Országos gyász: Csodálatos magyar zenész veszítettünk el

Szomorú hír érkezett: meghalt Hargitai Géza. A Zeneakadémia egykori kamarazene-tanára, aki a Bartók Vonósnégyes tagjaként 1986-ban Bartók–Pásztory-díjat, 1997-ben Kossuth-díjat, 2007-ben Weiner-díjat, 2009-ben Prima díjat vehetett át, valamint 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozatának elismerésében részesült, hatvanöt évesen távozott- Így búcsúzott tőle szeretett zenekara:

“Egészen közeli még az időpont, amikor hegedűművészünk, Hargitai Géza nyugdíjba vonulásáról értesítettük a zenekar törzsközönségét, és most azt a szomorú hírt kell megosztanunk, hogy szeretett zenekari tagunk október 5-én elhunyt.

Betölthetetlen űrt hagy maga után, hiszen olyan kiemelkedő zenei tehetséggel, muzikalitással és a klasszikus zene iránti alázattal élt köztünk, amely jelentős hatással volt az elmúlt 50 év magyar zenei életére. Előbb a világhírű Bartók Vonósnégyes Kossuth-díjas tagjaként, majd 2013-tól a Liszt Ferenc Kamarazenekar muzsikusaként bejárta az egész világot, a Zeneakadémia tanáraként pedig sok fiatal kapta meg tőle zenészhivatásához azt a hozzáállást, amiről életrajzában saját maga mesélt:

»Valahol olyanok vagyunk mi zenészek, mint régen a sámánok. Ők is kaptak egy tudást, s a feladatuk az volt, hogy azt tovább örökítsék. Hogy meg tudjon maradni egyfajta folytonosság, mi is ezt tesszük azzal a bizonyossággal, hogy a világnak maximálisan szüksége van minderre.«

Az a fotó, amit most adunk közre, kifejezi a lényegit, amit sokunk számára Géza személye jelentett: Takács-Nagy Gábor karmesterrel az egyik próbán éppen a zenemű előadásának egy apró finomításáról beszélgettek, ezen a téren zenekari tagunknak mesteri meglátásai voltak. Muzsikusunknak ez a fajta kommunikációja, a zenei megoldások keresése felkészüléseink leginspirálóbb pillanatai közé tartoztak, de egyben azt is tükrözi a felvétel, hogy mindezt végtelen humorral, remek stílussal tudta színesíteni.

Hittel kapaszkodunk Géza szavaiba, tudása és öröksége itt marad, finom, muzikális lelke egyik zenekari hangszerünk hangjában és gondolatainkban tovább él.

Fájdalommal búcsúzunk, nyugodjon békében.

Liszt Ferenc Kamarazenekar”