Szorul a hurok Orbán Viktor körül, az aranykonvojügy szintet lépett egy új bizonyítékkal
Újabb súlyos fordulatot vehet az aranykonvojügy: a 444 értesülései szerint tanúvallomások szólnak arról, hogy Hajdu János volt terrorelhárítási vezető az ukrán aranykonvoj elfogásakor a helyszínről a legfelsőbb politikai szinttel egyeztethetett. A lap szerint több tanú is beszámolt arról, hogy a volt TEK-vezér a kommandós akció idején telefonos kapcsolatban állhatott Orbán Viktorral.
Ez még nem ítélet, nem vádirat, és nem jelenti azt, hogy bárki bűnössége bizonyítást nyert volna. De politikailag és büntetőjogilag is egészen más helyzetet teremt, ha a nyomozásban valóban olyan vallomások és hívásadatok kerülnek elő, amelyek azt támaszthatják alá: az autópályán történt akció nem pusztán rendvédelmi döntéssorozat volt, hanem a korábbi politikai vezetés közvetlen figyelme mellett zajlott.
Az aranykonvoj ügye ezzel végleg túlnőtt azon a magyarázaton, hogy néhány túlbuzgó rendvédelmi vezető rosszul mérte fel a helyzetet. Ha a tanúk állításai megállnak, akkor a kérdés már nem az, hogy történt-e túlkapás, hanem az, meddig ért fel a döntési lánc.
A 444 szerint Hajdu János telefonos kapcsolata lehet a kulcs
A 444 beszámolója alapján a nyomozás egyik központi kérdése az lehet, hogy Hajdu János pontosan kivel, mikor és miről egyeztetett az akció idején. A tanúvallomások állítólag arról szólnak, hogy a volt terrorelhárítási vezető a helyszínen nemcsak jelen volt, nemcsak irányított, hanem a legfontosabb pillanatokban telefonon egyeztethetett Orbán Viktorral.
Ez azért különösen fontos, mert az ügyben jogellenes fogvatartás gyanúja miatt folyik eljárás. Ha egy ilyen akcióban a rendvédelmi parancsnoki döntések mögött politikai egyeztetés is kimutatható, az alapjaiban változtathatja meg az ügy megítélését.
Ez is érdekelhet
A védekezés eddig arra épülhetett, hogy a szervek törvényesen, szakmai alapon jártak el. Egy ilyen narratívát azonban nagyon nehéz lesz fenntartani, ha a nyomozás során híváslisták, cellainformációk, üzenetváltások vagy egymást erősítő tanúvallomások mutatják ki, hogy az akció közben a korábbi miniszterelnöki szinttel is kapcsolat lehetett.
Nem mindegy, ki adott utasítást
Az aranykonvojügyben a legfontosabb kérdés nem pusztán az, hogy a helyszínen mi történt. Az is döntő, hogy ki hozta meg azokat a döntéseket, amelyek az ukrán állampolgárok feltartóztatásához, előállításához és fogva tartásához vezettek.
Egy rendvédelmi akcióban önmagában is súlyos, ha felmerül a jogellenes fogvatartás gyanúja. De ha a háttérben politikai utasítás vagy politikai jóváhagyás is megjelenik, akkor az ügy már nem egyszerűen egy rendőri vagy TEK-es döntés felelősségéről szól, hanem a teljes állami működés torzulásáról.
A volt Orbán-kormány éveiben sokszor elhangzott a kritika, hogy a rendvédelmi és állami intézmények túl közel kerültek a politikai hatalom napi érdekeihez. Az aranykonvojügy most ennek a gyanúnak adhat hús-vér bizonyítási terepet. A kérdés az, hogy a nyomozóhatóság képes lesz-e dokumentumokkal, kommunikációs adatokkal és vallomásokkal rekonstruálni a döntési láncot.
A reggeli találkozó és a délutáni akció különösen kínos együttállás
A sajtóértesülések szerint Hajdu János a nap korábbi részében a Zách utcai bázison személyesen is egyeztethetett Orbán Viktorral, mielőtt a fegyveres egységek megindultak volna az autópálya felé. A Terrorellenes Koordinációs Bizottság ülése hivatalos keretet adhatott a találkozónak, a későbbi akció időzítése pedig emiatt különösen érzékeny kérdés.
