Mindennapok
Megoldódhat a rejtély: megcsalt feleség késelhette halálra Labancz Annát?
Megoldódik valaha a magyar kiminalisztika egyik legrejtélyesebb gyilkossága? Immáron 53 esztendeje, hogy 1970. április 19-én, hajnali 3 óra körül a miskolci nővérszálló földszinti szobájában a csinos ápolónőt, az akkor 24 éves Labancz Annát valaki 16-szor megszúrta a késével. A tettes a nyitott ablakon át jutott be a helyiségbe, majd csapott le a minden bizonnyal alvó áldozatára. A fiatal nőnek még volt annyi ereje, hogy csurom véresen kirohanjon a folyosóra, majd azt kiabálja, hogy „nem akarok meghalni, mentsétek meg az életemet.” Nem tudtak neki segíteni, végül a közeli kórház műtőasztalán halt meg
A Blikk most megtalálta az áldozat egykori barátnőjét, akivel a halála előtt dolgozott együtt az intézményben. Gizella több mint fél évszázad elteltével elevenítette fel lapunknak a drámai eseményeket, amelyek örökre bevésődtek az emlékezetébe.
– Tinédzserként kerültem oda, eleinte négyórás műszakban leveleket postáztam. Annának rengeteg barátja volt, velem is nagyon közvetle volt. Gyönyörű, bájos, csodaszép lány volt, mindenkivel nagyon kedvesen viselkedett. Bár sokan irigykedtek rá, azért mindenkit szíven ütött a halála. Álmában csaphattak le rá, esélye sem volt a védekezése – csuklott el a hangja a ma már idős asszonynak.
Elmondása szerint akkoriban arról suttogtak, hogy egy ismeretlen személy nem tudott volna csak úgy bejutni a nővérszállóra, ezért szerintük a gyilkos jól ismerhette a járást.
– Több verzió is felvetődött, de máig emlékszem, a kórházban az a pletyka járta, hogy Anna összeszűrte a levet egy magas beosztású szakemberrel, akinek a felesége rájött a viszonyra, ezért megölhette Annát – mesélte Gizella. – Ám, hogy mi az igazság, azt szegény a sírba vitte magával. A megrázó gyilkosság után nagyon sokáig rettegtünk a kórház területén. Érdekes, hogy miért nem derülhetett ki soha az igazság. Akkoriban mindenki úgy gondolta, nem akarták tönkretenni az elkövető karrierjét.
Hiába a rendőrség erőfeszítése, Anna életének kioltóját soha nem kapták el, a tette pedig – az akkori törvények szerint – 20 esztendő múltán, azaz 1990. április 19-én – elévült. Ezután Asperján György író belügyminisztériumi engedéllyel megszerezte a felderítetlen gyilkosság dokumentumainak másolatát, majd újabb 16 évnyi kutatás után arra a következtetésre jutott, hogy a gyilkos nem lehet más, mint az ügy egyik korábbi tanúja, Anna egykori udvarlója. A 2006-ban megjelent regényében Asperján gyilkosnak titulálja a tisztes nagypapaként élő mérnököt, amiért az beperelte az írót, akinek – 8 hónap felfüggesztett fogházbüntetés mellett – öt és fél millió forintos kártérítést kellett fizetnie.
– Kamatokkal és egyéb költségekkel együtt 12 milliót fizettem ki összesen. Az életem teljesen tönkrement, az elmúlt tíz évben emiatt nyomorban éltem – nyilatkozta lapunknak a 85 éves író, akit máig aktívan foglalkoztat az ügy. – Jelenleg az eredeti rendőrségi kihallgatási dokumentumok és a korábbi nyilatkozatok, valamint egy bizonyos rendőr százados naplójának a közreadását tervezem – tette hozzá.