Kitálaltak! Borították Mészáros Lőrinc szennyesét
Juszt László egy régi, de máig rengeteg kérdést felvető történetet húzott elő Mészáros Lőrinc üzleti múltjából. A Mátrai Erőmű néhány év alatt magántulajdonba került, milliárdos osztalékot fizetett, majd jóval magasabb összegért ismét állami kézbe került – és az államnak a vételáron felül is komoly forrásokat kellett biztosítania hozzá.
A történet azért robbanhat újra nagyot, mert egymás mellé téve egészen meghökkentő számok jelennek meg: nagyjából 5,9 milliárd forint, 11,2 milliárd, 17,44 milliárd, majd több tízmilliárd forintos további finanszírozás.
Juszt László lényegében egyetlen mondattal indokolta meg, miért vette elő ismét az évekkel ezelőtti ügyet: „Ne feledkezzünk meg erről se!”
2017 végén kezdődött az egész történet
A Mátrai Erőmű többségi tulajdonrésze 2017 végén került új kezekbe.
A német RWE Power és az EnBW összesen 72,6 százalékos részesedését egy olyan konzorcium szerezte meg, amelyben Mészáros Lőrinc érdekeltsége és a cseh EPH vett részt.
Ez is érdekelhet
A tranzakció pontos vételárát akkor nem hozták nyilvánosságra.
Később azonban az ügyletre létrehozott Mátra Energy Holding beszámolójából az derült ki, hogy a megszerzett részesedést 5,871 milliárd forintos értéken tartották nyilván. Innen származik az az azóta rengeteget idézett állítás, hogy az erőmű többségi csomagjának megszerzése körülbelül 5,9 milliárd forintos ügylet volt.
Az 5,9 milliárdos számnál azonban van egy fontos csavar
A teljes történet ennél bonyolultabb.
A cseh EPH később kiszállt, a tulajdonosi struktúra átalakult, az Opus Global pedig egy újabb tranzakcióban részesedést szerzett az erőmű fölötti holdingban.
Ezért az 5,9 milliárd forintot nem lehet egyszerűen úgy kezelni, mintha az lenne Mészáros teljes, végleges bekerülési költsége a későbbi állami értékesítésig.
Korabeli számítások szerint a különböző tranzakciók figyelembevételével a teljes bekerülés inkább 10–12 milliárd forint körül lehetett.
Ez fontos pontosítás, de a következő események nagyságrendjét ettől még nem teszi kevésbé érdekessé.
Aztán jött a 11,2 milliárdos osztalék
2019 februárjában a Mátrai Erőmű tulajdonosai 11,2 milliárd forint osztalék kifizetéséről döntöttek.
Ez azért keltett komoly feltűnést, mert az összeg nem egyszerűen az előző év frissen megtermelt nyereségéből származott.
A vállalat korábbi években felhalmozott eredménytartalékából is jelentős összeget használtak fel az osztalékhoz.
Vagyis olyan pénzről beszélünk, amelyet a korábbi tulajdonosok éveken keresztül a vállalatban hagytak.
A 11,2 milliárdból Mészáros üzleti körének jutott a legnagyobb rész
A korabeli tulajdoni arányok alapján az osztalék közel háromnegyede a Mészáros Lőrinc üzleti köréhez tartozó Mátra Energy Holdinghoz került.
Az MVM már ekkor is kisebbségi tulajdonos volt, így az állami vállalat szintén részesült az osztalékból.
A fennmaradó kisebb rész más részvényesekhez került.
Ez azért fontos, mert időnként úgy jelenik meg a történet, mintha a teljes 11,2 milliárd forintot Mészáros Lőrinc személyesen vette volna ki az erőműből.
Ez így nem pontos.
Az erőmű közben egyre nehezebb helyzetbe került
Miközben milliárdos osztalékfizetés történt, a Mátrai Erőmű gazdasági környezete gyorsan romlani kezdett.
Ebben komoly szerepet játszott a szén-dioxid-kibocsátási kvóták árának drasztikus emelkedése.
A lignitalapú villamosenergia-termelés egyre drágábbá és egyre kevésbé versenyképessé vált.
2019-re a vállalat már több milliárd forintos veszteséget termelt, és a működés finanszírozása is egyre nagyobb kihívást jelentett.
Az osztalék kifizetésének időzítése ezért utólag különösen sok kritikát kapott.
Az osztalék után néhány héttel már hitelkeretre volt szükség
A történet egyik legfurcsább részlete, hogy az osztalék kifizetését követően viszonylag gyorsan finanszírozási segítségre lett szükség.
