Unger Anna az NVVH új elnöke máris meglépte a váratlant
Alig választották meg Unger Anna Rózát a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnökének, máris tett egy olyan lépést, amelyre sokan valószínűleg nem számítottak. Nyilvánosan meghívta az NVVH munkájába Ligeti Miklóst, vagyis éppen azt a korrupcióellenes szakembert, akit a közvélemény egy része inkább az elnöki székben látott volna.
Ez politikailag meglehetősen elegáns válasz a kinevezését követő kritikákra. Unger nem sértődött meg, nem kezdte bizonygatni, hogy mindenki más alkalmatlanabb volt nála, hanem lényegében azt üzente: ha Ligeti tudása valóban ennyire fontos a korrupció elleni küzdelemben, akkor dolgozzanak együtt.
„Mindenekelőtt dr. Ligeti Miklóst”
Unger Anna egyértelműen fogalmazott abban a bejegyzésben, amelyet még a parlamenti döntés körüli vita közepén tett közzé. Szerinte az új hivatal sikerének egyik legfontosabb feltétele nem egyszerűen a hatáskör vagy a költségvetés, hanem a társadalmi bizalom.
„A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal sikerének alapja a közbizalom. Ehhez minden támogatásra, szakértelemre, és a korrupció elleni kérlelhetetlen elkötelezettségre szükség van” – írta.
Majd jött a lényeg: „Elnökként mindenkit, aki ezért tenni akar, várok a fedélzetre. Mindenekelőtt dr. Ligeti Miklóst.” Ennél világosabban nehéz lett volna jelezni, hogy Unger nem akarja személyes presztízsharccá változtatni a kiválasztási versenyt.
Ez is érdekelhet
Ez azért nagyobb gesztus, mint elsőre látszik
Ligeti Miklós nem egy véletlenszerű szakértő volt a pályázók között. A Transparency International Magyarország jogi igazgatójaként évek óta a legismertebb magyar korrupcióellenes szereplők egyike, ezért sokan kifejezetten őt szerették volna az új hivatal élén látni.
Unger megválasztását éppen ezért több irányból kritika fogadta. Hadházy Ákos és Fekete-Győr András is megszólalt, szakmai szervezetek pedig Unger tapasztalatával és végzettségével kapcsolatban fogalmaztak meg kérdéseket.
Erre kétféleképpen lehetett volna reagálni
Az egyik út a politikából jól ismert reflex lett volna: megsértődni, visszatámadni, kétségbe vonni a kritikusok szándékait, majd gyorsan elmagyarázni, hogy aki nem örül a döntésnek, az valójában az egész új intézményt támadja. Láttunk már ilyet eleget.
Unger ehelyett a másik utat választotta. Ha a kritikusok szerint Ligeti Miklós komoly szakmai értéket képvisel, akkor ne álljon az ajtó másik oldalán, hanem jöjjön be, és vegyen részt a munkában.
Ez egy új hivatalnál különösen sokat számít
Az NVVH nem egy évtizedek óta működő állami intézmény, amelynek már kialakult tekintélye és szakmai rutinja van. Most kell felépíteni gyakorlatilag az alapoktól, ráadásul olyan ügyekkel kell majd foglalkoznia, amelyek mögött hatalmas pénzek, komoly gazdasági érdekek és elkerülhetetlen politikai konfliktusok állhatnak.
Egy ilyen szervezetnél a közbizalmat nem lehet rendeletben létrehozni. Ahhoz hiteles szakemberek, átlátható működés, szakmai viták és olyan vezetői kultúra kell, amely nem fél maga mellé engedni erős, önálló karaktereket.
Unger első komoly döntése ezért jó jel lehet
Egy intézmény vezetőjéről sok mindent elárul, kiket választ maga mellé. Még többet árul el az, hogyan bánik azokkal, akik egy kiválasztási folyamatban akár riválisai is lehettek.
Unger most nem azt üzente Ligetinek, hogy véget ért a verseny, viszontlátásra. Azt mondta neki: szükség lehet rád ebben a munkában, gyere és csináljuk együtt.
Ez nem gyengeség, hanem vezetői önbizalom
Van az a vezetői típus, aki kizárólag olyan emberekkel érzi magát biztonságban, akik nála kevésbé ismertek, kevésbé önállóak és ritkábban mondanak ellent. Egy korrupcióellenes hivatal élén ez kifejezetten veszélyes hozzáállás lenne.
Ha Unger valóban képes lesz erős jogászokat, nyomozókat, pénzügyi szakembereket és civil korrupcióellenes szereplőket maga köré gyűjteni, az sokkal fontosabb lehet annál, milyen végzettség szerepel az ő saját diplomáján. Egy elnöknek ugyanis nem minden területen személyesen kell a legjobb szakértőnek lennie, hanem olyan szervezetet kell felépítenie, amelyben a legjobbak dolgoznak.
A kritikák egy része éppen Ligeti miatt volt ennyire erős
A parlamenti bizottság döntése után többen csalódottságuknak adtak hangot, mert Ligetit tartották volna a legalkalmasabb választásnak. Még a Tisza oldalán sem volt teljes egyetértés Unger személyéről, ami egyébként önmagában sem feltétlenül rossz jel.
