Ez hiányzik a mai fiataloknak! Nyomj egy megosztást , ha szerinted is így van!
Kellene bizony! Akkoriban egymás iránti tiszteletet tanultunk, és azt, hogy nem mi vagyunk a világ közepe. Megtanultuk, hogy a tetteink mások sorsát is befolyásolják, és igenis figyelnünk kell a többiekre.
Ma is nagy szükség lenne a sorkatonaságra, hogy a mai fiatalok megtapasztalják a fegyelmet és az összetartozás erejét!
Soha nem hittem volna, hogy 30 éves koromra – akárcsak az apám – egyfajta nosztalgiával gondolok majd vissza a katonai évekre. 2001-ben vonultam be, amikor már nem számított menőnek a sorkatonaság. Őszintén szólva: félelemmel és vegyes érzelmekkel vágtam neki.
Az első hónapok kemény kiképzéssel teltek. Azt tanították, hogyan kell túlélni és hogyan kell helytállni, még akkor is, ha úgy éreztük, teljesen lehetetlen. Aztán jött az alakulatnál eltöltött idő: rengeteg emlék, egyszerre félelmetes és felemelő pillanatok.
“Aki átélte, soha nem felejti el: egyszerre volt pokoli és életre szóló iskola. A bajtársiasság, az összetartozás, és az, hogy a hátadat mindig őrzi valaki – ez volt az igazi erő.”
A sorkatonaság nemcsak fegyverforgatásról szólt. Barátságok születtek, melyek egy életre szólnak. Küzdelmek, nevetések, fáradtság és fegyelem – mindez együtt formált bennünket férfivá.
Fülvédő nélkül lövetés ágyútalpon ülve – kemény idők, amikből tanultunk!
Végül rájöttem: bár nehéz volt, de rengeteget adott. Megtanultuk tisztelni a rendet, értékelni a barátainkat, és tudni, hogy az életben nem lehet mindig könnyebbik utat választani.
