Szívszorító vallomás: Som-Balogh Edina megtörte a csendet, őszintén beszélt gyermeke elvesztéséről
Som-Balogh Edina ritkán enged betekintést a magánéletébe, most azonban úgy érezte, eljött az ideje annak, hogy nyilvánosan is megszólaljon egy olyan veszteségről, amely örökre nyomot hagyott benne. A színésznő az Annuscast podcast vendégeként beszélt nyíltan várandósságairól, az anyaság megéléséről, valamint arról a fájdalmas pillanatról, amikor elveszítette a gyermekét. Vallomása nemcsak megrendítő, hanem sokak számára felszabadító is lehet – különösen azoknak, akik hasonló veszteséget éltek át, de eddig csendben maradtak.
Som-Balogh Edina hisz abban, hogy az őszintén kimondott történetek erőt adhatnak másoknak. Éppen ezért döntött úgy, hogy megtöri a hallgatást, és kendőzetlenül mesél arról, amit sok nő átél, mégis kevesen beszélnek róla.
„Az első terhességem maga volt a csoda”
A színésznő első várandósságát ma is csodaként emlegeti. Elmondása szerint nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is különleges állapot volt számára.
„Elképesztő élmény volt. A legkülönlegesebb érzést az adta, hogy nem vagyok egyedül. Óriási ereje volt” – fogalmazott.
Az anyaság első megélése számára biztonságot, teljességet és mély belső erőt adott. Ez az élmény azonban még fájdalmasabbá tette mindazt, ami később következett.
Egy megérzés, ami mindent megváltoztatott
Második várandósságának kezdetét egy egészen intim pillanathoz kötötte. Felidézte, hogy kisfiával együtt fürödtek, amikor a gyermeke játékosan megérintette a hasát.
„Elkezdett a köldököm alatt piszkálgatni, és akkor jött egy villanásom. Abban a pillanatban megéreztem, hogy várandós vagyok” – mesélte.
Ez a megérzés azonban nem volt felhőtlen. Már a terhesség korai szakaszában megjelent benne egy nehezen megfogalmazható aggodalom, egy belső bizonytalanság, amit akkor még nem tudott pontosan hova tenni.
Amikor a félelem valósággá válik
Egy rutin vérvizsgálat során derült ki, hogy a pajzsmirigye nem működik megfelelően. Bár az orvosi eredmények aggodalomra adtak okot, Edina eleinte nem esett pánikba.
„Éreztem, hogy talán nem minden úgy van, ahogy lennie kellene, de nem féltem. Azt gondoltam, kapok egy gyógyszert, és minden rendben lesz” – mondta.
Az állapota azonban nem javult, sőt, a bizonytalanság egyre erősebb lett benne. Amikor végül ultrahangvizsgálatra ment, már nem érte teljesen váratlanul az, amit tapasztalt.
„Valójában már nem is lepődtem meg, hogy csend volt” – fogalmazott megrendítő őszinteséggel.
Ez a csend mindent elmondott. A szívhang hiánya egyetlen pillanat alatt összetörte az addigi reményt.
„Nem hibáztattam magam – nem volt miért”
Som-Balogh Edina hangsúlyozta: bár a veszteség rendkívül fájdalmas volt, nem fordult önmaga ellen. Tudatosan igyekezett elkerülni azt a belső vádat, amely sok nőt kísért hasonló helyzetben.
„Egyáltalán nem gondoltam, hogy hibás lennék. Nem volt miért. Én mindent megtettem, és jól csináltam” – mondta.
Ugyanakkor azt sem titkolta, hogy a veszteség mély lelki hullámvölgyeket hozott magával.
Az anyák belső ítélete: „selejtnek érzed magad”
A színésznő szerint az egyik legnehezebb része az ilyen tragédiának az, ahogyan az anya önmagára kezd tekinteni.
„Abban a pillanatban az anya úgy érzi, selejt, aki nem képes arra, hogy anya legyen. Azt érzi, hogy soha többé nem fog sikerülni. Én is így éltem meg” – vallotta be.
Ez az érzés gyakran félelemmel, szorongással és önbizalomvesztéssel jár együtt, amelyet a külvilág sokszor nem is érzékel.
A fájdalmat remény követte
A történet azonban nem itt ér véget. Edina elmondta, hogy a veszteséget követően egy újabb várandósság következett, amely minden szempontból megnyugtató volt.
„Utána nekem egy teljesen tökéletes terhesség következett” – mondta.
Ez az élmény segített neki abban, hogy visszataláljon önmagához, és újra hinni tudjon a testében, az anyaságában és a jövőben.
Miért döntött a nyilvánosság mellett?
Som-Balogh Edina számára az őszinteség nem szerep, hanem belső szükséglet. Elmondása szerint a boldog pillanatokat megosztja a hozzá közel állókkal, de a veszteségeket először magában dolgozza fel.
„Amikor veszteség ér, bezárkózom pár hétre, hogy összekaparjam magam. Amikor túl vagyok rajta, fontosnak tartom elmondani. Nem akarom megjátszani magam, és nem akarom, hogy találgassanak” – zárta gondolatait.
A beszélgetést az Annuscast podcastben rögzítették, amelyet a Bors szemlézett. Som-Balogh Edina vallomása nemcsak egy személyes tragédia története, hanem egy fontos üzenet is: a gyász nem szégyen, a veszteségről beszélni pedig nem gyengeség.
