Lelepleződőtt egy 16 éves kormány hazugság
Tizenhat évig hallgatta az ország, hogy Brüsszel támad, Berlin lenéz, Párizs büntet, Európa pedig valójában nem is a magyar kormánnyal, hanem magával Magyarországgal áll háborúban. A Fidesz éveken át erre építette a politikáját: ellenségképekre, sértődöttségre, harci retorikára és arra az állandó üzenetre, hogy ha baj van, azért mindig valaki más a hibás.
Most azonban néhány hét alatt látványosan repedezni kezdett ez a narratíva.
Magyar Péter berlini és párizsi tárgyalásai nemcsak diplomáciai sikerként értelmezhetők, hanem egy 16 éven át épített propaganda végleges lelepleződéseként is. Mert ha Magyarország képes újra tárgyalóképes, megbízható európai partnerként megjelenni, ha a nagy uniós tagállamok vezetői nyitottan fogadják az új magyar kormányt, és ha újra megindulhatnak azok a folyamatok, amelyeket éveken át blokkolt a bizalmatlanság, akkor fel kell tenni a kérdést:
valóban Európa támadta Magyarországot, vagy a Fidesz vezette ki az országot a szövetségesei közül?
A Fidesz 16 évig ellenséget gyártott a szövetségesekből
A Fidesz politikai gépezete éveken át ugyanazt ismételte: Magyarországot kívülről támadják, az Európai Unió bosszút áll, a nyugati vezetők meg akarják törni a magyar emberek akaratát, és minden kritika mögött valamilyen rejtett, magyarellenes szándék áll.
Ez is érdekelhet
Ez a kommunikáció politikailag hasznos volt. Egy ellenségkép mindig kényelmes: el lehet vele terelni a figyelmet a korrupcióról, a romló közszolgáltatásokról, az uniós pénzek körüli vitákról, az elszigetelődésről és arról, hogy Magyarország fokozatosan elveszítette a bizalmat a saját szövetségesei körében.
A Fidesz nem megoldotta a konfliktusokat, hanem állandó háborús állapotot csinált belőlük. Minden diplomáciai vitából szabadságharc lett, minden jogállami kritikából nemzeti sértés, minden európai elvárásból támadás.
Most viszont kiderülhet: nem a magyar zászlóval, nem a magyar emberekkel, nem Magyarország szuverenitásával volt baja Európának. Hanem azzal a politikával, amely a közös szabályokat belpolitikai kampányeszközzé alacsonyította.
A „Brüsszel bosszúja” helyett jött a tárgyalás
Az uniós források körüli vita éveken át a Fidesz egyik legerősebb propagandafegyvere volt. A kormány azt állította: azért nem érkezik a pénz, mert Magyarország nem hajol meg, mert megvédi a szuverenitását, mert Brüsszel bünteti a magyarokat.
Csakhogy a mostani fordulat egészen más képet mutat.
Magyar Péter kormánya azt üzeni: a források felszabadítása nem a szuverenitás feladásának következménye, hanem a tisztességes, kiszámítható, európai politizálás eredménye lehet. Nem harcolni kell a szövetségeseinkkel, hanem megállapodni velük. Nem plakátokon kell üzengetni, hanem tárgyalóasztalnál kell képviselni a magyar érdekeket.
Ez a különbség óriási.
A Fidesz 16 éven át azt próbálta elhitetni, hogy az erő a folyamatos konfliktusban van. Most úgy tűnik, az igazi erő éppen az lehet, ha Magyarország újra komolyan vehető partnerként viselkedik.
Berlin és Párizs nem ellenségként, hanem partnerként tekint Magyarországra
A német és francia kapcsolatok újjáépítése különösen fontos jelzés. A Fidesz éveken át szívesen állította be Berlint és Párizst úgy, mintha azok a magyar nemzeti érdek természetes ellenfelei lennének.
Most azonban Friedrich Merz német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök nyitása az új magyar kormány felé azt mutatja: Európa nem Magyarország ellen volt. Európa egy olyan magyar kormánnyal nem tudott együttműködni, amely minden kritikát támadásnak, minden kompromisszumot árulásnak, minden közös szabályt külső diktátumnak nevezett.
Ez a különbség most nagyon látványos.
Ha néhány hét alatt újra lehet építeni a bizalom első lépéseit, akkor nehéz azt állítani, hogy tizenhat éven át valamiféle örök, elvi, magyarellenes összeesküvés akadályozta az országot.
Sokkal valószínűbb, hogy a baj forrása nem Európa volt, hanem az a magyar kormányzati politika, amely szándékosan konfliktust termelt ott is, ahol tárgyalni kellett volna.
Két lehetőség van – és az egyik nagyon kellemetlen a Fidesznek
A helyzet most szinte kínosan egyszerű.
Vagy egész Európa változott meg néhány hét alatt, és hirtelen mindenki barátságos lett Magyarországgal.
Vagy a Fidesz 16 éven át hazudott arról, hogy ki és miért akadályozza Magyarország előrejutását.
A válasz aligha kétséges.
Nem Brüsszel akarta tönkretenni Magyarországot. Nem Berlin és Párizs gyűlölte a magyarokat. Nem az európai közösség volt ellenséges a magyar társadalommal szemben.
A probléma az volt, hogy a Fidesz saját hatalmi érdekeinek megfelelően ellenségként mutatta be azokat, akikkel valójában együtt kellett volna működni. Ez a politika jól működött plakátokon, közpénzből finanszírozott kampányokban és esti híradókban, de közben az ország érdekei súlyosan sérültek.
