Rendkívüli riadókészültséget rendelt el Gajdos László
Rendkívüli riadókészültséget rendelt el Gajdos László: az ország háromnegyedét súlyos vízhiány bénítja
Rendkívüli vízhiány elleni készültséget rendelt el Gajdos László, miután az ország 84 vízhiánykezelési körzetéből 66-ban kritikussá vált az aszályhelyzet. Az élő környezetért felelős miniszter szerint Magyarország területének 74 százalékán a legmagasabb védekezési fokozatban dolgoznak tovább a vízügyi szakemberek.
A döntés azt jelenti, hogy a vízügyi igazgatóságok gyorsabban csoportosíthatják át az embereket, a gépeket és a pénzügyi forrásokat, valamint azonnal megkezdhetik a legsürgősebb beavatkozásokat. A riadókészültség tehát nem hangzatos politikai kifejezés: rendkívüli üzemmódot jelent egy olyan országban, ahol már nem a túl sok, hanem a túl kevés víz vált az egyik legnagyobb veszéllyé.
Gajdos László néhány nappal korábban még a hazai vízgazdálkodás teljes szemléletváltásáról tárgyalt civilekkel. Mostanra azonban nemcsak hosszú távú tervekre, hanem azonnali védekezésre is szükség lett.
A 84 körzetből 66-ban átlépték a kritikus szintet
A miniszter a Facebook-oldalán közzétett videóban ismertette a rendkívüli döntést. Elmondása szerint a vízhiánykezelési körzetek túlnyomó részében az aszályindex már meghaladta a jogszabályban meghatározott hármas küszöbértéket.
Ez alapján rendelte el a rendkívüli készültséget.
Ez is érdekelhet
„Az ország háromnegyedében súlyos a vízhiány, ezért a legmagasabb fokozatú riadókészültséget léptettük életbe” – közölte Gajdos László.
A tárcavezető szerint a vízügyi ágazat így gyorsabban és hatékonyabban hajthatja végre az azonnali intézkedéseket. A szakemberek az ország közel háromnegyedén rendkívüli védekezési fokozatban dolgoznak majd az aszály következményeinek mérséklésén.
A készültség önmagában nem varázsol vizet a kiszáradt földekre, de lehetőséget ad arra, hogy a még rendelkezésre álló készleteket szervezettebben osszák el, gyorsítsák a vízpótlást, és elsőbbséget biztosítsanak a legsúlyosabban érintett területeknek.
Már nem távoli veszélyről beszélünk
Az aszály Magyarországon hosszú ideig elsősorban mezőgazdasági problémaként jelent meg a közbeszédben. Kiszáradt a kukorica, gyengébb lett a termés, drágult az élelmiszer, majd mindenki várta a következő esős időszakot.
A mostani helyzet azonban ennél jóval súlyosabb.
A tartós vízhiány már a folyók vízállását, a talajvízkészleteket, a természetes élőhelyeket és az energiaellátást is érinti. Paksnál a Duna vízszintje történelmi mélypontra süllyedt, az atomerőmű egyik blokkjának teljesítményét pedig átmenetileg csökkenteni kellett a biztonságos hűtés érdekében.
Közben az Alföld több térségében a talaj mélyebb rétegeiből is hiányzik a nedvesség. Ilyen körülmények között már egy nagyobb eső sem feltétlenül oldja meg a problémát: a kiszáradt, tömörödött föld gyakran nem képes megfelelően befogadni a hirtelen lehulló csapadékot, amely gyorsan elfolyik a felszínen.
Magyarország így egyszerre küzdhet villámárvizekkel és történelmi aszállyal.
Gajdos nem várta meg, amíg teljesen összeomlik a rendszer
A rendkívüli készültség elrendelése erős politikai üzenet is. A korábbi kormányok rendszerint akkor kezdtek kapkodni, amikor a gazdák földjein már visszafordíthatatlan volt a kár, a folyók vízállása rekordokat döntött, és a települések sorra kértek segítséget.