A vállalat 2019 áprilisában ötmilliárd forintos likviditási hitelkeretet kötött az akkori Magyar Takarékszövetkezeti Bankkal.
Ez újabb kérdéseket vetett fel arról, mennyire volt szerencsés ekkora osztalékot kifizetni közvetlenül azelőtt, hogy a társaságnál már a rövid távú finanszírozás biztosítására is szükség volt.
Ettől még az osztalékfizetés önmagában nem vált automatikusan jogellenessé.
Az időzítés azonban kétségtelenül érdekes.
A következő fordulatnál megjelent az állam
2019 végére kiderült, hogy a Mészáros-érdekeltség megválna az erőműtől.
A vevő pedig nem egy újabb magánbefektető lett.
Az állami tulajdonú MVM jelentkezett be a Mátrai Erőműért.
2020-ban az ügylet lezárult, és az erőművet tulajdonló céges struktúra ismét állami kézbe került.
A nyilvánosságra hozott vételár 17,44 milliárd forint volt.
5,9 milliárd után 17,44 milliárd?
Ez volt az a szám, amelynél sokak szemöldöke felszaladt.
Az erőmű többségi részesedésének megszerzésével kapcsolatban néhány évvel korábban még 5,9 milliárd körüli érték jelent meg, az állam pedig később 17,44 milliárd forintot fizetett az érintett holdingért.
Első ránézésre majdnem háromszoros különbségről beszélünk.
Csakhogy itt megint jön egy fontos részlet.
Az állam már nem teljesen ugyanazt a vállalati struktúrát vásárolta vissza, mint amelyet 2017-ben a magánbefektetők megszereztek.
A cégcsoport időközben változott, egyebek mellett biomassza-érdekeltséggel is bővült.
Ezért nem lehet egyszerűen kivonni egymásból a két számot
A „5,9-ért megvette, 17,44-ért visszaadta az államnak” mondat remekül működik egy Facebook-posztban, pénzügyileg azonban túlságosan leegyszerűsíti a történetet.
A Mészáros-kör teljes bekerülési költsége magasabb lehetett 5,9 milliárdnál, és a később eladott cégstruktúra sem volt teljesen azonos a korábban megvásárolttal.
Ez azonban nem jelenti azt sem, hogy a tranzakcióval kapcsolatban ne lennének jogos kérdések.
A 17,44 milliárdos állami vétel ugyanis csak a történet következő fejezetének kezdete volt.
Az államnak további pénzt kellett betennie
Az MSZP közérdekű adatigényléssel kérte ki az MVM tranzakcióhoz kapcsolódó iratait.
A dokumentumokból az derült ki, hogy a 17,44 milliárdos vételár mellett jelentős további finanszírozásra volt szükség.
Tőkeemelésekről, hitelekről, külső adósságok rendezéséről és működési finanszírozásról volt szó.
Az ellenzék akkori számítása szerint az MVM teljes forrásigénye 75,14 milliárd forintra rúgott.
Ebből született az azóta sokszor idézett állítás, hogy a Mátrai Erőmű valójában több mint 75 milliárd forintba került az államnak.
A 75 milliárddal viszont szintén óvatosan kell bánni
Itt érkezünk a történet egyik legfontosabb pontosításához.
A 75,14 milliárd forintos szám nem egy az egyben kifizetett vételár volt.
A korabeli dokumentumokban szereplő összegek egy része hitelkeret volt, vagyis olyan finanszírozási lehetőség, amelyet nem feltétlenül hívtak le teljes egészében.
A HVG akkori részletes elemzése szerint az erőmű megszerzéséhez és az adósságok rendezéséhez ténylegesen kapcsolódó állami teher közelebb lehetett a 44 milliárd forinthoz, mint 75 milliárdhoz.
Vagyis a két állítás között komoly különbség van.
A 17,44 milliárd csak a vételár volt
Ettől még az biztos, hogy az állam kiadása nem állt meg 17,44 milliárdnál.
Az MVM-nek át kellett vennie és rendeznie kellett a cégcsoport finanszírozási problémáinak egy részét is.
Tőkeemelésekre, hitelkiváltásokra és az erőmű működésének finanszírozására volt szükség.
Ezért amikor a Mátrai Erőmű állami visszavásárlásáról beszélünk, nem elegendő pusztán a szerződésben szereplő vételárat nézni.
A valódi állami pénzügyi teher ennél jelentősen nagyobb lett.
És közben ott volt a 11,2 milliárdos osztalék is
A történet politikailag azért lett ennyire érzékeny, mert mindez rövid idő alatt történt.
