A régi időkben a tanyasi gyerekek már pici korukban megismerkedtek a kétkezi munkával. A lányok anyjuknak segítettek a konyhában és a ház körül, a fiúk pedig apjukkal…Így éltek régen a tanyasi gyerekek:

A régi időkben a tanyasi gyerekek már pici korukban megismerkedtek a kétkezi munkával. A lányok anyjuknak segítettek a konyhában és a ház körül, a fiúk pedig apjukkal…

A régi időkben a tanyasi gyerekek már pici korukban megismerkedtek a kétkezi munkával.
A lányok anyjuknak segítettek a konyhában és a ház körül, a fiúk pedig apjukkal az állatok mellett, vagy kint a mezőn serénykedtek.
A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy 8-10 évesen már saját kaszájukkal, kapájukkal kivették részüket a munkából.

Valójában ez dicsőség volt, innentől számítottak igazán “embernek” amint hozzájárultak a család megélhetéséhez már a nagy asztalhoz ülhettek, és a fiúknak innentől járt lábbeli is. Persze, ha telt rá.
Ha nem, akkor csak télen hordák – azt is csak egymástól örökölve.
Tavasztól őszig az otthoni munkákban jeleskedtek, ősszel viszont jött az iskola, ami bizony legjobb esetben is a legközelebbi faluban volt.
Akkoriban se busz, se kocsi nem volt még, sőt a biciklit is leginkább a felnőttek használták – a gyerekek bizony jó pár kilométert kutyagoltak, hogy tudásszomjukat kielégítsék. Ráadásul mezítláb, hisz a cipő nagy kincs volt, az olyan alkalmakra kellett, amikor valami miatt bementek a városba, vagy nagy alkalmakra tartogatták.

Iskola után csapatostul hazaindultak, segítettek még egy sort a ház körüli munkáknál, aztán gyertya-, vagy petró fénynél jöhetett a tanulás, hisz hol volt akkoriban még tanyán elektromosság..
A téli hónapokban meg jött a csizma, kucsma meg a bunda, és szedték a lábukat rendesen, hogy ne fázzanak meg. Kezüket a zsebükben lapuló héjában sült krumplival, vagy tökkel melegítették, melyet aztán az iskolába beérve elcsemegéztek.
Emberek lettek.
Fotó: Fortepan/Kurucz Márton