Ez volt az igazi cél? Hadházy Ákos olyat szúrt ki az ügynökaktákban, ami mindent átírhat
Alig néhány nappal az ügynökakták nagy nyilvánosságra hozatala után Hadházy Ákos olyan kérdéseket tett fel, amelyek új megvilágításba helyezhetik a Magyar Péter-kormány egyik legfontosabb vállalását. A volt országgyűlési képviselő szerint ugyanis súlyos probléma, hogy az állambiztonsági nyilvántartásokat úgy tették közzé, hogy a beszervezési dossziék még nem kutathatók. Ezek nélkül pedig sok esetben éppen az nem állapítható meg egyértelműen, hogy az érintett valóban jelentett-e a kommunista állambiztonságnak, vagy csupán megpróbálták beszervezni.
Hadházy a Facebookon nem kertelt, és azt is felvetette, hogy a november 4-i bemutató időzítésében politikai kommunikációs szempontok játszhattak szerepet. „Miért kellett így sietni? Lájkokért? Figyelemelterelés miatt?” – kérdezte. A felvetés különösen kellemetlen a kormánynak, hiszen az adatbázis elindulását máris komoly botrány követte: 164 olyan személy is a hálózati nyilvántartásban jelent meg tévesen, akit valójában megfigyelt az állambiztonság.
Hadházy szerint éppen a legfontosabb bizonyítékok hiányoznak
A politikus négy különböző helyzetet vázolt fel. Szerinte azok, akik valóban jelentettek, de időközben eltüntették őket a nyilvántartásból, most következmények nélkül maradhatnak. Mások, akik szerepelnek a listán, arra hivatkozhatnak, hogy kényszerből írták alá a beszervezési dokumentumokat, de ténylegesen nem működtek együtt.
Hadházy szerint különösen igazságtalan helyzetbe kerülhetnek azok, akiket valóban beszerveztek, de nem adtak jelentéseket, illetve azok, akik soha nem is voltak ügynökök, csak a titkosszolgálatok megfigyelték őket. Utóbbiak közé tartozik Lezsák Sándor is, akinek neve informatikai hiba miatt került rossz kategóriába.
A probléma lényege, hogy a nyilvántartásban való szereplés önmagában nem bizonyít tényleges besúgói tevékenységet. A november 4-én megnyitott adatbázisban a 6-os kartonok, a beszervezési naplók és a mágnesszalagok adatai váltak elérhetővé. A részletesebb beszervezési dossziékat azonban csak 2027 februárjában tervezik nyilvánosságra hozni. Ezekből jóval pontosabban rekonstruálható, hogy az adott személlyel miként került kapcsolatba az állambiztonság, és hogyan alakult a beszervezési folyamat. A konkrét jelentések pedig sok esetben külön munkadossziékban találhatók.
Ez is érdekelhet
Miért kellett november 4-én elindítani az oldalt?
Hadházy egyik legélesebb kérdése éppen az időzítésre vonatkozott. Felvetette, hogy esetleg valaki politikailag látványosnak tartotta a november 4-i sajtótájékoztatót, miközben a kutatók még nem készültek el teljesen a munkával. A politikus a figyelemelterelés lehetőségét is megemlítette, de erre nem mutatott be bizonyítékot.
Az időzítés hátteréről ugyanakkor már korábban is jelentek meg információk. Az ügynökaktákat eredetileg október 22-én akarták megnyitni, ám a feldolgozás elhúzódása miatt végül november 4-re halasztották az eseményt, az 1956-os forradalom leverésének hetvenedik évfordulójára. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának vezetése szerint a részletes dossziék előkészítése rendkívül időigényes, mintegy egymillió oldalnyi dokumentum feldolgozásáról és ellenőrzéséről van szó.
A 164 téves név után már a főigazgató is lemondana
Hadházy kritikájának súlyát növeli, hogy az indulást követő napokban valóban súlyos hibákra derült fény. Lezsák Sándor volt fideszes képviselő neve több mint száz másik megfigyeltével együtt tévesen szerepelt a hálózati személyek között. A levéltár november 6-án közölte, hogy a hibát kijavították, főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz pedig minden érintettől bocsánatot kért, és jelezte, hogy kész felajánlani a lemondását.
Magyar Péter miniszterelnök szintén bocsánatot kért Lezsák Sándortól. Az ügyben közben politikai vita bontakozott ki, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke pedig rendkívüli ülést hívott össze a közzététel körülményeinek megvitatására.
Az igazi kérdés nem az, hogy ki van a listán, hanem hogy mit tett
Hadházy Ákos bírálata végső soron az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának alapvető célját érinti. A történelmi múlt feltárásának ugyanis nem pusztán az lenne a feladata, hogy neveket hozzon nyilvánosságra, hanem hogy megkülönböztesse a diktatúra együttműködőit azoktól, akiket megfélemlítettek, megzsaroltak vagy megfigyeltek.
Ha a nevek hamarabb kerülnek nyilvánosságra, mint az értelmezésükhöz szükséges dokumentumok, abból súlyos tévedések és igazságtalan megbélyegzések születhetnek. Hadházy szerint éppen ezt kellett volna elkerülni. A figyelemelterelésről szóló felvetése egyelőre megválaszolatlan politikai kérdés, nem bizonyított tény, a hiányos dokumentáció és a hibás besorolások problémáját azonban a levéltár saját tájékoztatása is alátámasztja.
A kormány évtizedes mulasztást kívánt orvosolni az ügynökakták megnyitásával, az első napok eseményei azonban megmutatták, milyen súlyos következményei lehetnek a sietségnek. A következő nagy próbatétel a februárra ígért dossziék közzététele lesz: akkor derülhet ki sokkal pontosabban, hogy kik működtek valóban együtt az állambiztonsággal, és kiknek a nevét kell végre tisztázni.
Forrásellenőrzés: Hadházy Ákos Facebook-bejegyzése, Blikk, Telex, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Index.