-
március 6-án Németországban olyan jelenet zajlott le egy bírósági tárgyalóteremben, amely az egész világ figyelmét magára vonta. Marianne Bachmeier, egy gyászoló édesanya, felállt a hallgatóságból, elővette a táskájában lévő fegyvert, és a vádlott felé irányította. A férfi, akit lánya halálával összefüggésben állítottak bíróság elé, a következő pillanatokban életét vesztette.
A teremben döbbent csend lett úrrá. A jelenlévők nem akarták elhinni, hogy mindez valóban megtörtént. Marianne nem próbált elmenekülni, nem próbálta kimagyarázni tettét. Nyugodtan adta meg magát, és később annyit mondott:
„Nem akartam, hogy tovább beszéljen a lányomról.”
Nem ellenkezett a tette után, azonnal megadta magát a hatóságnak
Hogyan jutott idáig? A tragédia, amely mindent megváltoztatott
Egy évvel korábban, 1980 májusában, eltűnt Marianne hét éves kislánya, Anna. A várost sokkolta a hír, és amikor megtalálták a gyermek testét, minden megváltozott. A gyanú gyorsan a szomszédjukra, Klaus Grabowskira terelődött, akit nem véletlenül ismert már a hatóság: korábban is elítélték gyermekekkel kapcsolatos bűncselekmények miatt.
Kislányával
Grabowski több, egymásnak ellentmondó történettel próbálta magát védeni. A hatóságok szerint eltitkolta a valódi indítékot, és igyekezett a felelősséget másra hárítani. A nyomozók úgy vélték, a férfi félelemből próbálta eltussolni a történteket.
Amikor elszakadt a cérna
A férfi a tárgyaláson is újra előadta saját verzióját. Többen úgy érezték, mintha a kislány emlékét próbálná megkérdőjelezni, vagy saját magát kedvezőbb színben feltüntetni. Marianne számára ez volt az a pont, ahol úgy érezte: nem bírja tovább hallgatni mindazt, amit a férfi mond.
Ekkor történt meg az, ami később világszerte címlapokra került.
A bíróság őrei azonnal intézkedtek, a teremben pedig fejetlenség és döbbenet lett úrrá.
Mi lett Marianne sorsa?
Kép jobb alsó sarkában: A gyilkos
Marianne-t először súlyosabb váddal illették, de a bíróság végül figyelembe vette a körülményeket.
Az ítélet szerint három év szabadságvesztést kapott, amelyből kettőt töltött le, majd feltételesen szabadult.
A közvélemény erősen megosztott volt:
-
sokan egy kétségbeesett édesanyát láttak benne,
-
mások az igazságszolgáltatás megkerülését bírálták.
Marianne később visszavonultan élt, interjúkban pedig többször hangsúlyozta, hogy tettét nem hőstettnek, hanem végső elkeseredésnek tekinti.
1996-ban hunyt el, és lánya mellett helyezték örök nyugalomra.
A mai napig vita tárgya:
meddig mehet el egy ember az igazságért?