Egy magánbefektetői kör megszerezte az erőművet.
A vállalat eredménytartalékából 11,2 milliárd forintos osztalékot fizettek.
Az erőmű veszteségessé vált.
Majd az állami MVM megvásárolta a céges struktúrát, és további milliárdokat kellett biztosítania annak működéséhez.
Ez az eseménysor önmagában magyarázza, miért lett a Mátrai Erőmű az előző évtized egyik legtöbbet vitatott állami üzlete.
De az osztalék története sem olyan egyszerű, mint elsőre látszik
Van még egy részlet, amelyet a későbbi elemzések kiemeltek.
A Mészáros-érdekeltségre jutó osztalék egy része nem egyszerűen eltűnt a tulajdonosi körből, hanem a céges struktúrán belül maradt.
Amikor az MVM később megvásárolta a holdingot, az ott lévő vagyon és pénzügyi eszközök is bekerültek az állami tulajdonba.
Ezért a teljes 11,2 milliárdos osztalékot sem lehet úgy hozzáadni a 17,44 milliárdos vételárhoz, mintha két teljesen független veszteségről lenne szó.
A pénzügyi kép jóval összetettebb.
Juszt László mégis ezért vette elő újra az ügyet
A televíziós újságíró szerint az elmúlt években annyi újabb, Mészáros Lőrinchez kötődő történet került elő, hogy a Mátrai Erőmű ügye szinte elveszett közöttük.
Pedig Juszt szerint éppen ezt az ügyet lenne hiba elfelejteni.
Néhány év alatt ugyanis rendkívül nagy összegek mozdultak meg egy olyan energetikai vállalat körül, amely végül ismét az államnál kötött ki.
Juszt ezért idézte fel újra a vásárlást, az osztalékot és az állami visszavételt.
A magántulajdonosok után az államnak kellett állnia a további költségeket
Az MVM átvétele után ráadásul nem lett olcsóbb az erőmű története.
2021-ben a kormány további 42 milliárd forintos állami támogatásról döntött a Mátrai Erőmű számára.
Ezek a pénzek azonban már egy állami tulajdonú vállalat működését és átalakítását szolgálták, így nem korrekt automatikusan Mészáros Lőrincnek juttatott összegként kezelni őket.
Ugyanez igaz a később jelentkező hatalmas szén-dioxid-kvótaköltségekre is.
Az állam tulajdonosként vállalta egy ligniterőmű további működtetésének és átalakításának kockázatát.
2021-ben csak a kibocsátási kvóták tízmilliárdokba kerültek
A szénerőművek számára az egyik legnagyobb költséget a szén-dioxid-kibocsátási kvóták jelentik.
A Mátrai Erőmű esetében 2021-ben mintegy 45 milliárd forintnyi kvótaköltségről jelentek meg adatok.
Ez jól mutatja, milyen nehéz örökséget vett át az MVM.
Az erőmű stratégiailag fontos szerepet töltött be a magyar villamosenergia-ellátásban és több ezer ember megélhetéséhez kapcsolódott, ugyanakkor a lignites termelés gazdaságilag és környezetvédelmileg is egyre komolyabb problémát jelentett.
A kérdés tehát nem az, hogy kellett-e valamit kezdeni a Mátrai Erőművel
Magyarország egyik legnagyobb áramtermelő egységét és a hozzá kapcsolódó bányákat nem lehetett egyszerűen egyik napról a másikra bezárni.
Ellátásbiztonsági, foglalkoztatási és regionális gazdasági szempontok is szóltak amellett, hogy az állam foglalkozzon az erőmű jövőjével.
A valódi vita inkább arról szólt, hogy miért ilyen tulajdonosi és pénzügyi kerülővel jutott vissza állami kézbe.
És hogy ki viselte ennek a folyamatnak a kockázatát, illetve ki realizálhatott rajta nyereséget.
A Mészáros-kör a vételárból biztosan jelentős összeget kapott
Ami biztosan dokumentálható: az MVM 17,44 milliárd forintos vételárat fizetett a Status Power Investért.
A vállalati struktúra ekkor Mészáros Lőrinc üzleti érdekeltségeihez kapcsolódott.
A HVG korábbi elemzése szerint a korábbi beruházások és finanszírozás jelentős részét hitelekből oldották meg, így a 17,44 milliárdos vételár jelentős része tényleges tulajdonosi nyereségként jelenhetett meg.
