Afrikában találtak egy titokzatos törzset, akik folyékonyan beszélik a régi magyar nyelvet
Első hallásra úgy hangzik, mint egy kalandregény elveszett fejezete: valahol Egyiptom és Szudán határvidékén, Núbia poros falvai között él egy népcsoport, amely magát magyar eredetűnek tartja. Ők a magyarábok, vagy más néven magyarabok, akiknek története évszázadok óta keveredik hadjáratokkal, családi emlékezettel, legendákkal és magyar Afrika-kutatók feljegyzéseivel.
A sztori annyira különös, hogy sokan elsőre el sem hiszik. Pedig a magyarábok létező közösség: a Nílus mentén élnek, főként Dél-Egyiptom és Észak-Szudán térségében, és máig őrzik azt a hagyományt, hogy őseik magyarok voltak. A nevüket több forrás nem a „magyar arab” kifejezésből, hanem a magyar és a núbiai „ab”, vagyis törzs jelentésű elemből magyarázza: vagyis jelentése nagyjából „magyar törzs”.
Büszkék a magyar felmenőikre
Egy magyar törzs a Nílus partján?
A magyarábok története a hagyomány szerint a 16. századig nyúlik vissza. A legelterjedtebb eredetmonda szerint őseik I. Szelim oszmán szultán hadjáratai idején kerülhettek Afrikába. A történet egyik változata szerint magyar származású katonák, esetleg janicsárok telepedtek le Núbiában, majd összeolvadtak a helyi közösségekkel, de megőrizték különleges származástudatukat.
Ez is érdekelhet
A magyarábok száma vitatott. Mohammed Haszán Oszmán, a Magyarabok Szövetségének szóvivője 50–60 ezer főről beszélt, Fodor István orientalista viszont ennél jóval óvatosabb volt, és 10–12 ezer főre becsülte a létszámukat.
Akárhányan is vannak pontosan, a történetük azért figyelemre méltó, mert egy távoli afrikai közösségről van szó, amely generációkon át őrizte a magyar eredet emlékét.
Vujity Tvrtko is meglátogatta őket
Almásy László is találkozott velük
A magyarábok története a magyar közvéleményben főként Almásy László révén vált ismertté. Az Afrika-kutató, akit a világ később „az angol betegként” ismert meg, az 1930-as években járt Núbia térségében, Vádi-Halfa környékén, és feljegyzéseiben magyar eredetű emberekről is írt. Az Index korábbi összefoglalója szerint Almásy Levegőben, homokon című könyvében külön fejezetet szentelt a „magyarok leszármazottjainak a Nílus szigetén”.
Később Fodor István arabista kutatta alaposabban a közösséget. Az 1960-as években Egyiptomban és Szudánban járt, és gyűjtötte a magyarábok eredethagyományait, szokásait, közmondásait és azokat a vonásokat, amelyek megkülönböztették őket a környező núbiai közösségektől.
Beszélik a régi magyart? Itt jön a fordulat
A történet legizgalmasabb, de egyben leggyakrabban félreértett része a nyelv. A közösségi médiában gyakran úgy terjed a legenda, hogy a magyarábok „folyékonyan beszélik a régi magyart”. Ez azonban a rendelkezésre álló források alapján nem igaz.
A hitelesebb beszámolók szerint a magyarábok ma arabul, illetve núbiai nyelvi környezetben élnek, és nem beszélnek magyarul folyékonyan. A magyar eredet emléke főként identitásban, családi hagyományban, néhány fennmaradt szóban és a „magyar” név büszke használatában él tovább. A Hungarian Conservative összefoglalója kifejezetten azt írja, hogy ezek az afrikai magyarok már nem beszélik a magyar nyelvet, de a Magyarországhoz való kötődés beépült a kollektív emlékezetükbe.
Vagyis a valóság talán kevésbé meseszerű, mint a legenda, de ettől még nem kevésbé különleges. Nem egy elfeledett magyar nyelvszigetet találtak Afrikában, hanem egy olyan közösséget, amely évszázadok távolából is őrzi a magyar származás emlékét.
Miért ennyire izgalmas a magyarábok története?
Azért, mert ritkán találkozik ennyire távoli földrajzi világ a magyar emlékezettel. A Kárpát-medencétől több ezer kilométerre, a Nílus mentén él egy népcsoport, amelynek önazonosságában ott van a magyar név. Nem magyar faluról van szó a szó mai értelmében, nem is olyan közösségről, amely ugyanúgy beszélne, ünnepelne és élne, mint a magyarországiak. Hanem egy núbiai-afrikai közösségről, amelynek történetében fennmaradt egy magyar eredetmonda.
Ez teszi a magyarábokat legendássá. Ők nem „elveszett magyarok” hollywoodi értelemben, hanem élő bizonyítékai annak, hogy a történelem furcsább és gazdagabb, mint gondolnánk. Háborúk, birodalmak, kényszerű vándorlások, beolvadások és családi emlékezetek hagyhattak nyomot egy olyan közösségben, amely ma is különleges névvel különbözteti meg magát.
A mítosz mögött emberi történet van
A magyarábok története könnyen válik szenzációvá, mert minden eleme megvan hozzá: Afrika, titokzatos törzs, magyar eredet, Almásy László, Nílus, elveszett múlt. De talán akkor a legerősebb, ha nem túlozzuk túl.
Nem kell azt állítani, hogy folyékonyan beszélik a régi magyart. Nem kell azt mondani, hogy egy érintetlen magyar világ maradt fenn a sivatagban. Az igazság önmagában is elég különös: több ezer kilométerre Magyarországtól él egy közösség, amelynek tagjai máig magyar eredetűnek tartják magukat.
És ez már önmagában olyan történet, amelyre nehéz nem felkapni a fejünket.