15 évig építgettem álmaim otthonát, most a menyem és az anyja kirakna onnan…

Tizenöt évig dolgoztam Németországban ápolónőként. Az ott keresett pénzből építettem fel Magyarországon álmaim otthonát, ahol jelenleg a fiam és a felesége él. Szerettem volna, ha a ház a családom összetartásának helyszíne lehet, de a valóság nem így alakult.

Januárban szabadságot vettem ki, hogy hazalátogassak. Azt vártam, hogy szeretettel fogadnak, de Annával való találkozásom hideg volt. Idegenként bánt velem saját házamban. Annának az anyja, Rozi is nyíltan ellenséges volt velem. Folyamatosan olyan megjegyzéseket tett, mint hogy “meddig maradsz?”, “jó sok szabadságod van” ami egyértelműen mutatta, nem látnak szívesen.

A szívem mélyén azon gondolkodtam, hogy visszaköltözöm Magyarországra. A nyugdíjas éveimet szeretném itt tölteni, és jövőre erre már lehetőségem is lenne. Egy sejtelmes megjegyzést tettem, hogy lehet, hazaköltözöm, ami úgy tűnik, nem maradt figyelmen kívül.

Másnap meghallottam Rozit, ahogy Annának azt mondja, hogy a hátsó kis házat – ami jelenleg raktárként funkcionál – fel kell újítani, hogy legyen “hol laknia a banyának”. Ez a megjegyzés tényleg leforrázott. Az a ház, amit évek kemény munkájával építettem fel, most olyan mint egy kígyóverem.

Sajnos úgy értem a fiam is Anna mellett van és rá hallgat mindenben. Úgy tesznek mintha nekik adtam volna a házam, pedig ez nincs így. Majd egyszer megöröklik, de addig amíg élek addig az enyém. Idén döntenem kell, hogy hazaköltözöm-e, de félek, hogy ebből nagyon nagy konfliktus lesz. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök…