Fordulatot jelez Európa migrációs politikájában az a friss nyilatkozat, amelyet az Európa Tanács 46 tagállama fogadott el Kisinyovban.

Vége a korlátlan „willkommenskulturnak”?

A 2015 utáni európai migrációs politika egyik legnagyobb vitája az volt, meddig terjedhet az emberi jogi védelem, ha közben a befogadó országok biztonsági érdekei sérülnek. Sok állam szerint az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata túl szélesen értelmezte az Emberi Jogok Európai Egyezményének egyes pontjait, főleg a 3. cikket, vagyis az embertelen bánásmód tilalmát, valamint a 8. cikket, vagyis a családi élethez való jogot.

A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy egyes országok szerint olyan külföldi állampolgárokat sem lehetett kitoloncolni, akik súlyos bűncselekményeket követtek el, mert a bíróság a családi élethez való jogra vagy a visszaküldés várható következményeire hivatkozott. Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója az InfoRádióban arról beszélt, hogy a mostani nyilatkozat éppen ezt a túlságosan széles bírói értelmezést próbálja szűkíteni.

A tagállamok nagyobb jogot akarnak a döntéshez

A kisinyovi nyilatkozat lényege, hogy az államok szerint a migráció kezelésekor nemcsak az érkezők jogait, hanem a fogadó országok közbiztonságát és társadalmi stabilitását is erősebben kell mérlegelni. Az AP összefoglalója szerint a dokumentum megerősíti az államok szuverén jogát arra, hogy ellenőrizzék a bevándorlást és védjék a határaikat, miközben formálisan továbbra is az Emberi Jogok Európai Egyezményének keretein belül maradnak.

Ez a fordulat különösen azoknak az országoknak fontos, amelyek régóta panaszkodnak arra, hogy nehéz visszaküldeni az elutasított menedékkérőket vagy a bűncselekmény miatt elítélt külföldieket. Olaszország, Dánia és Nagy-Britannia is azok közé tartozik, amelyek keményebb irányt sürgettek.

Ez is érdekelhet

Nem EU-s törvény, de erős politikai üzenet

Fontos különbség: az Európa Tanács nem az Európai Unió intézménye, és nem azonos az Európai Tanáccsal. Az Európa Tanács 46 tagállamot fog össze, és hozzá kötődik az Emberi Jogok Európai Egyezménye, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága. A mostani nyilatkozat politikai dokumentum, vagyis nem úgy működik, mint egy közvetlenül alkalmazandó uniós rendelet.

Ennek ellenére komoly hatása lehet. A bíróságok formálisan függetlenek, de egy ilyen, mind a 46 tagállam által támogatott politikai iránymutatás jelzi, hogy Európában elmozdulás van a szigorúbb migrációs politika felé. A Le Monde elemzése szerint a nyilatkozat ugyan nem köti jogilag az emberi jogi bírókat, de politikai nyomást jelenthet, és nagyobb mérlegelési teret adhat az államoknak a migrációs ügyekben.

A legnagyobb változás a külföldi bűnelkövetőknél jöhet

A legélesebb fordulat valószínűleg azokban az ügyekben várható, ahol bűncselekményt elkövető külföldi állampolgárok kitoloncolásáról van szó. Marsai Viktor szerint a nemzetbiztonság és a helyi lakosság biztonsága erősebb szemponttá válhat a jogi mérlegelésben. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkit automatikusan ki lehet majd utasítani, hanem azt, hogy az államoknak nagyobb esélyük lehet sikeresen megvédeni a kitoloncolási döntéseiket.

A nyilatkozat ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy az ügyeket továbbra is egyedileg kell vizsgálni. Vagyis nem jön olyan rendszer, amelyben emberi jogi kontroll nélkül, tömegesen lehetne visszaküldeni embereket veszélyes országokba. Ezért a címekben jól hangzó „vége a bevándorlásnak” fordulat túlzás, de az igaz, hogy a korábbi, lazábbnak tartott értelmezéshez képest Európa most keményebb irányba fordul.

Jogvédők szerint veszélyes precedens lehet

A döntést jogvédő szervezetek élesen bírálták. Az Amnesty International szerint a nyilatkozat egy „kétsebességes” emberi jogi rendszer felé nyithat utat, ahol a migránsokra és menekültekre gyengébb védelem vonatkozna, mint másokra. A szervezet attól tart, hogy a dokumentum gyengítheti a visszaküldés elleni védelmet olyan ügyekben is, ahol kínzás, embertelen bánásmód vagy súlyos jogsértés veszélye merülhet fel.

Ez lesz a következő nagy európai vita lényege: hogyan lehet egyszerre megvédeni a lakosság biztonságát, gyorsítani a kitoloncolásokat, és közben nem lebontani azokat az emberi jogi garanciákat, amelyek Európa jogrendjének alapjai.

Irán miatt is figyel Európa

A migrációs vita közben újabb bizonytalansági tényező is megjelent: az iráni háborús helyzet. Marsai Viktor szerint egyelőre nem látszik olyan tömeges menekülthullám Iránból, mint amit Szíria esetében láttunk, de a gazdasági következmények hosszabb távon ösztönözhetik az embereket az ország elhagyására.

Ez azért fontos, mert Európa most már nemcsak a jelenlegi migrációs nyomásra reagál, hanem láthatóan fel akar készülni a következő válságokra is. A politikai hangulat egyre kevésbé befogadó, és egyre inkább a határellenőrzésről, a gyorsabb eljárásokról és a kitoloncolások végrehajtásáról szól.

Ez a fordulat már nem csak jobboldali követelés

A legérdekesebb fejlemény talán az, hogy a szigorítás már nem csupán a jobboldali pártok követelése. Dánia, Olaszország, Nagy-Britannia és más országok mellett végül mind a 46 tagállam támogatta a nyilatkozatot. Ez azt mutatja, hogy Európa politikai közepén is változik a migrációról szóló gondolkodás.

A „willkommenskultur” időszakának hangulata látványosan távolinak tűnik. A mostani európai üzenet már nem az, hogy mindenkit be kell engedni, hanem az, hogy a menedékjogot fenn kell tartani, de a visszaéléseket, a bűnelkövetőket és az elutasított kérelmezők bennmaradását sokkal keményebben kell kezelni.

Vége a bevándorlásnak? Nem. De vége lehet a régi lazaságnak

A nagy állítás tehát így pontos: nem a bevándorlásnak van vége, hanem annak a korszaknak, amikor sok európai ország úgy érezte, hogy a saját bírósági és emberi jogi rendszerének értelmezései miatt tehetetlen a kitoloncolásoknál.

A kisinyovi nyilatkozat nem zárja le a vitát, inkább megnyitja az új fejezetet. Európa most azt üzeni: továbbra is ragaszkodik az emberi jogi keretekhez, de a saját polgárainak biztonságát és az állami szuverenitást sokkal erősebben akarja érvényesíteni.

Ez valóban fordulat. Nem látványos kerítésépítés, nem egyetlen nagy törvény, hanem lassabb, jogi-politikai átállás. De ha az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata is ebbe az irányba mozdul, akkor a következő években sokkal könnyebb lehet kitoloncolni azokat, akiknek nincs joguk Európában maradni.