Orbán Viktor: Magyarországon nincs éhező gyerek, mindenkinek tele a hasa .. Egy Magyar anyuka kifakadt és úgy beolvasott Orbánnak :Na idefigyelj te ….

Az összeg nem csökkent. Nőtt. A rossz érzést felváltotta valami zsigeri aggodalom. Lecsúszunk. Nem tudjuk tartani az életszínvonalunkat – ami eléggé röhejes, ha belegondolok, hogy nem valami menő kulinária shopból, hanem a Lidl-ből vásárolok. 

De mi a frász történt, hogy az avokádó, ami 349 volt, határozottan emlékszem, emlékszel, hogy a gyereknek azt adtam, összetörve, banánnal, na, az most 699 és a ládás mandarin 999 volt, te is tudod, hogy annyi volt, most meg tudod mennyi? 1499! Kiszámoltad, ez mennyi? Hány százalék? De jó, nem veszünk ládás mandarint, majd veszek a zöldségesnél. Mondok mást. Mit gondolsz, mennyi a vaj. És nem hároméves árakat hasonlítok össze! 

[

]

Egy idő után írtam egy listát és azt mondtam, menjél te, én nem fogom hetente egyszer csórónak és lúzernek érezni magam. Akkor már 25 ezer alatt nem tudtam kijönni az üzletből a heti bevásárlás után. 

És ez az összeg tudott tovább emelkedni. Az árak miatt, és a világjárvány miatt. Ha mindhárman itthon vagyunk, nem elég magamnak megsütni két céklát és elkeverni egy kis túróval, nem elég mentás arab rizst összeütni – mert nekem ez egy kaja, másnak nem feltétlenül. Több tej fogy, több kenyér fogy, több vaj fogy, mindenből több fogy, áramból is. 

A 2020-as Nagy Munkanélküliség és Pénztelenség éve alatt a bevételeink 55%-át költöttük élelmiszerre. Meg tudom mutatni az excel táblázatot, amit a férjem vezetett. Nagy szerencsénk, hogy a semmiből körülbelül két hétig tudok főzni és ismerem az olasz cucina poverát. És persze nagy szerencsénk volt, például, hogy eladtuk a dupla kutyaházat és örültünk, mert kiszámoltuk, hogy másfél heti kaja jön ki belőle.

Te figy, kezdte óvatosan 2021. nyarán középosztálybéli barátnőm a telefonban, az van, hogy kurvára meg kell néznem, mit veszek meg. És… nem keresünk szarul, na. Akkor már nem tűnt igazolásnak, annyit mondtam, hogy én azt nem értem, miért nincs erről szó, ha körülnézek, azt látom, hogy rajtam kívül ez senki másnak nem probléma és én szégyellem ezt, szégyellem magamat, hogy a múltkor is fogtam magam, és vettem négy könyvet és azt mondtam a férjemnek, tudod, szívesebben fizetek ki erre tizenötezret, mint a sajtért meg a felvágottért, amit megeszünk és hányingerem van, ha közeleg a péntek, mert el kell mennem bevásárolni és tudom, hogy mennyit fogok ott hagyni.