Nyilvánosan kigúnyolták Kövér Lászlót, mert olyan butaságot mondott, hogy mindenki csak nevetett
Kövér Lászlót nyelvtanból is helyretették: a Fidesz „megújulása” már a német ragozásnál elakadt
Kövér László a Fidesz szombati kongresszusán megpróbált szellemes lenni. Ez önmagában is kockázatos vállalkozás, de a végeredmény most különösen kínosra sikerült. A korábbi házelnök „Ungarische Péterként” emlegette Magyar Pétert, mintha ezzel valami éles, kultúrtörténeti éllel megáldott politikai gúnynevet dobna be a közéletbe.
Aztán jött Fülöp Botond, a Vidéki prókátor néven ismert jogász, és nemcsak politikailag, hanem nyelvtanilag is szétkapta a mondatot.
Fülöp szerint Kövér egyszerűen rosszul használta a német jelzős szerkezetet. Ha már a „Schwarzer Peter” mintájára akart gúnyolódni, akkor nem „Ungarische Péter”, hanem „Ungarischer Péter” lenne a helyes alak, hacsak nem állna előtte határozott névelő. Vagyis a nagy kongresszusi odamondás már a nyelvi alapoknál megbicsaklott.
Ez apróságnak tűnhet, de a politika néha pont az ilyen apróságokon keresztül mutatja meg a teljes állapotát.
Kövér László, mint a Fidesz tünete
Kövér László sok szempontból maga a Fidesz. És ez most nem bók.
Ez is érdekelhet
Benne van a párt régi világa: a szervilis hatalmi logika, a sértett felsőbbrendűség, a mindig harcolni akaró hang, a másként gondolkodók lenézése, és az a fáradt, avas önbizalom, amely még akkor is kioktat, amikor éppen saját magát teszi nevetségessé.
Kövér kongresszusi beszéde is ezt a hangulatot hozta. Magyar Péterről és a Tiszáról úgy beszélt, mintha a demokrácia nem egy választáson döntött volna, hanem valami történelmi rémuralom térne vissza. A Tiszát türelmetlenséggel, gyűlölettel, proletárdiktatúrás hangulattal próbálta összekötni, miközben a saját pártja tizenhat éven át éppen abból élt, hogy ellenfeleket bélyegzett, listázott, fenyegetett és morálisan kizárt a nemzetből.
Ezért is volt különösen abszurd, hogy Kövér most demokráciát féltő bölcsként próbált fellépni. Olyan ez, mintha a gyufaárus panaszkodna a füstszagra, miután felgyújtotta a fél falut.
A „Peter Magyar” után jött az „Ungarische Péter”
A mostani nyelvi botlás nem is az első kínos epizód. A kampányban már keringett egy videó, amelyen Kövér egy feltehetően előre megírt, gépiesen hangzó szöveget olvasott fel, és Magyar Péter neve helyett „Peter Magyart” mondott.
Lehet persze legyinteni, hogy bárkivel előfordul egy nyelvbotlás. Csakhogy itt nem egyszeri elszólásról van szó, hanem egy látványos mintáról: a Fidesz régi vezetői úgy próbálnak trendinek, csípősnek, nemzetközinek vagy szellemesnek látszani, hogy közben már a saját paneleiket is rosszul olvassák fel.
Most Kövér németes gúnyolódással akart villantani, de Fülöp Botond rámutatott: ha már valaki kulturális utalásokkal szeretne sértegetni, legalább az alanyesetet nem ártana eltalálni.
Fülöp posztjának legélesebb része az volt, amikor odaszúrt: a „Schwarzer Peter” példájából ezt illett volna tudni, „már akinek volt gyerekszobája”. Ez nyers, személyeskedő, de a közösségi médiában pontosan az a fajta mondat, amely elindítja a nevetést.
És Kövér most nagyon rossz oldalon áll ebben a nevetésben.
A Fidesz megújulása: ugyanazok, ugyanúgy, csak fáradtabban
A legnagyobb probléma nem az, hogy Kövér rosszul ragozott németül. Hanem az, hogy a Fidesz kongresszusa megint megmutatta: a párt nem érti, mi történt vele.
A vereség után lehetett volna önvizsgálat. Lehetett volna arról beszélni, miért fordultak el tőlük a fiatalok, a városi szavazók, az értelmiség jelentős része, a mérsékelt jobboldaliak és azok is, akiknek elegük lett a közpénzből hizlalt hatalmi világból.