Önmagában egy hivatalos találkozó még nem bizonyít semmit. Egy miniszterelnök találkozhat rendvédelmi vezetőkkel, tájékozódhat biztonsági ügyekről, és ez a kormányzati működés része. De ha ugyanazon a napon, órákkal később egy vitatott, súlyos jogi következményekkel járó akció történik, majd tanúk arról beszélnek, hogy a helyszíni parancsnok telefonon is kapcsolatban állhatott a politikai vezetéssel, akkor a történet már nem intézhető el azzal, hogy minden csak véletlen egybeesés.
Ezt kell most a nyomozásnak tisztáznia. Nem politikai sejtetéssel, nem sajtóüzenetekkel, hanem adatokkal.
A Fidesz tagad, politikai bosszút emleget
Orbán Viktor felelősségét a korábbi kormánypárt határozottan visszautasítja. A Fidesz kommunikációja szerint a volt miniszterelnök az Alaptörvénynek megfelelően végezte a munkáját, az alárendelt hatóságok pedig törvényesen jártak el. A párt a jelenlegi eljárásokat politikai támadásként, a Tisza-kormány bosszúhadjáratának részeként próbálja keretezni.
Ez várható védekezés. A volt hatalom számára most az a legfontosabb, hogy az ügyet politikai leszámolásként mutassa be, mert így el lehet terelni a figyelmet a legkellemetlenebb kérdésről: arról, hogy pontosan ki tudott az akcióról, ki adott utasítást, ki hagyta jóvá a lépéseket, és ki milyen információt kapott a helyszínről.
A Tisza-kormány számára viszont az a tét, hogy az elszámoltatás ne váljon politikai színházzá. Ha az ügy valóban magas szintig ér, akkor a bizonyítékoknak kell beszélniük. Híváslisták, tanúvallomások, helymeghatározási adatok, belső jelentések, szolgálati iratok és döntési jegyzőkönyvek dönthetik el, hogy a politikai felelősség mellett felmerülhet-e büntetőjogi felelősség is.
Orbán körül most nem politikai zaj, hanem bizonyítási lánc épülhet
Az aranykonvojügy azért veszélyes Orbán Viktor számára, mert nem egy régi kampánymondatról vagy kellemetlen politikai nyilatkozatról van szó. Itt egy konkrét állami akció, konkrét rendvédelmi szereplők, konkrét fogvatartási döntések és konkrét tanúvallomások állhatnak egymással szemben.
Ha a nyomozás csak politikai állításokra épülne, könnyű lenne legyinteni rá. De ha a tanúk vallomásai mellé technikai adatok, mobiltelefonos nyomok és hivatalos dokumentumok is társulnak, akkor az ügy egészen más szintre lép. Akkor már nem az lesz a kérdés, hogy ki mit mond a parlamentben vagy a sajtótájékoztatón, hanem az, hogy a bizonyítékok milyen láncolatot rajzolnak ki.
Ezért lehet kulcsfontosságú Hajdu János telefonjának, híváslistáinak és üzenetváltásainak vizsgálata. Egy ilyen ügyben a kommunikációs nyomok sokszor többet mondanak, mint a későbbi politikai magyarázatok.
Ez már a régi állam működésének vizsgája
Az aranykonvojügy mára nemcsak egy lehetséges rendvédelmi túlkapás ügye. A kérdés az, hogyan működött a hatalom az Orbán-kormány utolsó időszakában, és voltak-e olyan állami akciók, amelyekben a politika közvetlenül belenyúlt a rendvédelmi végrehajtásba.
Ha bebizonyosodik, hogy a TEK vezetése politikai instrukciók alapján vagy politikai egyeztetés mellett járt el, az nemcsak Hajdu János számára jelenthet súlyos következményeket. Az az egész korábbi államigazgatási rendszerre nézve terhelő lehet, mert megmutathatja, mennyire mosódott össze a kormányzati akarat, a rendvédelmi végrehajtás és a politikai kommunikáció.
Orbán Viktor körül most ezért szorulhat igazán a hurok. Nem azért, mert a sajtó éles címeket ír, és nem is azért, mert a Tisza politikai érdeke ezt diktálja. Hanem azért, mert ha a tanúvallomások és a technikai bizonyítékok ugyanabba az irányba mutatnak, akkor a volt miniszterelnöknek már nem elég általánosságban törvényességre hivatkoznia.
A nyomozás dolga most az, hogy kiderítse, mi történt azon a napon, ki irányított, ki tudott róla, és ki vállalja a felelősséget.
Mert az aranykonvoj története már régen nem csak arról szól, mi történt az autópályán.
Hanem arról is, hogyan működött a hatalom, amikor még azt hitte, hogy soha senki nem kérdezi meg utólag: ki adta ki a parancsot?