Lábbilincset raknának Lázár Jánosra – nem finomkodott Fekete-Győr András

Fekete-Győr András nem különösebben finomkodott Lázár János lemondása után: a Momentum politikusa arról írt, hogy szerinte a volt miniszter hiába próbálja most menteni a saját helyzetét, az új rendszerben el kell számolnia mindazzal, amit Fekete-Győr a NER egyik meghatározó politikusaként a számlájára ír. A poszt végére még a lábbilincs és az Intercity-vécék suvickolása is előkerült – vagyis a politikai kegyelmi időszakot Fekete-Győr nagyjából megszűntnek tekinti.

A bejegyzés kiindulópontja Lázár lemondása, amelyet Fekete-Győr nem valamiféle politikai önvizsgálatként, hanem menekülési kísérletként értelmez. Szerinte 131 nappal a kormányváltás után Lázár már felismerte, hogy „a kártyavár összeomlott”, de ettől még nem lehet egyszerűen becsukni maga mögött az ajtót és úgy tenni, mintha az elmúlt éveknek nem lenne folytatása.

A politikus ennél jóval tovább is megy: Lázárt a NER egyik „legkártékonyabb, legarrogánsabb és leggyűlöltebb politikusbűnözőjének” nevezi. Ez természetesen Fekete-Győr politikai minősítése, nem jogerős bírósági megállapítás, a poszt egészének üzenete viszont éppen az, hogy szerinte az új hatóságoknak már nem politikai, hanem büntetőjogi szinten is vizsgálniuk kellene a korábbi rendszer vezető szereplőinek ügyeit.

Fekete-Győr elsőként Lázár romákkal kapcsolatos, nagy felháborodást kiváltó kijelentését idézi fel. A poszt szerint Lázár arról beszélt, hogy a MÁV Intercity-vonatainak koszos vécéit roma emberekkel, mint „belső tartalékkal” lehetne takaríttatni; Fekete-Győr ezt kirekesztő és rasszista kijelentésnek nevezi. A bejegyzésben arra is emlékeztet, hogy Lőcsei Lajossal korábban WC-keféket vittek a batidai birtok bejáratához tiltakozásként.

Azóta sok minden megváltozott, legalábbis Fekete-Győr értelmezésében: már nem egy ellenzéki performansz helyszíne Batida, hanem egy olyan korszak szimbóluma, amelynek szereplőit szerinte valódi elszámoltatásnak kell követnie. Ebben van a poszt politikai lényege is: a lemondás önmagában nem felelősségvállalás, legfeljebb annak elismerése, hogy valaki többé nem tud ugyanott maradni.

Fekete-Győr öt ügyet külön is Lázár fejére olvas. A trafikok átalakítását úgy írja le, mint amelyben családok veszítették el korábbi megélhetésüket, miközben szerinte a rendszer politikai kedvezményezettjei jártak jól; a batidai vadászkastély ügyében pedig azt állítja, hogy annak felépítése mögött közpénzekhez vezető, rejtett konstrukciók álltak. Ezek a poszt állításai, amelyekből Fekete-Győr azt a következtetést vonja le, hogy Lázár politikai pályája nem egyszerűen vitatható döntésekből, hanem kivizsgálandó ügyekből áll.

Ugyanebbe a sorba teszi az „Akinek nincs semmije, az annyit is ér” mondatot, amelyet a Fidesz-rendszer egyik legembertelenebb mottójaként emleget. A kastélytörvényt szintén Lázár egyik súlyos politikai örökségeként hozza fel, azt állítva, hogy azzal felújított állami kastélyokat játszottak volna át ingyen a NER szereplőinek.

És persze ott a MÁV. Fekete-Győr szerint közlekedési miniszterként Lázár felelőssége a vasút állapota, az elöregedő infrastruktúra és a vidéki közlekedés problémái is. Lehet vitatkozni azon, meddig tart egyetlen miniszter személyes felelőssége egy évtizedek óta problémákkal küzdő rendszerben, de az már nehezebben vitatható politikai kérdés, hogy aki éveken át az ágazat első számú irányítója, annak a sikereket sem csak ünnepelni, a kudarcokat pedig másokra továbbpasszolni kellene.

A bejegyzés legélesebb része azonban nem a múlt, hanem az, amit Fekete-Győr a jövőre nézve kíván. A politikus azt írja, bízik benne, hogy az új bűnüldöző hatóságok gyorsan dolgoznak majd, és Lázár legkésőbb őszre előzetes letartóztatásban ülhet Orbán Viktor, Szijjártó Péter, Rogán Antal és Matolcsy György társaságában. Hogy ebből lesz-e bármilyen tényleges büntetőeljárás, arra a poszt önmagában természetesen semmilyen bizonyítékot nem ad.

És ez nem mellékes különbség. Egy kormányváltás utáni elszámoltatás akkor több politikai bosszúnál, ha nem az új hatalom dönti el előre, kit kell bilincsben látni, hanem független hatóságok bizonyítékok alapján vizsgálnak, az ügyészség vádat emel, ha annak helye van, végül pedig bíróság dönt. Ha valóban rendszerváltás történt, annak éppen az volna az egyik próbája, hogy nem csak a szereplők, hanem a szabályok is megváltoznak.

Fekete-Győr posztja ettől még világos politikai üzenet: szerinte Lázár lemondása semmit nem nulláz le. A trafikügy, Batida, a kastélyok, a MÁV és az elmúlt évek mondatai nem tűnnek el attól, hogy valaki leteszi a miniszteri kulcsot; ha pedig ezek mögött jogilag bizonyítható visszaélés van, azt ki kell vizsgálni.

A bejegyzést Fekete-Győr egy Lázár korábbi romaügyi kijelentésére visszautaló mondattal zárja: „láb­bilincsben is lehet majd Intercity WC-ket suvickolni”. Finom politikai utóiratnak ezt nehéz volna nevezni, de az üzenet legalább nem igényel külön tolmácsot: Fekete-Győr nem nyugdíjba küldené a NER egykori erős emberét, hanem elszámoltatná.