Az Erasmus ügye is megmutatta, kinek a politikája ártott
Az Erasmus-program körüli bizonytalanság különösen fájdalmas példája volt annak, hogyan váltak a magyar fiatalok egy rossz kormányzati politika áldozataivá. A diákoknak nem azért kellett aggódniuk a külföldi tanulmányi lehetőségeik miatt, mert Európa utálta őket, hanem azért, mert a magyar felsőoktatási és alapítványi rendszer körül olyan bizalmi és összeférhetetlenségi problémák alakultak ki, amelyeket a kormány hosszú ideig nem volt hajlandó megfelelően rendezni.
Most, amikor megnyílhat az út a bizalom helyreállítása felé, világosan látszik: nem a magyar diákok voltak a célpontok. Ők elszenvedői voltak egy politikai játszmának.
Ha a program újra teljes értékűen megnyílhat a magyar fiatalok előtt, az nemcsak diplomáciai siker, hanem jóvátétel is egy egész generáció felé.
A francia cégek bizalma is üzenet
A francia vállalatok bizalmának erősödése szintén többről szól egyszerű gazdasági érdeknél. A befektetők, nagyvállalatok és stratégiai partnerek számára a kiszámíthatóság, a jogbiztonság és a diplomáciai stabilitás alapvető feltétel.
A Fidesz éveken át azt állította, hogy a konfliktusos politika erőt jelent. Csakhogy a gazdaságban a folyamatos háborúskodás nem erő, hanem kockázat. Egy befektető nem azt nézi, hány harcias beszéd hangzik el, hanem azt, hogy működik-e a jogállam, kiszámítható-e a szabályozás, és lehet-e hosszú távon tervezni.
Ha Magyarország újra megbízhatóbb partnerként jelenik meg Nyugat-Európában, az a magyar munkahelyek, beruházások és gazdasági lehetőségek szempontjából is kulcskérdés.
A Fidesz szabadságharca összeomlik
A Fidesz 16 éves „szabadságharca” most azért kerülhet válságba, mert a valóság hirtelen elkezdett mást mutatni, mint a propaganda.
Ha Európa tényleg Magyarország ellensége lett volna, akkor nem változna meg semmi egy kormányváltás után. Ha a németek és franciák valóban a magyar embereket akarták volna büntetni, akkor most sem lenne nyitás. Ha Brüsszel tényleg pusztán politikai bosszút állt volna, akkor nem lenne miről tárgyalni.
De van.
És ez mindent megváltoztat.
A Fidesz egész története arra épült, hogy Magyarországot kívülről fenyegetik, és csak ők képesek megvédeni az országot. Most viszont kiderülhet, hogy az országot éppen attól kellett volna megvédeni, amit ők műveltek: az elszigeteléstől, a korrupciótól, a bizalmatlanságtól és a szövetségesek ellenséggé hazudásától.
Nem Magyarország volt elszigetelve, hanem a kormányzati elit
Az elmúlt évek egyik legnagyobb hazugsága az volt, hogy „Magyarországot” támadják. Valójában sok esetben nem Magyarországgal volt baj, hanem azzal a kormányzati elittel, amely az ország nevében járt el, miközben saját hatalmi érdekeit védte.
A magyar emberek nem akartak elszigetelődni Európától. A magyar diákok nem akartak kiesni az Erasmusból. A magyar vállalkozások nem akartak bizonytalan uniós forrásokra várni. A magyar munkavállalók nem akartak olyan országban élni, amelyet szövetségesei egyre kevésbé vesznek komolyan.
Ezt nem a társadalom választotta.
Ezt a Fidesz politikája hozta létre.
Most, hogy az új kormány megpróbálja visszavezetni Magyarországot a tárgyalóasztalhoz, egyre világosabbá válik: nem az ország volt vállalhatatlan Európa számára, hanem az a rendszer, amely az országot képviselte.
Itt az ideje kimondani: nem Brüsszel volt a hibás
Tizenhat év után ki kell mondani azt, amit a propaganda mindvégig el akart fedni: nem Brüsszel volt a fő probléma. Nem az Európai Unió volt Magyarország ellensége. Nem a németek és nem a franciák akarták tönkretenni a magyar embereket.
A probléma az a politika volt, amely hazugságokra építette a magyarok világképét.
Egy olyan politika, amely a kritikát támadásnak nevezte.
Egy olyan politika, amely a korrupciós kérdésekből szuverenitási háborút csinált.
Egy olyan politika, amely a szövetségeseket ellenséggé, a jogállami elvárásokat ideológiai fegyverré, a diplomáciát pedig belpolitikai színházzá alakította.
Most ez a korszak repedezik.
A diplomáciai siker a hazugságok végét is jelentheti
Magyar Péter berlini és párizsi tárgyalásai ezért nem csupán külpolitikai események. Ezek a találkozók arról is szólnak, hogy Magyarország újra képes lehet normális, tisztességes, partneri hangon beszélni Európával.
Ez nem gyengeség.
Ez nem behódolás.
Ez nem a szuverenitás feladása.
Ez annak felismerése, hogy egy európai ország akkor erős, ha vannak szövetségesei, ha bíznak benne, ha komolyan veszik, és ha nem a saját partnereivel vív folyamatos színpadi háborút.
A Fidesz propagandája 16 évig azt akarta elhitetni, hogy Magyarország csak akkor lehet szabad, ha mindenki mással harcban áll.
Most kiderülhet, hogy ez volt a legnagyobb hazugság.
Magyarország nem akkor erős, ha magára marad.
Hanem akkor, ha végre újra megbízható, tisztességes és büszke európai országként ül le a tárgyalóasztalhoz.
A hazugságok korszaka véget érhet.
És talán most kezdődhet el az a politika, amely nem ellenségeket gyárt, hanem eredményeket hoz.