Ehelyett megint jöttek a régi figurák, a régi sértettségek, a régi történelmi párhuzamok, a régi ellenségképek. Kövér László ebben a világban nem kivétel, hanem tökéletes sűrítmény. A Fidesz úgy próbál megújulni, hogy közben ugyanazok az arcok ugyanazzal a hanggal magyarázzák el, miért mindenki más a hibás.
Ezért volt találó Fülöp gúnyos mondata is: „Ej-ej, te kis megújult ügyefogyott.”
Durva? Igen.
De pontosan arra a képre ül rá, amit a Fidesz most magáról mutat: megújulást ígérnek, miközben a színpadon ugyanaz a régi hatalmi reflex billeg elő, csak már kevesebb tekintéllyel és több bakival.
A gúny azért fáj, mert elveszi a félelmet
Kövér László évtizedeken át a Fidesz egyik kemény embere volt. Aki kioszt, fegyelmez, rendre utasít, komoran néz, és úgy beszél, mintha a nemzet erkölcsi kapuja fölött ő tartaná a lakatot. Ez a szerep addig működik, amíg van mögötte hatalom és félelem.
A vereség után viszont ez is változik.
A régi tekintélyből könnyen karikatúra lesz. A fenyegető hangból morgás. A nagy történelmi okfejtésből kínos túljátszás. A németes gúnynévből pedig nyelvtani lecke.
Fülöp Botond posztja azért terjedhetett gyorsan, mert nem egyszerűen kijavította Kövért. Hanem megmutatta, hogy a volt házelnök már nem félelmetes, hanem nevetséges is tud lenni. Ez pedig egy bukott hatalmi rendszerben különösen veszélyes állapot.
A politikus túléli, ha utálják.
Sokkal nehezebben éli túl, ha kinevetik.
Kövér már nem ellenfélnek látszik, hanem múlt időnek
Kövér mostani megszólalása nem erőt mutatott, hanem fáradtságot. A Fidesz régi harcosai még mindig úgy beszélnek, mintha a 2010-es évek közepén járnánk, mintha elég lenne kommunistázni, bolsevikozni, félelmet kelteni, és a saját tábornak odadobni néhány sértő félmondatot.
Csakhogy a közönség közben megváltozott. Magyar Péter és a Tisza már nem abban a médiatérben politizál, ahol a Fidesz mondta meg, ki nevetséges. Most sokszor éppen a Fidesz régi vezetői kerülnek a mémek közepére.
Kövér László pedig különösen alkalmas erre, mert annyira komolyan veszi a saját szerepét, hogy attól minden hibája nagyobbnak látszik.
A „Peter Magyar” és az „Ungarische Péter” nem történelmi bűnök, hanem kínos tünetek. Azt mutatják, hogy a régi rendszer beszélő fejei már sokszor nem uralják a nyelvet, a helyzetet, a tempót, sőt néha még a saját poénjukat sem.
A Fidesznek nem Kövér nyelvtana a baja, hanem Kövér politikája
A vita felszínén most egy német ragozási hiba áll. A mélyben viszont sokkal nagyobb gond látszik.
A Fidesz nem azért vesztett, mert Kövér László rosszul mondott egy német jelzőt. Hanem azért, mert a Kövér-féle politika éveken át természetesnek vette, hogy az országot le lehet beszélni, az ellenfeleket lehet gyalázni, a választókat lehet félelemmel terelni, a hatalmat pedig lehet erkölcsi fölényként eladni akkor is, amikor már rég csak nyers uralmi technika maradt belőle.
Most, amikor a párt elvileg megújulna, Kövér László továbbra is ugyanebből a készletből beszél. Történelmi rémképeket húz elő, lenézi az ellenfelet, ügyetlenül gúnyolódik, majd csodálkozhat, ha a válasz nem tisztelet, hanem röhögés.
Fülöp Botond posztja ezért nem csak egy nyelvtani csipkelődés volt.
Hanem egy pillanatkép arról, hol tart a Fidesz.
A párt, amely valaha mindenkinek leckét akart adni hazából, erkölcsből, rendből és kultúrából, most ott tart, hogy a saját kongresszusán még a gúnynevet is rosszul rakja össze.
És igen, ezen tényleg nehéz nem nevetni.