A pontos nettó üzleti eredmény meghatározásához azonban az összes kapcsolódó tranzakciót, hitelt, befektetést és vállalaton belüli pénzmozgást együtt kellene vizsgálni.
Nem bizonyított, hogy bűncselekmény történt
A politikai indulatok mellett ezt is fontos kimondani.
Az, hogy egy állami vállalat utólag sokkal több pénzt kényszerült egy megvásárolt társaságba tenni, önmagában nem bizonyít korrupciót vagy más bűncselekményt.
A Mátrai Erőmű körüli üzletet sokan bírálták, és a tranzakció gazdasági racionalitásáról hosszú vita folyt.
Ez azonban nem ugyanaz, mint egy jogerős bírósági megállapítás arról, hogy az adásvétel jogellenes lett volna.
Juszt László bejegyzése vélemény és politikai értelmezés, amely a korábban nyilvánosságra került pénzügyi adatokra épül.
Attól még a számok önmagukban is brutálisak
Nem kell minden összeget mechanikusan összeadni ahhoz, hogy látszódjon a történet nagyságrendje.
Az első vásárlásnál nagyjából 5,9 milliárdos részesedési érték jelent meg. Később 11,2 milliárdos osztalékról döntöttek. Az állami MVM 17,44 milliárdos vételárat fizetett, majd több tízmilliárdos további finanszírozásra volt szükség.
Ez már önmagában egy olyan pénzügyi történet, amely jogosan érdekelheti az adófizetőket.
Különösen azért, mert az ügylet végén ismét közpénzből működő vállalat viselte az erőmű hosszú távú működésének és modernizációjának költségeit.
A legnagyobb hiba azonban az lenne, ha a 75 milliárdot egyszerű vételárként kezelnénk
A korabeli politikai kommunikációban az terjedt el, hogy az állam 75 milliárd forintért vásárolta meg a Mátrai Erőművet.
Ez nem pontos.
A tényleges vételár 17,44 milliárd forint volt.
A 75,14 milliárdos összeg több különböző tételből álló teljes finanszírozási igényként jelent meg az MSZP által kikért dokumentumok értelmezésében, és olyan hitelkereteket is tartalmazott, amelyek nem azonosak ténylegesen elköltött költségvetési pénzzel.
Az ügy ettől még nem lesz kevésbé érdekes – csak pontosabban kell beszélni róla.
Az 5,9 milliárdot sem szabad egyszerűen a 17,44 milliárd mellé tenni
Ugyanez igaz a történet másik kedvelt összehasonlítására.
Az 5,9 milliárd a korábbi részvénycsomaghoz kapcsolódó könyv szerinti tranzakciós értékből ismert.
Később további tulajdonosi átrendeződések történtek, a cseh partner kiszállt, a Mészáros-kör pedig újabb részesedést szerzett.
Az állam tehát nem ugyanazt az eszközt vette vissza pontosan ugyanabban a formában háromszoros áron.
Ez a pontosítás azonban továbbra sem válaszolja meg azt a kérdést, hogy az állami vásárlás összességében jó vagy rossz üzlet volt-e.
A veszteséges működés végül az államnál landolt
Talán ez az egész történet leginkább vitatott része.
Amikor a magánbefektetők beléptek, a társaság jelentős korábban felhalmozott eredménytartalékkal rendelkezett.
Később 11,2 milliárdos osztalékot fizettek.
Az erőmű ezután egyre komolyabb veszteségeket termelt, majd az állam megvásárolta és vállalta a működéshez szükséges újabb tőkét, hiteleket és hosszabb távú modernizációt.
Ez a sorrend tette az ügyet politikailag annyira robbanékonnyá.
Az MVM viszont azzal érvelt, hogy az erőmű stratégiai értéket képvisel
Az állami vállalat az ügyletet nem pusztán rövid távú pénzügyi befektetésként kezelte.
Az MVM később azt hangsúlyozta, hogy a Mátrai Erőmű az ország energiaellátása és a térség foglalkoztatása miatt stratégiai jelentőségű.
A társaság szerint a 17,44 milliárdos vételár ráadásul jelentősen alacsonyabb volt az erőműcsoport akkori saját tőkéjénél.
A vállalat 2020-as közlése szerint a tranzakció idején az erőmű könyveiben mintegy 75 milliárd forint saját tőke szerepelt.
Ez az állami oldal egyik legfontosabb érve volt azzal szemben, hogy a vételár önmagában indokolatlanul magas lett volna.