Éppen ellenkezőleg: egy új korrupcióellenes intézménynél kifejezetten egészségesebb, ha valódi szakmai vita folyik a vezetőről, mint ha egy pártközpontból megérkezik egy név, majd mindenki egyszerre ugyanazt kezdi mondani róla. A valódi függetlenség sokszor már a kiválasztás kényelmetlenségénél elkezdődik.
Unger pedig nem tett úgy, mintha nem hallaná a kritikát
Ez talán az egész történet legszimpatikusabb része. Nem söpörte félre azt az érvet, hogy az új intézménynek olyan emberekre is szüksége van, akik hosszú ideje konkrét korrupcióellenes jogi munkát végeznek.
Ehelyett gyakorlatilag elfogadta az érv lényegét, és azt mondta: rendben, akkor legyen ott Ligeti is. Ez sokkal intelligensebb reakció, mint megpróbálni bebizonyítani, hogy minden ellenvetés rosszhiszemű támadás.
Ligeti bevonása az NVVH hitelességét is erősíthetné
Ha végül létrejön az együttműködés, annak komoly szimbolikus jelentősége lehet. Az új hivatal egyik legismertebb civil kritikusa vagy alternatív elnökjelöltje nem kívülről figyelné a szervezetet, hanem akár belülről is hozzátehetné a saját szakmai tapasztalatát.
Ez természetesen csak akkor ér valamit, ha valódi szakmai mozgástér jár hozzá. Egy jól csengő név kirakatba tétele nem lenne előrelépés, egy tényleges felelősséggel és önállósággal járó szerep viszont már nagyon is az lehetne.
A közbizalom tényleg kulcskérdés lesz
Unger ebben pontosan ráérzett a hivatal egyik legnagyobb kihívására. Az NVVH akár száz vizsgálatot is indíthat, ha a közvélemény közben azt gondolja, hogy politikai megrendelés alapján válogat az ügyek között, az egész intézmény nagyon gyorsan elveszítheti a hitelét.
Azt kell bizonyítania, hogy nem Fidesz-ellenes hivatal, nem Tisza-védelmi hivatal és nem politikai bosszúközpont. A szabály ugyanaz kell legyen bárkinél, ha közvagyonról és visszaszerzendő pénzről van szó.
Ebben Ligeti jelenléte komoly érték lehet
A Transparency International jogi igazgatójaként Ligeti nem tegnap kezdett korrupciós ügyekkel foglalkozni. Az elmúlt években kormányoktól és politikai szereplőktől függetlenül fogalmazott meg kritikákat, így személye éppen arra lehet alkalmas, hogy növelje az új intézmény szakmai hitelességét.
Unger pedig azzal, hogy nyilvánosan maga mellé hívta, azt is vállalja: olyan emberrel szeretne együtt dolgozni, aki nem feltétlenül fog minden kérdésben bólogatni neki. Ez egy új hatóság vezetőjétől szerintünk kifejezetten biztató hozzáállás.
Közben Unger már nem jelölt, hanem megválasztott elnök
Az Országgyűlés pénteken 137 igen szavazattal megválasztotta Unger Anna Rózát az NVVH elnökének. Tasnádi Katalin lett a hivatal nyomozati elnökhelyettese, mindketten letették az esküjüket és aláírták az esküokmányt.
Vagyis mostantól már nem arról kell vitázni, ki legyen a hivatal vezetője. A fontos kérdés az, milyen szervezetet épít Unger, kiket gyűjt maga köré, és képes lesz-e az NVVH valóban olyan független szakmai műhellyé válni, amelytől azoknak kell tartaniuk, akiknek van mitől.
Az első gesztus mindenesetre biztató
Unger Anna kinevezése körül volt vita, és valószínűleg lesz is még. Ez önmagában egy ilyen jelentőségű hivatalnál nem tragédia, sőt, inkább az volna furcsa, ha mindenki azonnal és fenntartás nélkül ugyanazt gondolná.
Az új elnök viszont az első komoly kritikák után nem falat húzott maga köré, hanem ajtót nyitott. Ráadásul elsőként annak az embernek, akit sok kritikus éppen helyette szeretett volna látni a vezetői székben.
Na, pontosan ilyen reflexre lesz szükség
A vagyonvisszaszerzéshez nem egyszemélyes hősökre, hanem brutálisan erős szakmai csapatra lesz szükség. Jogászokra, nyomozókra, pénzügyi szakemberekre, elemzőkre és olyan korrupcióellenes emberekre, akik nem ijednek meg attól, ha egy ügy politikailag kényelmetlen.
Unger Anna most azt jelezte, hogy ezt ő is érti: nem azt kérdezi, ki volt a riválisa, hanem azt, ki tud segíteni a munkában. Ha az NVVH vezetése tényleg ezen az elven épül fel, akkor a „mindenekelőtt dr. Ligeti Miklóst” mondatra néhány év múlva akár úgy is visszanézhetünk, mint az egyik első jelre, hogy az új hivatalnál valóban nem a személyes sértettség, hanem az eredmény lesz az első.