Toroczkai László telibe megfenyegette a Tisza-kormányt, de egyre inkább úgy tűnik: a Mi Hazánk nem találja a helyét az ellenzékben
Toroczkai László újabb kemény parlamenti kirohanással próbálta megállítani a Tisza-kormány lendületét, ezúttal Magyar Pétert, a készülő közjogi átalakításokat, Sulyok Tamás lehetséges eltávolítását és a korábbi állami szerződéseket vette célba. A Mi Hazánk elnöke lényegében azt üzente: pártja nem lesz partner ebben.
Még mindig kérdéses pontosan miért is védi a Mi Hazánk Sulyok Tamás pozícióját, miközben a szavazóinak egy része szerint is Sulyok Tamás alkalmatlan a pozíciójára.
A felszólalás hangereje nagy volt, a politikai ereje viszont már jóval kérdésesebb. Toroczkai ugyanis láthatóan nehezen találja a helyét az új ellenzéki térben, ahol már nem elég kívülről kiabálni, nem elég mindenre ráütni a „rendszerellenes” bélyeget, és nem elég úgy tenni, mintha minden nagyobb kormányzati lépés automatikusan diktatúraépítés lenne.
A Tisza-kormány kétharmados felhatalmazással kezdett hozzá az állam átalakításához. Ez természetesen lehet viták tárgya, sőt kell is, hogy legyen parlamenti kontroll és ellenzéki kritika. De Toroczkai mostani szereplése inkább tűnt politikai pozíciókeresésnek, mint valódi, jól felépített ellenzéki stratégiának.
Toroczkai fenyeget, de nem látszik mögötte a nagy terv
A Mi Hazánk elnöke Magyar Péter korábbi állami szerepvállalását és a Balásy Gyulához köthető szerződéseket emlegette, azt állítva, hogy a miniszterelnök múltjában vannak olyan ügyek, amelyeket szerinte ki kell vizsgálni. Ez politikai támadásként érthető, de önmagában nem túl új. Magyar Péter évekkel ezelőtti rendszerbeli szerepét a választók ismerték, látták, mérlegelték, majd ennek ellenére április 12-én elsöpörték az Orbán-kormányt.
Ez is érdekelhet
Toroczkai most mintha azt próbálná eladni, hogy valami óriási leleplezést tart a kezében, miközben a politikai valóság ennél jóval egyszerűbb. Magyar Péter nem kívülről érkezett a NER-rel szembeni küzdelembe, hanem belülről fordult szembe vele. Ez lehet vitatható, lehet támadható, de nem új információ. A választók pontosan ebben látták az erejét: ismeri a rendszert, tudja, hogyan működött, és ezért képes lehet lebontani.
Toroczkai fenyegető hangvétele így inkább annak a jele, hogy a Mi Hazánk nem tudja eldönteni, mit kezdjen azzal a helyzettel, hogy a Fidesz bukása után már nem elég a régi szereposztás szerint politizálni.
A Mi Hazánk régi reflexei most kevésnek tűnnek
A Mi Hazánk hosszú ideig abból élt politikailag, hogy egyszerre támadta a Fideszt és az ellenzéket, miközben kívülállónak, radikálisnak és megalkuvást nem ismerőnek mutatta magát. Ez a szerep addig működött, amíg Orbán Viktor volt hatalmon, és a politikai tér két nagy pólusa között lehetett harmadik utat játszani.
Most azonban más a helyzet. Van egy új kormány, amely valóban hozzányúl a NER intézményi örökségéhez, elindítja az elszámoltatást, átalakítja az államot, és olyan területeket nyit fel, amelyekhez korábban senki nem mert érdemben hozzányúlni. Ebben a helyzetben a Mi Hazánknak valódi ellenzéki munkát kellene végeznie: pontos kritikát, szakmai kontrollt, következetes alternatívát kellene mutatnia.
Ehelyett Toroczkai sokszor inkább politikai hisztikbe csúszik bele. Hangos mondatok, nagy fenyegetések, drámai kérdések, de kevés olyan tartalom, amelyből kiderülne, mit csinálna másképp, hogyan számoltatna el, milyen közjogi modellt támogatna, és hogyan akadályozná meg, hogy a régi rendszer emberei továbbra is bebetonozva maradjanak.
Ez pedig a saját szavazóinak sem feltétlenül tetszik. A Mi Hazánk támogatói között sokan éppen azért akartak változást, mert elegük volt az Orbán-rendszerből, a háttéralkukból, a kiváltságokból és a közpénzek körüli ügyekből. Ha most azt látják, hogy Toroczkai minden nagyobb tiszás lépésre ugyanazzal a sértett, fenyegető hanggal reagál, az könnyen visszaüthet.
Sulyok védelme sem biztos, hogy jó politikai terep
Toroczkai a Sulyok Tamás körüli ügyben is úgy próbál fellépni, mintha a demokrácia utolsó védőbástyáját védené. Csakhogy az államfő személye a választók jelentős része számára nem független közjogi tekintély, hanem a korábbi rendszer egyik maradványa. Lehet vitatni az eltávolítás jogi módját, lehet követelni világos szabályokat és alkotmányos garanciákat, de politikailag nehéz nagy népfelkelést építeni Sulyok Tamás védelmére.
A Mi Hazánk itt is könnyen rossz oldalra sodródhat. Ha minden intézményi tisztogatást hatalomkoncentrációnak nevez, akkor előbb-utóbb úgy fog kinézni, mintha a régi rendszer pozícióit védené. Ez pedig veszélyes csapda egy olyan pártnak, amely mindig rendszerkritikusnak próbálta mutatni magát.
A választók nem feltétlenül azt várják az ellenzéktől, hogy reflexből megvédjen minden NER-kinevezettet. Inkább azt, hogy figyeljen, ellenőrizzen, kérdezzen, de közben ne álljon azok mellé, akiknek a leváltására az ország jelentős része felhatalmazást adott.
Toroczkai most nem erősnek, hanem idegesnek látszik
A parlamenti fenyegetőzés lényege az lett volna, hogy Toroczkai megmutassa: a Mi Hazánk kemény ellenzéke lesz a Tisza-kormánynak. Csakhogy a szereplés inkább azt sugallta, hogy a párt nem találja az új politikai helyét. Már nincs Orbán-kormány, amely mellett lehetett kívülálló radikalizmust építeni, és nincs régi ellenzék sem, amelyet ugyanazzal a lendülettel lehetett támadni.
Van helyette egy új kétharmados kormány, amely gyorsan mozog, a régi rendszer embereit bontja le, és közben olyan témákat vesz elő, amelyekben a Mi Hazánk sem tud könnyen szembeállni a társadalmi igazságérzettel.
Toroczkai ezért most hangosabb lett, de nem meggyőzőbb. A fenyegetés működhet rövid videóban, működhet saját tábor előtti indulatkeltésként, de tartós politikai stratégia nem épülhet pusztán arra, hogy mindenre rákiáltják: ugyanazok vagytok, mint a Fidesz.
A Tisza-kormánnyal szemben szükség van erős ellenzékre. De az erős ellenzék nem attól erős, hogy fenyegetőzik, hanem attól, hogy pontosan látja, hol kell támadnia, hol kell támogatnia, és hol kell valódi alternatívát mutatnia.
Toroczkai László most inkább úgy néz ki, mint aki még mindig a régi politikai díszletben keresi a helyét. Csakhogy az a díszlet április 12-én összedőlt.