Példátlan a magyar történelembe amit Magyar Péterék most meglépnek
A paksi válság végül nemcsak arról szólt, hogy sikerül-e megmenteni az atomerőmű termelését. Sokkal kellemetlenebb kérdést tett fel az egész országnak: hogyan jutottunk el odáig, hogy Magyarország legfontosabb erőművének működése néhány milliméternyi dunai vízen múljon, miközben évek óta minden nyáron egyre súlyosabb aszályról, kiszáradó talajról és rekordalacsony vízállásokról beszélünk?
Magyar Péter kormánya most erre nem egy újabb tanulmányt vagy távoli 2040-es céldátumot ígér, hanem rekordtempóban akar hozzányúlni a problémához. A miniszterelnök szerint már nem egyszerűen a 24. órában vagyunk, hanem azon is túl, ezért a paksi munkák befejezésével párhuzamosan új víz- és energiagazdálkodási szabályokat, valamint klímatörvényt készítenek elő.
Paks megmutatta, milyen ára van a halogatásnak
A mostani fordulat mögött nagyon is kézzelfogható tapasztalat áll. Július végétől az alacsony dunai vízállás miatt sorra kellett lekapcsolni a Paksi Atomerőmű turbináit, és egy ponton már az utolsó működő kapacitások sorsa is néhány milliméteren múlt.
Magyar Péter szerint volt olyan pillanat, amikor szó szerint a természet kegyén múlt, hogy nem romlott tovább a helyzet. A kormány végül fenékküszöb építéséről, bárkák Paksra vezényléséről és szükség esetén azok elsüllyesztéséről döntött, hogy mesterségesen segítsenek megtartani a vizet az erőmű vízkivételénél.
Tizenegy nap alatt olyan munkát indítottak el, amelyre normálisan hónapokat várnánk
A kormánydöntéstől a vasárnapi sajtótájékoztatóig mindössze 11 nap telt el, közben pedig gyakorlatilag éjjel-nappali építkezés indult a Dunán. Mérnökök, vízügyi szakemberek, honvédek, ipari búvárok és vállalkozások dolgoznak együtt, miközben napi 60–70 teherautó hordja a követ a helyszínre.
Ez is érdekelhet
Összesen 33 500 tonna kő érkezett a magyar bányákból, ebből 5000 tonnát vállalkozások ajánlottak fel, ráadásul a szállítás költségét is állták. A helyszínen folyamatosan 180–220 ember dolgozik, a két oldalról épülő fenékküszöb között pedig már csak mintegy 150 méter maradt.
Közben Paks is látványosan talpra áll
A beavatkozás eredménye közben már az energiatermelésben is látható. Vasárnap reggelre 800 megawatt fölé emelkedett a Paksi Atomerőmű teljesítménye, rövidesen elérheti az 1000 megawattot, Magyar Péter pedig azt mondta, szerdára ismét megcélozzák a teljes, nagyjából 2000 megawattos termelést.
Ez óriási fordulat ahhoz képest, ahol néhány nappal korábban tartott az ország. A turbinákat egymással párhuzamosan kapcsolják vissza és terhelik fel, miközben a vízszintet biztosító műszaki beavatkozás építése is folytatódik.
De Magyar Péterék most nem akarják elkövetni a régi hibát
A legfontosabb változás éppen az lehet, hogy a kormány nem akarja Pakssal lezárni a történetet. A magyar vízgazdálkodás egyik régi problémája ugyanis az, hogy újra és újra válsághelyzetben kezdünk el beszélni a víz megtartásáról, majd amikor megérkezik néhány esősebb hónap, a probléma eltűnik a politikai napirendről.
Most viszont az ország egyszerre kapta meg ugyanannak a válságnak több figyelmeztetését: kiszáradó termőföldeket, rendkívül alacsony folyóvízszinteket, mezőgazdasági károkat és végül egy olyan paksi helyzetet, amely már az ország energiaellátását is közvetlenül fenyegette. Ennél világosabb figyelmeztetést nehéz lenne kérni.