Gajdos László most azt próbálja jelezni, hogy a vízhiányt nem alkalmi természeti kellemetlenségként, hanem országos biztonsági kérdésként kezeli.
A döntés nem jelenti automatikusan azt, hogy minden érintett térség megfelelő mennyiségű vízhez jut. A csatornák, tározók és szivattyútelepek kapacitása véges, ráadásul a több évtizedes vízelvezető rendszer jelentős részét nem arra tervezték, hogy száraz időszakban vizet tartson vissza a tájban.
A mostani készültség ezért egyben leleplezi az elmúlt tizenhat év mulasztásait is. Egy országos rendszer hiányosságait nem lehet néhány hét alatt kijavítani, különösen akkor, amikor a válság már megérkezett.
Minden mozdítható erőforrást bevethetnek
Rendkívüli védekezési fokozatban a vízügyi igazgatóságok intenzívebb szolgálatot tarthatnak fenn, folyamatosan figyelhetik a vízkészletek állapotát, és szükség szerint átcsoportosíthatják kapacitásaikat.
A beavatkozások között szerepelhet a csatornák és vízkormányzó műtárgyak fokozott üzemeltetése, a rendelkezésre álló felszíni víz visszatartása, egyes térségek célzott vízpótlása, valamint a kritikus helyzetbe került élőhelyek és mezőgazdasági területek védelme.
A döntések azonban konfliktusokkal is járhatnak. Súlyos vízhiány idején el kell dönteni, mennyi víz jusson az ivóvízellátásnak, az öntözésnek, az iparnak, a természetes élőhelyeknek és az energetikának.
Ezeket a kérdéseket nem lehet politikai telefonok vagy háttéralkuk alapján rendezni. Átlátható prioritásokra és rendszeresen közzétett adatokra lesz szükség, különösen akkor, ha egyes vízhasználatokat korlátozni kell.
A válság igazolja a vízmegtartási fordulat szükségességét
Gajdos László a közelmúltban a Vízőrző Mozgalom képviselőivel tárgyalt, és azt ígérte, hogy a víz gyors elvezetése helyett a víz tájban tartása válik a kormányzati politika alapjává.
A rendkívüli készültség pontosan megmutatja, miért sürgős ez a változás.
Az ország vízügyi rendszere hosszú időn át arra épült, hogy az árvizeket és a belvizet minél gyorsabban elvezesse. Ez lakott területek védelmében gyakran szükséges, de az elmúlt évek szélsőségesen száraz időjárásában egyre nyilvánvalóbbá vált: Magyarország túl hatékonyan szabadul meg a saját vízkészletétől.
A folyók mentén több helyet kell biztosítani az ellenőrzött vízvisszatartásnak, át kell alakítani a csatornák működését, helyre kell állítani vizes élőhelyeket, és támogatni kell azokat a gazdákat, akik területük egy részén vállalják a víz megtartását.
Ez nem egyik napról a másikra megvalósítható program. A mostani válság azonban nem engedi meg, hogy újabb éveket veszítsen az ország.
A rendkívüli készültség csak az első lépés
Gajdos László döntése gyorsabbá teheti a védekezést, de az igazi próba az lesz, mi történik a következő hónapokban. Lesz-e elegendő pénz a vízügyi művek felújítására? Megkezdődnek-e a valódi vízvisszatartó beruházások? Bevonnak-e gazdákat, önkormányzatokat, kutatókat és civil szervezeteket a döntésekbe?
A legmagasabb készültségi fokozat elrendelése azt mutatja, hogy a kormány legalább már nem próbálja kisebbíteni a veszélyt.
Magyarország területének csaknem háromnegyedén súlyos a vízhiány. Ez már nem egy rosszabb nyár, nem néhány kiszáradt föld és nem múló mezőgazdasági kellemetlenség.
Ez országos vészhelyzet.
Gajdos László most meghúzta a vészféket. A következő feladat az lesz, hogy Magyarország ne csak túlélje az idei aszályt, hanem végre megszüntesse azt a rendszert is, amely minden évben kiszolgáltatottá teszi a következőnek.