Forsthoffer Ágnes őszintén beszélt a családjáról: szívszorító dolgot árult el
Forsthoffer Ágnes néhány hónap alatt olyan életbe csöppent, amelyet korábban valószínűleg ő maga sem tudott volna teljesen elképzelni. Ma már alig tud úgy végigmenni az utcán, hogy ne ismerjék fel, házelnökként az ország egyik legfontosabb közjogi szereplője lett, jelenleg pedig átmenetileg a köztársasági elnöki jogköröket is gyakorolja. A látványos felemelkedés mögött azonban van egy sokkal személyesebb történet is: kevesebb szabadság, több távollét, állandó személyi védelem – és egy család, amelyből most minden korábbinál több erőt merít.
Forsthoffer erről a Nők Lapjának adott interjúban beszélt szokatlan nyíltsággal. Nem politikai programot ismertetett, nem parlamenti vitát elemzett, és nem is újabb kemény döntést jelentett be. Ehelyett arról mesélt, milyen érzés egyik pillanatról a másikra elveszíteni az élet korábbi természetességét, miközben közben az egész ország figyelni kezdi az embert.
Az országos ismertség nem nyomasztja – sőt, inkább erőt ad neki
Forsthoffer szerint a valódi országos ismertség nála a házelnöki tisztség elfoglalásával kezdődött. A Tisza önkéntesei és helyi közösségei korábban is ismerték, de azóta teljesen más lett a helyzet: felismerik az utcán, megszólítják, közös képet kérnek tőle, és sokszor egyszerűen csak odamennek hozzá néhány kedves szóval.
Meglepő módon ezt egyáltalán nem éli meg teherként. A Nők Lapjának azt mondta, jólesik neki az emberek érdeklődése, és inkább megerősítésként tekint rá. Szerinte az ismertség nem szállt a fejébe, hanem arra emlékezteti, hogy egy olyan tisztséget kapott, amelyhez mostantól a nyilvánosság is hozzátartozik.
„Ez jólesik, nem teher, inkább megerősít abban, hogy tegyük a dolgunkat.”
Ez is érdekelhet
Talán pontosan ez az érdekes benne: miközben kívülről nézve szinte filmszerű a változás, ő továbbra is úgy beszél magáról, mintha csak egy jóval sűrűbb munkarendbe csöppent volna bele. A valódi törést nem is a kamerák, hanem valami sokkal hétköznapibb dolog jelentette számára.
A személyi védelem volt az, ami igazán felforgatta az életét
Házelnökként és az államfői jogkörök gyakorlójaként Forsthoffer Ágnes személyi védelem alatt áll. Pontosan érti, miért: bizonyos közjogi tisztségeknél ezt jogszabály írja elő, és ő maga is hangsúlyozta, hogy a mellette dolgozó szakemberek professzionálisan, nagy alázattal és a család számára a lehető legkevésbé megterhelően végzik a munkájukat.
Csakhogy attól még emberileg nem lett könnyebb hozzászokni. Forsthoffer szerint az önállóság mindig nagyon fontos része volt a személyiségének. Ő volt az, aki beült az autóba, elindult, elintézte a saját dolgait, megszervezte a napját, és nem kellett senkivel egyeztetnie arról, mikor merre jár.
„Mégis nehéz megélnem, hogy erre szükség van.”
Azt is elmondta, rá kellett jönnie, mennyire hozzátartozik az identitásához, hogy vezet, önállóan teljesít, maga menedzseli a feladatait, és nem mások szervezik köré az életét. Most pedig éppen ebből az egyszerűnek tűnő szabadságból veszített el egy darabot.
Nem a protokollt nehéz megszoknia, hanem azt, hogy többé nem indulhat el csak úgy
Kívülről a személyi védelem könnyen tűnhet luxusnak: autó, kíséret, biztonsági emberek, külön protokoll. Forsthoffer vallomásából azonban ennek szinte az ellenkezője rajzolódik ki. Neki éppen az esik nehezére, hogy másoknak miatta lett feladatuk, neki pedig bizonyos dolgokat már nem lehet ugyanazzal a spontaneitással elintéznie, mint korábban.
Azt mondta, olyan ember, aki nehezen viseli, ha másoknak pluszmunkát vagy pluszköltséget okoz. Ez azért elég sajátos helyzet egy ország egyik legmagasabb közjogi tisztségében, ahol az ember körül egyszerűen muszáj működnie egy komplett állami gépezetnek. Forsthoffer fejben ezt elfogadja, de láthatóan még tanulja azt az életet, amelyben már nem lehet mindent egy kulcscsomóval és egy gyors „mindjárt jövök” mondattal megoldani.
A családja is fizet valamennyit az új élet árából
Az interjú legszemélyesebb része azonban nem is a védelemről, hanem a családról szólt. Forsthoffer ugyanis Budapest és Balatonfüred között ingázik, a házelnöki feladatok, az államfői jogkörök, a parlamenti ülések és a hivatalos programok pedig rengeteg időt elvesznek abból, amit korábban otthon tölthetett.
A családnak ehhez ugyanúgy hozzá kellett szoknia, mint neki. Forsthoffer szerint most főleg azt kell elfogadniuk, hogy sokkal többet van távol, és hogy folyamatosan vannak körülöttük olyan emberek, akiknek az a feladatuk, hogy a biztonságukra vigyázzanak.
