Te tudtad? Ez az a 2 finomság, amit az egész világon csak a magyarok esznek

Egy kis segítség: nem a pacal, nem a gulyásleves, nem a sült vér, nem a velős pirítós és nem a Túró Rudi az.

A címről a legtöbbünknek valószínűleg a pacalhoz, a szalontüdőhöz vagy a sült vérhez hasonló megosztó finomságok jutnak eszébe. Ezeket azonban meglepő módon előszeretettel fogyasztják a világ számos országában. Most mutatunk viszont két olyan ételt, ami ebben a formában tényleg kizárólag a magyar konyhában található meg.

HORTOBÁGYI PALACSINTA

Az étel neve elég becsapós: valójában nincs sok köze a Hortobágyhoz, és szinte biztosan nem onnan származik. A recept a közkeletű vélekedéssel ellentétben nem az 1958-as brüsszeli világkiállításra született. Már a 19. század végén találkozni vele, csak a „világhírnévre” tett szert a belga főváros nemzetközi seregszemléjén. A borjúpörkölt és a palacsintatészta párosítása (ráadásul tejföllel megbolondítva) nagyon frissen hatott. A hazai propaganda természetesen kihasználta a sikert, így itthon is még népszerűbb lett.

A hortobágyi palacsinta egyik vonzereje viszonylagos egyszerűsége. Nem kell túl sok minden hozzá, csak palacsinta, pörkölt és tejföl. A tésztát a szokásosnál kicsit vastagabbra érdemes sütni, a pörkölt pedig lényegében bármilyen húsból készülhet, de borjúból a legfinomabb, és persze az az eredeti. A pörköltet darálva, szaft nélkül töltik a palacsintába, amit az édes változatokkal ellentétben nem összegöngyölnek, hanem táskaszerűen behajtanak. A pörkölt szaftja sem vész persze kárba. Összekeverik tejföllel, leöntik vele a palacsintát, majd sütőben összemelegítik az ételt, és már tálalják is. Mindez amennyire egyszerűen hangzik, annyira egyedülállóan zseniális: Magyarországon kívül aligha találkozunk majd palacsintatészta-pörkölt-tejföl kombinációval.

DIÓS TÉSZTA

A sokszor menzás ételnek csúfolt, pedig nagyon igényesen is elkészíthető édes diós tészta szintén olyan finomság, ami csak nekünk jutott eszünkbe. Se lekváros, se csak simán porcukros változatban nem található meg más ország konyhájában. Jó kérdés, hogy ez miért alakult így. Annyi bizonyos, hogy a pasta szülőhazájában, Olaszországban szóba se kerülhet az, hogy egy tésztaétel édes legyen.

Sós változatban viszont már náluk is rögtön találunk diós tésztát, de az ő megoldásuk annyira más, hogy két olyan ételről beszélünk, aminek csak nyomokban van köze egymáshoz. A pasta con salsa di noci ugyanis egy fokhagymából, parmezánból és dióból megalkotott pestóval készült fogás – bár ez is elég hívogatóan hangzik, nem pótolhatja a darált dióval és porcukorral készült, klasszikus szélesmetéltünket. Főleg a téli napokon.

+1 ÉRDEKESSÉG

Létezik ennek a fordítottja is, vagyis olyan étel, aminek meg vagyunk győződve magyar eredetéről, pedig nem mi készítettük először. Az egyik ilyen „tévedést” még a Hungarikumok közé is beválasztották.

Forrás