A lányunk 4 sikertelen forgalmi vizsga után végre átment, és megszerezte a jogosítványt.
A lányunk 4 sikertelen forgalmi vizsga után végre átment, és megszerezte a jogosítványt. Nem volt könnyű út. Az első vizsgánál lefulladt egy kereszteződésben. A másodikon túl óvatos volt, a vizsgabiztos szerint „indokolatlanul bizonytalan”. A harmadikon egy párhuzamos parkolás csúszott félre pár centivel. A negyediken pedig egyszerűen annyira izgult, hogy a keze is remegett a kormányon.
De az ötödik alkalommal valami átkattant benne. Nyugodt volt. Figyelt. Mosolygott is. És amikor kimondták: „Sikeres vizsga”, úgy jött haza, mintha legalábbis olimpiai aranyat nyert volna.
Másnap reggel már kulccsal a kezében állt az apja előtt.
– Apa! Elviszlek dolgozni! – mondta olyan lelkesedéssel, mintha minimum limuzinszolgálatot indítana.
Az apja először csak nézett rá. Aztán az órájára. Aztán megint rá.
Ez is érdekelhet
– Biztos, hogy ez jó ötlet? – kérdezte óvatosan.
– Teljesen! Most már hivatalosan is tudok vezetni!
Az „hivatalosan” szó hallatán az apja vett egy mély levegőt. Látszott rajta, hogy fejben végigpörgeti az elmúlt hónapok történetét.
– Jó… – mondta végül. – Legyen.
Az út elején síri csend volt az autóban. A lányunk koncentrált, két kézzel fogta a kormányt, szabályosan indexelt, szépen váltott. Az apja viszont minden fékezésnél finoman belefeszített a műszerfalba, mintha attól stabilabb lenne az autó.
Egy sárga lámpánál még fel is sóhajtott:
– Átérünk… átérünk… nem érünk át… jó, nem érünk át.
De végül minden tökéletesen ment. Se dudálás, se hirtelen fék, se káromkodó taxis.
Amikor megérkeztek a munkahelyhez, a lányunk büszkén parkolt le – ráadásul elsőre, teljesen egyenesen. Leállította a motort, és diadalittasan az apjára nézett.
Az apja lassan kinyitotta az ajtót. Kiszállt. A lába enyhén remegett. Megállt az autó mellett, felnézett az égre, majd egy nagy sóhaj után így szólt:
– Köszönöm szépen!
– Szívesen, máskor is örömmel! – válaszolta neki a lányunk ragyogó arccal.
Az apja ránézett, megtörölte a homlokát, és így felelt:
– Nem neked mondtam, hanem a magasságos mindenhatónak!