A nagy szemléletváltás: ne vezessük el automatikusan a vizet
Magyarország vízgazdálkodása hosszú időn keresztül jelentős részben arra épült, hogy az árvizeket és a fölöslegesnek tekintett vizet minél gyorsabban elvezesse. Egy kiszáradó, egyre szélsőségesebb időjárású országban azonban ugyanaz a víz, amely tavasszal problémának tűnhet, néhány hónappal később életbevágóan hiányozhat.
A most körvonalazódó fordulat lényege ezért a vízmegtartás. Nem egyszerűen arról van szó, hogy építünk még néhány gátat, hanem arról, hogy ahol lehet, az ország területén kell tartani a vizet, tározókat kell kialakítani, és a tájat is úgy kell kezelni, hogy ne néhány hét alatt engedjük ki azt a vízmennyiséget, amelyre nyáron kétségbeesetten szükségünk lesz.
Magyar szerint „életet kell lehelni a folyóinkba”
A miniszterelnök arról beszélt, hogy Magyarországnak egész éves vízbiztonságra van szüksége. Nemcsak az ivóvízellátásról van szó, hanem a mezőgazdaságról, az iparról, a természetes élőhelyekről, a folyókról és – ahogy Paks példája megmutatta – már az energiatermelésről is.
A víz tehát többé nem kezelhető egyetlen minisztérium szűk szakpolitikai ügyeként. Ha nincs elegendő víz, egyszerre kerül bajba a mezőgazdaság, az élelmiszertermelés, az energiaellátás, az ipar és az ökológiai rendszer, vagyis gyakorlatilag az egész ország működése.
Évtizedes elmaradást próbálnak most rekordtempóban behozni
Éppen ettől példátlan a mostani helyzet: a kormány nem éveket akar eltölteni annak megállapításával, hogy valóban változik-e az éghajlat. A paksi válság után azonnal jogszabályokat készítenek elő, miközben a gyakorlati beavatkozások már most zajlanak.
Magyar Péter azt ígérte, hogy a szükséges törvényeket példátlan gyorsasággal terjesztik az Országgyűlés elé. A vízgazdálkodási, energetikai és klímapolitikai változások egy részét már ősszel elfogadhatják, vagyis a kormány nem szeretné megvárni a következő nyári aszályt azzal, hogy majd akkor újra elkezdjen kapkodni.
Új tározók és új vízmegtartási rendszer jöhet
A konkrét szabályozás részletei még készülnek, de az irány már világos: több vizet kell Magyarországon tartani. Ehhez új tározókra, a meglévő vízrendszerek átalakítására és olyan beruházásokra lehet szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a csapadékosabb időszakok vizét ne veszítsük el automatikusan.
Ez különösen az Alföld számára lehet létkérdés, ahol az elmúlt évek aszályai már nem átmeneti kellemetlenséget, hanem strukturális problémát mutatnak. Ha évről évre egyre mélyebbről indul a talaj nedvességtartalma, akkor néhány nyári zivatar már nem képes helyreállítani az elveszített vízkészletet.
A magyar mezőgazdaság számára ez lehet az egyik legfontosabb fordulat
A gazdák évek óta saját bőrükön érzik, hogy az időjárás már nem úgy működik, ahogyan néhány évtizeddel korábban. Egy hosszú csapadékmentes időszak után akár egyetlen hőhullám is olyan terméskiesést okozhat, amelyet később már semmilyen eső nem tud visszacsinálni.
A vízmegtartás ezért nem zöldpolitikai luxus, hanem gazdasági kérdés. Ha több víz marad a tájban, abból nemcsak a természet profitál, hanem közvetlenül nőhet a mezőgazdaság ellenálló képessége, csökkenhet az öntözési kiszolgáltatottság, és kisebb lehet egy-egy szélsőséges nyár gazdasági kára.
Paks megmutatta, hogy az energetikát sem lehet külön kezelni a víztől
Az elmúlt hetek talán legfontosabb tanulsága, hogy a klíma-, víz- és energiapolitikát többé nem lehet külön dobozokban kezelni. Ha kevés a víz a Dunában, az nemcsak hajózási vagy természetvédelmi probléma, hanem egyik pillanatról a másikra több száz vagy akár több mint ezer megawattnyi erőművi teljesítményt is veszélyeztethet.
