Nem mondatják le Sulyok Tamást, sokkal rosszabb várhat rá: Megvan a jogalap a megfosztáshoz
Sulyok Tamás köztársasági elnök helyzete egyre kényesebb. Miközben a Fidesz-közeli jogászok és politikai megszólalók azt sulykolják, hogy az államfő gyakorlatilag elmozdíthatatlan, Vörös Imre volt alkotmánybíró egészen másként látja a helyzetet. Szerinte Sulyok Tamás alkotmánysértést követett el, ezért meg lehet indítani vele szemben a tisztségtől való megfosztásra irányuló eljárást.
Ez nem egy kommentháborús mondat, nem politikai odaszúrás, hanem egy volt alkotmánybíró jogi álláspontja. Vörös Imre a Klubrádióban arról beszélt, hogy Sulyok esetében nem feltétlenül egyetlen konkrét paragrafus nyílt megszegését kell keresni, hanem azt kell vizsgálni, hogy köztársasági elnökként hozzájárult-e ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása kilépjen a jogállami keretek közül.
Ez már nem a szokásos politikai vita. Ez közjogi bomba.
Nem csak díszpozíció: az államfőnek őrködnie kellene
A köztársasági elnök nem egyszerű protokollszereplő. Az Alaptörvény szerint egyik legfontosabb feladata, hogy őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett. Ez nem üres ünnepi mondat, hanem alkotmányos kötelezettség. Ha az államfő ezt a feladatát nem látja el, vagy a hatalom jogállamot bontó lépései mellett némán asszisztál, akkor Vörös Imre értelmezése szerint felmerülhet a közjogi felelőssége.
A volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás több olyan döntésnél vagy mulasztásnál sem lépett, ahol államfőként igenis lett volna alkotmányos felelőssége. Ilyen ügyként került elő a gyülekezési jogot érintő, Pride-dal kapcsolatos szigorítás, illetve az Alaptörvény tizenötödik módosításának átengedése is.
Ez is érdekelhet
A bírálat lényege egyszerű: ha egy köztársasági elnök olyan folyamatokat enged át, amelyek a jogállami garanciákat gyengítik, akkor nem bújhat el azzal, hogy csak formálisan aláírt vagy hallgatott. A hallgatás is lehet politikai tett. Egy államfőnél pedig a mulasztás is lehet alkotmányos súlyú.
A Fidesz azt mondja, lehetetlen – Vörös szerint nem az
A kormánypárti oldal egyik fő érve eddig az volt, hogy Sulyok Tamás elmozdítása politikailag és jogilag is szinte lehetetlen. Vörös Imre azonban éppen ezt az állítást bontotta meg. Szerinte az Alaptörvény maga is ismeri a megfosztási eljárást, vagyis nem igaz, hogy az államfő érinthetetlen lenne.
A szabály valóban létezik. A köztársasági elnökkel szemben megfosztási eljárás indítható, ha felmerül, hogy tisztsége gyakorlásával összefüggésben szándékosan megsértette az Alaptörvényt vagy valamely törvényt, illetve szándékos bűncselekményt követett el. Az eljárást az Országgyűlés indíthatja, a végső döntést pedig az Alkotmánybíróság hozza meg. Az Alkotmánybíróság saját tájékoztatója is rögzíti, hogy ilyen eljárás az Alaptörvény 13. cikke alapján lefolytatható.
Vagyis a kérdés nem az, hogy van-e ilyen jogi út. Van.
A valódi kérdés az, hogy a parlamenti többség hajlandó-e végigvinni, és az Alkotmánybíróság hogyan döntene egy ilyen történelmi súlyú ügyben.
A megfosztási eljárás menete: előbb parlament, aztán Alkotmánybíróság
A köztársasági elnök megfosztása nem egyszerű bizalmi szavazás, és nem is politikai kirúgás. Az eljárás rendkívüli, magas küszöbökkel védett közjogi mechanizmus. Az országgyűlési képviselők egyötöde kezdeményezheti az eljárást, az Országgyűlésnek pedig kétharmados többséggel kell döntenie arról, hogy az ügyet az Alkotmánybíróság elé viszi.
A döntést részletesen meg kell indokolni. Nem elég annyit mondani, hogy Sulyok politikailag vállalhatatlan, vagy hogy az új többség más államfőt szeretne. Konkrét alkotmányos és törvényi sérelmeket kell megjelölni, és be kell mutatni, hogyan függnek össze az elnöki tisztség gyakorlásával.
Ha a parlament megindítja az eljárást, az államfő jogköreinek gyakorlása az eljárás idejére felfüggeszthető. A végső szót azonban az Alkotmánybíróság mondja ki. Az Alaptörvény szerint ha az Alkotmánybíróság megállapítja a köztársasági elnök közjogi felelősségét, megfoszthatja tisztségétől.
Ez tehát nem politikai rövidzár, hanem közjogi csúcseljárás.
Forsthoffer Ágnes léphetne az államfői feladatok helyére
Ha az eljárás megindulna és Sulyok Tamás jogköreinek gyakorlását felfüggesztenék, az államfői feladatokat átmenetileg az Országgyűlés elnöke látná el. Ez jelen állás szerint Forsthoffer Ágnest jelentené.
