A hős magyar buszsofőr megállt az ut szélén álló házaspárhoz. A férj épp szívinfarktust kapott

[

]

– A szentesi-kiskunhalasi járatot csináltam éppen, miután elhagytam Gátért a Zöldmező Tsz buszmegálló következett. Mivel üres volt, továbbmentem. 300-400 méter után láttam, hogy egy néni és egy bácsi integet az úttest szélén. Mivel van bennem emberség, megálltam, habár biztonsági okok miatt az a szabály a cégnél, hogy nem kijelölt buszmegállóban tilos megállni. Veszélyes, mert a mögöttem haladó forgalom nem számít arra, hogy megállok, ám, hiába jöttek a teherautók, személyautók, kiraktam a vészvillogót és megálltam. Nagyon hálás volt a házaspár. Miután elindultunk néhány perc múlva, jött hozzám a néni, kérte, hogy hívjak mentőt, mert a férje fuldoklik, lehet, hogy szívrohama van. Habár kötelező a sofőröknek elvégezni az elsősegély-tanfolyamot, azt gondoltam, úgy kaphat leggyorsabban szakszerű segítséget a bácsi, ha hívom a mentőket, így odarendelem őket a félegyházi buszpályaudvarra, amitől csak néhány percre voltunk. Olyan szerencsésen alakult a dolog, hogy a mentőkkel szinte egyszerre érkeztünk. Egyből leszállítottam az utasokat és átadtam buszt a mentőknek.

Lent várakoztak és izgultak az utasok a betegért, félórás késéssel indulhatott tovább a busz. A buszsofőr azt mondja, csak azt tette, amit a szíve diktált. Azt is elmondta, megszegte ugyan a szabályt, de szerencsére nem büntették meg, sőt a munkáltatója meg is dicsérte.

Balázs egyébként a munkája mellett a Szegedi Tudományegyetemre jár anglisztika szakra. Eredetileg az volt a terve, hogy angoltanár lesz, ám időközben jött a buszvezetési lehetőség, amit azért sem szeretett volna kihagyni, mert kiskorában az volt az álma, hogy felnőttként buszsofőr lesz. Balázsnak annyira megtetszett ez a munka, hogy az is előfordulhat, hogy innen megy nyugdíjba. Persze az egyetemet azért befejezi. (baon)