A kampány idején ráadásul ennél keményebb időszakon is átmentek: elmondása szerint több családtagját is nyilvánosan pellengérre állították. A helyzet azóta sokat nyugodott, és úgy érzi, az emberek jellemzően tiszteletben tartják a magánéletüket. Most már inkább a hiányzó közös idő az, amit meg kell tanulniuk kezelni.
És itt jött a vallomás legszebb része
Forsthoffer arról beszélt, hogy miközben ő sokkal kevesebbet van otthon, a családja egyáltalán nem próbál lelkiismeret-furdalást kelteni benne. Nem tesznek szemrehányást, nem számoltatják el a távol töltött napokkal, és nem éreztetik vele, hogy választania kellene a közéleti feladata és a szerettei között.
Éppen ellenkezőleg: megoldják a feladatokat, alkalmazkodnak, és – ahogy ő fogalmazott – nagyon büszkék rá. Ez pedig olyan biztos háttér lett számára, amelyből a legfeszültebb napokon is rengeteg erőt tud meríteni.
„Nem okoznak nekem lelkiismeret-furdalást azért, hogy most távolabb vagyok tőlük, mindent megoldanak, és nagyon büszkék rám.”
A házelnök szerint furcsa módon éppen a kevesebb együtt töltött idő mutatta meg, mennyire erős a kapcsolat közöttük. Fizikailag többet vannak távol egymástól, érzelmileg viszont úgy érzi, közelebb kerültek, mint korábban.
„Bár kevesebbet látjuk egymást, a kapcsolatunk talán mégis erősebb lett, mint valaha.”
Anyaként még a parlamenti fegyelmezésre is másképp néz
A családi tapasztalatok még a házelnöki gondolkodásában is visszaköszönnek. Forsthoffer a Nők Lapjának arról beszélt, hogy anyaként azt tapasztalta: a túlzott tiltás és büntetés gyakran éppen az ellenkező hatást váltja ki. Minél jobban tiltunk valamit, annál inkább próbálja valaki feszegetni a határt.
Ezért a parlamenti rend fenntartásánál sem feltétlenül a minél nagyobb pénzbüntetésekben hisz. Sokkal inkább a korrekt, kiszámítható szabályokban, az emberi hangnemben és abban, hogy a másik fél érezze: nem ellenségként kezelik, csak ugyanazt a keretet kell betartania, mint bárki másnak.
Ez egészen jól rímel arra a stílusra, amelyet az elmúlt hónapokban tőle lehetett látni. Nyugodtan beszél, ritkán emeli fel a hangját, de ha dönteni kell, nem nagyon kerüli ki a helyzetet.
A higgadtság mögött rengeteg tanulás van
Forsthoffer arról is őszintén beszélt, hogy a házelnöki és államfői feladatkör számára teljesen új szakmai világot jelentett. Rövid idő alatt rengeteg jogi és eljárási szabályt kellett megtanulnia, ezért már az elején komoly jogi felkészítést kért, és azóta is rengeteg energiát tesz abba, hogy minél biztosabban mozogjon ebben a közegben.
Ennek nála van egy nagyon praktikus oka is: minél többet tud egy adott helyzetről, annál kevésbé stresszel. A parlamenti ülésvezetés során szinte mindig akad olyan pillanat, amelyet előre nem lehet megírni, ezért szerinte az objektív és korrekt tudás az egyetlen biztos kapaszkodó.
Talán innen jön az a fajta nyugalom is, amely annyira feltűnő lett nála. Nem abból, hogy minden helyzet könnyű, hanem abból, hogy nagyon tudatosan készül rájuk.
Az ország egy házelnököt lát – otthon viszont továbbra is anya és családtag
Kívülről nézve Forsthoffer Ágnes élete most protokollból, hivatalos autókból, parlamenti ülésekből, törvényekből és államfői egyeztetésekből áll. A Nők Lapjának adott interjúból viszont egy sokkal hétköznapibb ember képe rajzolódik ki: valakié, aki szeretne maga vezetni, maga intézni a dolgait, és akinek egyszerűen hiányzik, hogy több időt tölthessen otthon.
Talán éppen ezért működik ennyire erősen ez a vallomás. Nem arról beszélt, milyen nehéz az ország egyik legfontosabb tisztségét betölteni. Hanem arról, hogy furcsa, amikor az ember többé nem ülhet be csak úgy az autóba, és arról, mennyit jelent, ha a családja nem nehezíti, hanem megtartja.
A rang változott, a kapaszkodó nem
Forsthoffer Ágnes néhány hónap alatt látványosan magasra jutott a magyar közéletben, de a Nők Lapjának adott interjú alapján az is látszik, hogy a legfontosabb dolgokat továbbra sem a hivatalban keresi. Nem a protokollból, nem a címekből és nem az ismertségből meríti a legtöbb erőt.
A legnagyobb kapaszkodó számára továbbra is a család. Azok az emberek, akik ugyan kevesebbet látják, mint korábban, mégsem kérik számon rajta ezt az új életet, hanem büszkék rá és helytállnak mellette.
Talán ez az interjú legszívszorítóbb és egyben legszebb mondata: kevesebbet vannak együtt, mégis erősebbek lettek együtt, mint valaha.