Mindennapok
Nem tudom, hogy ki vagy, de nagyon hálás vagyok neked a tegnapi segítségedért! Csodálatos dolog volt, amit megtettél értem! Bízom benne, hogy megkapod ezt az üzenetet!
Nem tudom, hogy ki vagy, de nagyon hálás vagyok a tegnapi segítségedért! Csodálatos dolog volt, amit értem tettél! Bízom benne, hogy megkapod ezt az üzenetet!
Egy fiatal pár nagyon izgatott volt, amikor megtudták, hogy gyermekük fog születni. A terhesség problémamentesen zajlott, és a kisfiú megszületett, hatalmas boldogságot hozva az életükbe.
Azonban néhány hónappal a születése után az anyát szörnyű felismerés érte: a gyermekük fejlődése nem haladt úgy, mint a többi hasonló korú gyereké. Rendszeresen látta a különbségeket, amikor más gyerekekkel hasonlította össze. Az orvosi vizsgálat egy fájdalmas diagnózist hozott: a kisfiú gerinc-izomsorvadásban szenved. Soha nem lesz képes járni segítség nélkül, és kemény küzdelem lesz számára, hogy egyáltalán felüljön. Az orvosok szerint az életkilátásai is rendkívül korlátozottak.
Az édesanya azonban nem adja fel a harcot, és fia is küzd minden nap, hogy apró lépéseket tegyen előre. Folyamatosan tanulja, hogyan üljön fel, hogyan használja a tolószéket, és minden apró eredmény óriási dolog a számára. Az anya nagyon büszke a gyermekére, és gyakran mennek el együtt olyan helyekre, ahol a fia szabadon élvezheti a mozgást. Egy ilyen alkalommal egy váratlan találkozásnak voltak tanúi.
A kisfiú épp egy játékot fedezett fel, amikor egy idősebb gyerek odalépett hozzá, és önzetlenül segített neki. Az anya a távolból figyelte ezt a szívhez szóló pillanatot, és annyira meghatódott, hogy lefotózta őket. A képet később megosztotta egy közösségi oldalon a következő üzenettel:
„Nem tudom, ki vagy, de köszönöm, hogy ilyen csodálatos vagy. Hagytad a fiamat játszani, és együtt játszottál vele. Segítettél neki összeszedni a labdákat a földről, amikor láttad, hogy egyedül nem tudja megcsinálni. Nem kérdeztél tőle semmit, nem firtattad, miért nem tud járni, csak csendben segítettél. A fiunk sok mindenben olyan, mint te, kíváncsi és okos. Tudni akarja, hogyan működik a világ. Köszönöm, hogy segítettél neki, amikor túl gyenge volt. Lehet, hogy nem tudod, de a tetted jobbá tette a világot.”
Az idősebb fiú nem foglalkozott azzal, hogy a kisfiú kerekesszékes. Csak játszott vele, természetesen, mindenféle kérdezősködés nélkül. Az anya később elmondta, hogy nincs baj, ha kérdeznek a fiától, de az a pillanat, amikor teljesen normálisan játszottak együtt, páratlan volt. Látni, hogy a fia gyermekként élvezheti az életet, felbecsülhetetlen értékű számára, miközben minden nap a túlélésért küzd.
A fotóval az anya szeretné megtalálni a fiút, hogy személyesen is megköszönhesse neki, és felhívja a figyelmet gyermeke betegségére.
Ha tetszett a történet, oszd meg másokkal is!
