Ritkán posztolok, de ami ma történt velem a nyílt utcán, attól még mindig a sírás kerülget.. Ocsmány egy világban élünk, az egyszer már biztos.. – RÉSZLETEK:

Ma Pláza mellett mentem el autóval. Oldalra nézve megláttam egy férfit a fűben fekve, magzat pózban. -2 fok volt. Természetesen félrehúzódtam, megálltam megnézni, mi lehet vele.

Ma Pláza mellett mentem el autóval. Oldalra nézve megláttam egy férfit a fűben fekve, magzat pózban. -2 fok volt. Természetesen félrehúzódtam, megálltam megnézni, mi lehet vele. Egy hajléktalan, 60 év körüli férfi volt. Köhögött, nem nézett ki jól. Hívtam a mentősöket. Arra kértek, ha lehet, maradjak ott az érkezésükig. Kb 10 percet várakoztam, és nagyon megdöbbentem, elszomorodtam. Számtalan ember ment el mellette. Fiatalok, ferfiak, nők, jólszituáltak, stb. Ránéztek, összebeszéltek, röhögtek rajta. Senki nem állt meg megkérdezni, mi lehet vele, tudnak-e segíteni. Ocsmány egy világban élünk. Ennyire nem törődni másokkal, az elesettekkel, a rászorulókkal. (Kérem, a poénos, jópofa megjegyzéseket hanyagolni.) Osztani ér! Sőt, kötelező! Lássák csak minél többen..