A saját tőke azonban nem ugyanaz, mint egy vállalat valódi piaci értéke
Egy veszteséges, jelentős jövőbeli beruházási igénnyel rendelkező ligniterőmű piaci értékét nem lehet egyszerűen a könyvekben szereplő saját tőkéből kiszámítani.
Számítani kell a jövőbeli veszteségeket, a kibocsátási kvótákat, az erőmű élettartamát és a modernizáció várható költségeit is.
Éppen ezért ugyanazt a 17,44 milliárdos vételárat az egyik oldal kedvező állami vásárlásként, a másik pedig Mészáros Lőrinc üzleti körének kimentéseként értelmezte.
A vita azóta sem zárult le teljesen.
Juszt most egyszerűen visszatette az asztalra az egész aktát
Az újságíró nem új tranzakciót fedezett fel.
A számok és a főbb dokumentumok évekkel ezelőtt is nyilvánosak voltak.
A mostani bejegyzés ereje inkább abban van, hogy egymás után újra felidézi azokat a lépéseket, amelyek külön-külön már szinte kikoptak a közbeszédből.
Magántulajdonba kerülés. Osztalék. Veszteség. Állami visszavásárlás. Hitelek. Tőkeemelés. Újabb állami támogatás.
Ha egyben nézzük őket, egészen más képet adnak, mint különálló hírekként.
Nem kell túlozni ahhoz, hogy kellemetlen kérdések maradjanak
Éppen ez teszi igazán erőssé a Mátrai Erőmű történetét.
Nincs szükség arra, hogy a 75 milliárdos finanszírozási igényt teljes vételárnak nevezzük, vagy hogy a 11,2 milliárdos osztalék egészét Mészáros személyes nyereségeként mutassuk be.
A pontosított adatok mellett is ott marad a kérdés: hogyan lett egy néhány évvel korábban magánkézbe került stratégiai erőműből olyan vállalat, amelyet végül az államnak kellett visszavásárolnia és tízmilliárdokkal finanszíroznia?
És miért éppen akkor történt a 11,2 milliárdos osztalékfizetés, amikor a cég működési környezete már egyre rosszabbá vált?
Juszt üzenete éppen ezért ennyire egyszerű
A Mátrai Erőmű ügye nem új botrány.
Nem most derült ki a 17,44 milliárdos vételár, nem most került elő az osztalék, és nem most tudtuk meg, hogy az MVM további pénzeket tett a vállalatba.
Juszt László egyszerűen azt mondja: attól, hogy egy ügy régi, a számok még nem tűnnek el.
És valóban nehéz vitatkozni azzal, hogy a történet újraolvasva is figyelemre méltó.
A végén az adófizetők lettek az erőmű tulajdonosai
Az egész ügy végül ugyanoda jutott, ahonnan történelmileg indult: a Mátrai Erőmű ismét állami tulajdonba került.
Csak közben magánbefektetők érkeztek, tulajdonosi struktúrák változtak, milliárdos osztalékot fizettek, majd újabb milliárdok cseréltek gazdát.
Az állam pedig nemcsak a tulajdonjogot, hanem egy veszteséges, drágán modernizálható energetikai vállalat minden jövőbeli problémáját is visszakapta.
Hogy a tranzakció teljes egészében mennyibe került végül az adófizetőknek, azon lehet vitatkozni, mert a 75 milliárdos szám különböző jellegű tételeket mos össze.
Azt viszont nehéz vitatni, hogy közpénzből több tízmilliárd forint mozdult meg az állami visszavásárlás és az azt követő stabilizálás során.
„Ne feledkezzünk meg erről se!”
Juszt László végül ezzel a néhány szóval zárta a visszatekintést.
És talán ez írja le a legjobban, miért került most újra elő Mészáros Lőrinc egyik legrégebbi, legtöbbet vitatott nagy üzlete.
Nem azért, mert 2026-ban derült volna ki valamilyen új bűncselekmény, és nem azért, mert a régi összegeket minden fenntartás nélkül össze lehetne adni.
Hanem azért, mert a Mátrai Erőmű történetében dokumentáltan ott van egy olcsónak tűnő magánpiaci belépés, egy 11,2 milliárdos osztalék, egy 17,44 milliárdos állami visszavásárlás, valamint az ezt követő több tízmilliárdos állami finanszírozási szükséglet.
Ez pedig még minden szükséges pontosítással együtt is olyan történet, amelyet valóban nehéz egyetlen vállrándítással elintézni.
Forrásellenőrzés: Juszt László nyilvános közlése, BalraMagyar, HVG, 24.hu, Telex, MVM és a Mátrai Erőmű korabeli nyilvános beszámolói.