közben ment tovább. Ami mozdítható volt, azt elvitték, az őrzés megszűnt, a terület egyre inkább elhagyatott romként maradt a város szélén.
Egy stadiont sokféleképpen lehet kritizálni. Lehet azt mondani, hogy túl drága. Hogy rossz helyre épült. Hogy fölösleges. De a szigetszentmiklósi ügy még ennél is rosszabb: itt nem is lett kész az, amire a pénzt elköltötték.
Ez már nem vitatható sportpolitikai döntés. Ez kudarc.
A TAO-rendszer egyik legcsúnyább látlelete
A TAO-támogatásokat sokáig úgy próbálták eladni, mintha azok nem is igazi közpénzek lennének, hanem cégek sporttámogatásai. Csakhogy a valóságban ezek olyan adóforintok, amelyek máskülönben az államkasszába kerültek volna. Vagyis a társadalomnak igenis joga van számon kérni, mire mentek el.
Szigetszentmiklóson erre a kérdésre ma egy gazos betontorzó válaszol.
Ezért különösen felháborító, amikor az ilyen ügyeket megpróbálják elintézni azzal, hogy „legalább épült valami”. Itt nem épült meg. Itt pénz ment el, ígéretek születtek, látványtervek készültek, majd a végeredmény egy félbehagyott, pusztuló monstrum lett.
A TAO-rendszer legnagyobb problémája éppen az volt, hogy a kontroll sokáig gyenge volt, az átláthatóság hiányos, a pénzek útja pedig a közvélemény számára nehezen követhető. Ha egy projekt sikeres lett, lehetett vele büszkélkedni. Ha bedőlt, sokszor senki nem vállalta érte a felelősséget.
Szigetszentmiklós ma is ezt a felelőtlenséget mutatja.
Ki felel ezért?
A kérdés egyszerű, de eddig ritkán kapott kielégítő választ: ki felel azért, hogy milliárdok után egy használhatatlan stadiontorzó maradt?
Felel-e a beruházó klub? Felelnek-e azok, akik a támogatásokat jóváhagyták? Felel-e a rendszer, amely ilyen mennyiségű pénzt engedett át olyan projektekre, amelyeknél láthatóan nem volt elég erős garancia a befejezésre? Felel-e bárki azért, hogy a klub bedőlt, tartozás maradt, a város pedig egy rommal gazdagodott?
Ezek nem költői kérdések. Egy normális országban egy ilyen beruházás után részletes vizsgálatnak kellene jönnie: hová ment a pénz, milyen szerződések születtek, ki teljesített, ki nem, miért állt le az építkezés, miért nem volt mentőterv, és visszaszerezhető-e bármi az elköltött közpénzből.
Mert az nem válasz, hogy „így alakult”.
Másfél milliárd forint nem csak úgy eltűnik. Elköltik. Valakik szerződéseket kötnek, számláznak, teljesítenek vagy nem teljesítenek, jóváhagynak, ellenőriznek vagy nem ellenőriznek. A pénznek útja van. Ezt az utat kellene végre végigkövetni.
Betonba öntött korszakhiba
A szigetszentmiklósi stadiontorzó azért lett ennyire erős jelkép, mert benne van szinte minden, ami a NER sportpolitikájában sokakat felháborított. A gigantikus futballálom. A közpénzjellegű támogatások ömlése. A látványtervek és nagy szavak. A gyerekekre és utánpótlásra hivatkozás. Aztán a félbehagyott építkezés, a széteső klub, a tartozás, a gaz és a csend.
Ez a beton nemcsak egy elrontott beruházás maradványa. Ez egy korszak lenyomata.
Egy korszaké, amelyben túl sokszor hitték el, hogy ha valamire ráírják a futballt, akkor már nem is kell olyan szigorúan kérdezni. Hogy ha utánpótlásról beszélnek, akkor nem kell látni a pénz útját. Hogy ha stadionról van szó, akkor a társadalom majd lenyeli.
De az emberek nem felejtettek. És amikor ma valaki meglátja a szigetszentmiklósi torzót, pontosan érzi: ez nem csak egy helyi ügy. Ez országos történet.
Most már nem elég a gazt levágni
Lehetne persze arról beszélni, hogy mi legyen a területtel. Befejezzék? Eladják? Lebontsák? Más funkciót kapjon? Ezek fontos kérdések, de nem pótolják az elszámolást.
Mert ha egy félbehagyott stadiont egyszerűen eladnak, vagy hagyják tovább rohadni, azzal a lényeg nem oldódik meg. A közpénz már elment. A felelősség kérdése ott marad. A rendszerhiba ott marad.
A valódi kérdés az, hogy a jövőben megtörténhet-e ugyanez. Hogy lehet-e még milliárdos sportberuházásokat indítani úgy, hogy ha bedőlnek, legfeljebb néhány cikk és videó marad utánuk. Hogy lesz-e következménye annak, ha egy ország pénzéből betonmonstrumokat építenek a semmibe.
A szigetszentmiklósi stadiontorzó ma már nem sportlétesítmény. Hanem bizonyíték.
Bizonyíték arra, hogy a közpénzszórásnak nem mindig marad más nyoma, csak beton, gaz és graffiti.
És amíg erre nincs felelős, addig a rom nemcsak Szigetszentmiklós szégyenfoltja.
Hanem az egész országé.