Politikai szempontból ez óriási fordulat lenne. A Fidesz által választott köztársasági elnök felfüggesztése önmagában is földrengésszerű fejlemény lenne, de az, hogy az államfői jogkörök átmenetileg a Tisza-korszak egyik új arcához kerülhetnének, különösen erős szimbolikus jelentőséggel bírna.
Ez nemcsak személyi változás lenne, hanem annak a jele, hogy a hatalomváltás nem állt meg a kormányalakításnál. A közjogi rendszer legfelső szintjén is elkezdődhet az elszámolás azzal, hogy kik és milyen szerepet játszottak az Orbán-korszak bebetonozásában.
A „bebetonozott” szabályok problémája
Vörös Imre álláspontja nem merül ki Sulyok személyében. A volt alkotmánybíró régóta arról beszél, hogy a magyar közjogi rendszer tele van olyan szabályokkal, amelyeket a korábbi hatalom saját túlélése érdekében épített be az Alaptörvénybe és a sarkalatos törvényekbe. Ezek szerinte nem kezelhetők úgy, mintha semleges, tiszta jogállami normák lennének.
Ez az érv különösen fontos a jelenlegi politikai helyzetben. A Tisza-kormány és kétharmados parlamenti többsége előtt ugyanis az egyik legnagyobb kérdés az, hogyan lehet lebontani a NER közjogi örökségét úgy, hogy közben ne sérüljön az a jogállamiság, amelyet helyre akarnak állítani.
Vörös Imre válasza világos: a jogállamiságot korlátozó, hatalommentő szabályokat nem lehet érinthetetlenként kezelni csak azért, mert az Alaptörvény részévé tették őket.
Ez erős állítás, és biztosan komoly vitát vált ki. A másik oldal azt fogja mondani, hogy ez veszélyes precedens, mert egy új többség politikai alapon nyúlna hozzá a közjogi berendezkedéshez. A támogatók viszont azt mondják: éppen az volt a veszélyes precedens, amikor a korábbi hatalom saját embereivel és sarkalatos szabályaival próbálta túlélni a választási vereséget.
Sulyok ügye az új rendszer első nagy közjogi próbája lehet
Magyar Péter többször felszólította Sulyok Tamást és több állami intézmény vezetőjét a távozásra. Az indoklás lényege az volt, hogy ezek a szereplők az Orbán-rendszer közjogi tartóoszlopai voltak, ezért az új korszak hiteles működéséhez nem maradhatnak érintetlenül a helyükön.
Sulyok eddig nem jelezte, hogy önként távozna. Sőt, a köztársasági elnök korábban a Velencei Bizottsághoz is fordult, hogy nemzetközi alkotmányjogi fórum adjon véleményt a kialakult helyzetről. Ez világosan mutatja, hogy az államfő nem egyszerű politikai nyomásként, hanem közjogi konfliktusként kezeli az ügyet.
Most viszont Vörös Imre megszólalása új fejezetet nyitott. Mert ha valóban van jogalap a megfosztáshoz, akkor a vita már nemcsak arról szól, illik-e Sulyoknak lemondania, hanem arról is, megindítható-e vele szemben a legkeményebb alkotmányos eljárás.
Nem automatikus bukás, de már nem is érinthetetlenség
Fontos a józan mondat: Sulyok Tamás megfosztása nem automatikus, és nem dől el egy rádióinterjúban. A volt alkotmánybíró véleménye súlyos szakmai álláspont, de nem helyettesíti a parlamenti döntést és az Alkotmánybíróság eljárását.
Ugyanakkor az is világos: a „Sulyok elmozdíthatatlan” állítás ezek után nehezebben tartható. A jogi út létezik, a politikai többség adott lehet, a szakértői érvelés pedig megszületett.
Innen kezdve a köztársasági elnök helyzete politikailag sokkal gyengébb. Mert már nemcsak Magyar Péter és a Tisza mondja, hogy távoznia kellene, hanem egy volt alkotmánybíró is azt állítja: a megfosztási eljárásnak lehet alkotmányos alapja.
Történelmi tisztulás vagy veszélyes precedens?
A következő hetek egyik legnagyobb kérdése az lesz, hogy a Tisza-többség lép-e. Ha igen, a magyar közjog egyik legdrámaibb eljárása indulhat meg. Ilyen ügy nemcsak Sulyok Tamásról szólna, hanem arról is, hogyan számol el egy új politikai korszak a régi rendszer bebetonozott közjogi örökségével.
A támogatók szerint ez szükséges tisztulás lenne. A kritikusok szerint veszélyes politikai nyomásgyakorlás. A döntést végül nem publicisták, nem kommentelők és nem pártszóvivők hozzák meg, hanem a parlament és az Alkotmánybíróság.
De egy biztos: a vita már nem ott tart, hogy Sulyok Tamás sérthetetlen-e.
Hanem ott, hogy mikor és milyen indoklással indulhat meg az eljárás.
És ha Vörös Imrének igaza van, akkor a Fidesz egyik legfontosabb közjogi biztosítéka most komoly veszélybe került.