A nemzeti ünnep alkalmából rendezett állami díjátadók egyik legmeghatóbb pillanata volt, amikor a hazai blues koronázatlan királya átvehette a Máté Péter-díjat. Ez az elismerés nem csupán egy szobor vagy egy oklevél; ez egy fél évszázados, megalkuvást nem ismerő életmű végső megpecsételése.


A legfeketébb torkú magyar: Egy életmű elismerése

A március 15-i kitüntetések sorában a Máté Péter-díj az egyik legrangosabb könnyűzenei elismerés. Évente mindössze három olyan művész kaphatja meg, akik évtizedeken át meghatározó hatást gyakoroltak a magyar zenei életre. Deák Bill Gyula esetében a kérdés nem az volt, hogy méltó-e rá, hanem inkább az: mikor jön el az a pillanat, amikor az állam is hivatalosan kalapot emel a blues nagymestere előtt.

A művész a közösségi oldalán, rá jellemző szerénységgel köszönte meg a bizalmat: „Nagyon boldog vagyok, és hálás mindenkinek, aki mellettem áll, hallgatja a dalaimat, jár a koncertjeimre, és együtt éli velem a bluest.” Ebben a néhány szóban benne van minden, ami Bill kapitányt naggyá tette: a rajongók iránti alázat és a műfaj iránti szent őrület.


Királydombtól a nemzetközi hírnévig

Deák Bill Gyula pályafutása során több olyan mérföldkövet is lefektetett, amelyek nélkül a magyar rocktörténelem szegényebb lenne. A hetvenes-nyolcvanas években a Hobo Blues Band énekeseként hozta el a fekete zene szabadságát a vasfüggöny mögé. Karakteres, rekedtes hangja olyan erőt képviselt, amely a műfaj nemzetközi óriásait is lenyűgözte – nem véletlenül nevezték őt külföldön is a „legfeketébb torkú fehér énekesnek”.

A szélesebb közönség számára talán az 1983-as István, a király rockopera hozta meg a végső áttörést. Torda táltos szerepében olyan elemi erejű alakítást nyújtott, amely azóta is referenciapont minden feldolgozás számára. Amikor Bill a Királydombon belekezdett a táltos énekébe, egy ország érezte meg, hogy valami megismételhetetlen történik a színpadon.

Ez is érdekelhet


Miért éppen a Máté Péter-díj?

A díj névadója, a tragikus sorsú Máté Péter a magyar popzene egyik legzseniálisabb alkotója volt. Az ő emlékére 2018-ban alapított kitüntetés célja, hogy kiemelje azokat az előadókat, akik – hozzá hasonlóan – nemcsak slágereket gyártanak, hanem kulturális ujjlenyomatot hagynak maguk után. Deák Bill Gyula szólókarrierje, számtalan aranylemeze és a mai napig telt házas koncertjei bizonyítják, hogy a blues nem egy letűnt kor emléke, hanem élő, lélegző valóság, amíg ő a mikrofon mögé áll.

Az elismerés mellé járó pénzjutalom és oklevél fontos gesztus, de Bill számára a legnagyobb jutalom továbbra is a közönség szeretete. A „Bill, a Király!” skandálás immár hivatalos pecséttel is megerősítést nyert: a magyar blues története elképzelhetetlen és lezárhatatlan nélküle.