Ezért készülhet a vízgazdálkodási szabályok mellett új energiagazdálkodási keret is. Kapitány István szerint a jövőben sokkal több lábon kell állnia az országnak, erősíteni kell a szélenergiát és a tárolást, hogy egyetlen rendszer problémája ne tudja ilyen mértékben megrázni az egész országot.
3000 megawattnyi energiatárolást akarnak
A jelenlegi nagyjából 1000 megawattos tárolókapacitást legalább 3000 megawattra növelnék. Ez már olyan nagyságrend, amely valóban segíthet kiegyensúlyozni a nap- és szélerőművek változó termelését, és csökkentheti azt a helyzetet, amikor olcsón adjuk el a fölösleges energiát, majd később drágán kell visszavásárolni.
A terv mögött ugyanaz a gondolat jelenik meg, mint a víznél: amit egy adott pillanatban fölöslegnek érzünk, azt nem feltétlenül kell azonnal elveszíteni. Vizet és energiát egyaránt meg kell tanulni tárolni arra az időszakra, amikor valóban szükség lesz rá.
Ez már tényleg nézőpontváltás
És talán ez a paksi történet legfontosabb következménye. A korábbi logika sokszor a válság utáni javításról szólt: kiszáradt valami, akkor öntözzünk; kevés lett a víz, akkor avatkozzunk be; bajba került az áramtermelés, akkor kezdjük keresni a köveket és a bárkákat.
A mostani elképzelés ezzel szemben arra épülne, hogy az állam évekkel korábban készítse fel a rendszert a következő aszályra. Ha ezt valóban végigviszik, akkor a legnagyobb változás nem egyetlen új gát vagy tározó lesz, hanem az, hogy a válságkezelés helyett végre a megelőzés kerülhet a középpontba.
Paksnál már megmutatták, milyen tempót várnak el
A kormány számára a dunai építkezés most egyfajta demonstráció is lett. Tizenegy nap alatt megszületett a döntés, elindult a tervezés és az építés, tízezrével érkeztek a tonnányi kövek, közben pedig sikerült megakadályozni a teljes paksi leállást és megkezdeni a blokkok visszakapcsolását.
A teljes projekt becsült költsége 6,2 milliárd forint, jelenleg 1,6 milliárd forint felhasználásánál járnak, és a számítások szerint körülbelül 600 millió forint megtakarítás is összejöhet. Magyar Péter pontosan ezt a tempót és költségfegyelmet szeretné a nagyobb vízügyi beruházásoknál is látni.
Most derül ki, hogy Paks kivétel volt-e vagy egy új korszak kezdete
Az igazi próba természetesen csak ezután következik, mert egy sürgősségi fenékküszöb megépítése és egy ország teljes vízgazdálkodásának átalakítása két egészen különböző nagyságrendű feladat. Utóbbihoz hosszú évek beruházásai, sok száz kilométernyi vízrendszer, földtulajdonosi érdekek, mezőgazdasági kompromisszumok és rengeteg pénz kell majd.
De legalább az alapvető kérdésben úgy tűnik, megtörtént a fordulat: nem az a cél, hogy a következő aszályt is túléljük valahogy, hanem hogy addigra más rendszer várja. Magyar Péterék most rekordtempóban próbálják behozni azt a vízgazdálkodási és klímaalkalmazkodási lemaradást, amelyet Magyarország már nem engedhet meg magának tovább.
A következő évek egyik legfontosabb állami vállalkozása indulhat
Ha a bejelentett vízmegtartási programból valóban tározók, új szabályok, beruházások és megváltozott gazdálkodási gyakorlat lesz, annak jelentősége jóval túlmutat egyetlen kormányzati cikluson. Magyarország földrajzi helyzete nem változik meg, a felmelegedés és a szélsőségesebb csapadékeloszlás pedig nem fog alkalmazkodni a politikai naptárhoz.
Az ország előtt ezért valójában egyszerű választás áll: továbbra is nézzük, ahogy tavasszal kifolyik a víz, nyáron pedig milliárdokért próbáljuk pótolni, vagy végre elkezdjük megtartani. Paksnál most néhány milliméter kényszerítette ki a felismerést – Magyar Péterék pedig láthatóan azt akarják, hogy legközelebb már ne a szerencsén múljon, marad-e elég víz Magyarországon.