Elvették tőle a fiát, mert éjszaka énekelt: Cserháti Zsuzsa tragédiája az Édes kisfiam mögött
Elvették tőle a fiát, mert éjszaka énekelt: Cserháti Zsuzsa tragédiája az Édes kisfiam mögött
Kevés magyar sláger mögött húzódik olyan nyers, személyes és kegyetlen történet, mint az Édes kisfiam esetében. A dal, amely generációk számára vált az anyai szeretet egyik zenei jelképévé, valójában egy feldolgozhatatlan veszteségből született. Nem költői túlzásról van szó: Cserháti Zsuzsától valóban elvették a gyermekét – hivatalosan azért, mert éjszakánként dolgozott, és színpadon állt.
Egy kivételes hang, amely túl nagy volt a rendszernek
Cserháti Zsuzsa pályája már kamaszkorában rendhagyó ívet vett. Tizenhat évesen Balatonaligán érte el a nyugati popzene szele: a Radio Luxemburg, a Beatles, Diana Ross és Aretha Franklin világa teljesen beszippantotta. A tehetsége gyorsan utat talált magának, Soltész Rezső hívására már a Rangers zenekarban énekelt, majd egy véletlennek tűnő, ám sorsfordító találkozás következett.
A Balaton Bárban figyelt fel rá Szécsi Pál, aki nemcsak meghallotta benne a különlegest, hanem azonnal be is vitte a Magyar Rádióba. Innentől nem volt megállás: 1972-ben a Táncdalfesztiválon a Nem volt ő festő című dallal az egész ország megismerte a nevét és a hangját.
Ez is érdekelhet
Egy dal, amely előre megírta a sorsát
Az Édes kisfiam története kevesek által ismert kerülőúton indult. Az alapjául szolgáló dallam egy olasz szerzemény volt, amely később When a Child Is Born címmel világszerte ismertté vált. A magyar szöveget Bradányi Iván írta, és eredetileg Kovács Kati számára készült. A dal azonban végül Cserháti Zsuzsához került, aki azonnal felismerte benne a saját hangját – és talán a saját jövőjét is.
1976-ban megszületett fia, Szirtes Krisztián. Három évvel később, a váláskor a bíróság az apának, Szirtes Károlynak ítélte a gyermeket. Az indoklás mára szinte felfoghatatlan: egy anya, aki éjszakánként bárokban és klubokban énekel, nem alkalmas a gyermeknevelésre. A döntés tökéletesen tükrözte a korszak gondolkodását, ahol a női karrier és az anyaság egymást kizáró fogalmak voltak.
Vasárnapi anya, hétköznapi fájdalom
Cserháti Zsuzsa éveken át csak hetente egyszer láthatta a fiát. Krisztián később úgy emlékezett vissza, hogy gyermekkorában számára természetes volt a hiány, amelynek valódi súlyát csak felnőttként értette meg. Amikor később az anyjához költözött, szembesült azzal, milyen árat fizetett a nő azért, hogy önmaga maradhasson egy olyan világban, amely ezt nem nézte jó szemmel.
A magánéleti tragédiával párhuzamosan a szakma is elfordult tőle. Amikor 1981-ben Erdős Péter felajánlotta, hogy legyen vokalista Csepregi Éva mögött a Neotonban, nemet mondott. Ez a döntés gyakorlatilag karrieröngyilkossággal ért fel. A rendszer nem felejtett: eltűntek a nagylemezek, maradtak a vidéki és külföldi bárok, a betegség, a hízás, majd a teljes eltűnés.
Visszatérés a csúcsra, belül már túl későn
A kilencvenes évek közepén mégis bekövetkezett az, amire kevesen számítottak. A Hamu és gyémánt album nemcsak szakmai diadal lett, hanem erkölcsi elégtétel is. 1997-ben telt házas koncertet adott a Budapest Kongresszusi Központban, díjakat kapott, újra reflektorfénybe került. Kívülről úgy tűnt, minden helyreállt.
A fia szerint azonban az anyja sosem tudott igazán megnyugodni. A siker nem felszabadította, hanem még nagyobb belső nyomást rakott rá. A kétezres évek elején újra eluralkodott rajta a depresszió és a szorongás. 2003-ban, mindössze 55 évesen hunyt el.
Az Édes kisfiam azóta is ott van a magyar zenei emlékezetben. Nemcsak egy szép dal, hanem egy korszak vádirata, amelyben egy nőnek választania kellett hivatás és anyaság között – és végül mindkettőért súlyos árat fizetett.