Érdemes megnézni: ez a 200-as érme, akár 100 ezret is érhet! Ott lapulhat a tárcádban.
Akár vagyon is lapulhat a pénztárcádban: ezért a 200 forintosért a gyűjtők már komoly összeget adnak
Sokan legfeljebb egy kávé vagy egy péksütemény árát látják benne, pedig van olyan 200 forintos érme, amely jóval többet érhet a névértékénél. Az utóbbi időben újra nagy figyelmet kapott a 2009-es „hosszú vízvonalas” 200-as, amely a gyűjtők szerint valóban értékes lehet, de csak akkor, ha tényleg a ritka, hibás veretről van szó. Nem minden 2009-es érme ér többet, és éppen ez az a részlet, amit sokan félreértenek. A ritkább darabok értéke állapottól függően pár ezer forinttól több tízezer forintig terjedhet, míg egyes különleges hibák esetén még ennél is magasabb összegek is felbukkanhatnak a piacon.
A legtöbbet emlegetett változat az úgynevezett „hosszú vízvonalas” 200 forintos, amely a 2009-es évjáratból származik. A hiba a hátlapon látható: a híd alatti vízvonalak egyikénél a mintázat eltér a megszokottól, a vonal hosszabban fut és összeér a mellette lévő elemmel. A beszámolók szerint ez nem az összes 2009-es kétszázasra igaz, hanem csak egy korlátozott, hibásan vert szériára. A Blikk mostani cikke szerint a gyűjtők körében ez a változat régóta ismert, és továbbra is keresett, főleg ha jó állapotban maradt fenn.
Ez az egyik legfontosabb pont: önmagában attól, hogy egy 200 forintos 2009-es, még nem lesz ritkaság. A Magyar Nemzeti Bank abban az évben több mint 71 millió darabot bocsátott ki ebből az évjáratból, vagyis a sima 2009-es kétszázas egyáltalán nem számít különlegesnek. Csak a hibás veret az érdekes, amelynél a vízvonal mellett más részletekben is eltérés lehet, például a hídon lévő címer vagy a felirat kidolgozásában. Éppen ezért sokan feleslegesen örülnek meg egy átlagos 2009-es érmének, miközben a valódi értéket a konkrét hiba adja.
A piaci ár nagyon változó. Egy forgalomban megkopott, de felismerhető hosszú vízvonalas darab általában néhány ezer forinttól indulhat, míg a szebb állapotú példányok ára több tízezer forintig is felmehet. Egyes numizmatikai oldalak és kereskedők kevesebb mint 1200 azonosított darabról írnak, bár ez inkább piaci becslésnek tekinthető, mint hivatalos kibocsátási adatnak. Vagyis az érték attól függ, mennyire egyértelmű a hiba, milyen az érme állapota, és hogy éppen mennyire keresik a gyűjtők.
Van azonban egy másik híres hibás 200 forintos is, amely még nagyobb összegeket mozgathat meg. Ezt a gyűjtők „tükörtojásos” 200-asnak nevezik. Ennél a bimetál érménél a belső mag látványosan elcsúszik a külső gyűrűhöz képest, ezért az egész darab valóban úgy néz ki, mint egy félrecsúszott tükörtojás. Ez a fajta hiba jóval ritkább és vizuálisan is feltűnőbb, ezért az ilyen darabok egyes aukciókon már 100 ezer forint fölötti áron is gazdát cseréltek. Tavaly például egy ilyen hibás 200-asról több lap is azt írta, hogy 92 ezer forintért kelt el, más beszámolók pedig 100–150 ezer forint közötti árszinteket is említettek.
Ez is érdekelhet
Éppen ezért nagyon nem mindegy, milyen hibát találsz. A legtöbb verethiba nem ér vagyonokat, mert vagy túl gyakori, vagy nem eléggé látványos, vagy egyszerűen csak sérülésnek tűnik. A gyűjtők általában azokat a darabokat keresik, amelyeknél a hiba egyértelműen gyártási eredetű, jól azonosítható, és lehetőleg dokumentáltan ismert típushoz tartozik. A hosszú vízvonalas 200-as ilyen, a tükörtojásos 200-as pedig még inkább. A hétköznapi karcolások, ütődések vagy kopások viszont nem tesznek értékessé egy érmét.
Ha valaki úgy gondolja, talált egy ritka 200-ast, a legjobb, ha nem költi el rögtön, hanem összeveti hiteles képekkel vagy megmutatja numizmatikai csoportban, szaküzletben, esetleg aukciós felületen tapasztalt gyűjtőknek. Az ilyen érméknél a pontos azonosítás sokkal fontosabb, mint maga az évjárat. Egy átlagos 200 forintos továbbra is csak 200 forint, de egy valódi, ritka hibás példány már egészen más kategória lehet.
A lényeg tehát ez: nem minden 2009-es kétszázas ér többet, csak a hibás „hosszú vízvonalas” változat, és az igazán nagy összeget inkább a ritkább „tükörtojásos” darabok hozzák. Vagyis mielőtt valaki kincset kiált, előbb érdemes nagyon alaposan megnézni azt az apró különbséget.