Reggel fél 7-re berobogtunk a kórházba, a nővér megmutatta a szobámat, megkaptam a gyönyörű hálóingemet, ezutan felgyorsultak az események.

Bekötötték az infúziót, vérvétel, injekciók….rögtön jött is a műtős fiú, hordàgyastùl, hogy mehetünk a műtőbe. Felfeküdtem, végigtolt a folyosón, fel az emeletre, én meg csak csodáltam a gyönyörű energiatakarékos égőket a plafonon, ahogy a fejem felett elsuhantak, mintha csak valami Vészhelyzet epizódba csöppentünk volna.

A műtőben 6 ember keze alatt voltam, nem tudtam hova kapjam a fejem.

Az egyik az infúziót kötötte át, a másik a kezemet-lábamat rendezgette, a harmadik fertőtlenítővel mosta át a mellkasomat.

Megérkezett az altatóorvos, mielőtt rám tette volna a maszkot a következő párbeszéd zajlott le:

– Minden rendben, jól van, nem feszíti a tű?

– Igen, persze, elviselhető.

– Van műfoga?

– Nincs.

– Bármilyen fém a testében?

– Nincs.

– Vagy műanyag….

– Nem,nem, az sincs

– Esetleg pacemaker?

– Szerencsére nem.

– Rendben van, akkor lassan elkezdjük az altatást…van bármilyen kérdése?

– Nincs………….

*3 perc múlva*

vagyis a rágót kivehetem a számból?….

A szobában konkrétan megfagyott a levegő és 6 szempár szegeződött rám egyszerre.

– Hát….., ha nem szeretne meghalni a műtőasztalon….

Diszkréten odanyújtott az egyik nővér egy zsebkendőt, aztán kidobta rágóstul. Én azt gondoltam ez a kis eset pár perc múlva a feledés homályába vész, de nem így lett.

Egy hét múlva mentem varratszedésre, Anyukám elkísért, mert neki is épp dolga volt a kórházban. Ő hamarabb végzett, jött oda hozzám hatalmas kikerekedett szemekkel.

Kérdezem tőle mi történt?!

– Kislányom, nem is mesélted mi történt. Most voltam az aneszteziológián és az altatóorvos kérdezte, hogy: – Az ön lánya, akinek nem rég volt műtétje?

Konkrétan az egész osztály lefagyott, mikor megkérdezte, hogy a rágót vegye e ki? Még egy hét múlva is ezt mesélgeti mindenki a többi orvosnak.

Az ég adta világon mindenre gondoltak, hogy megkérdezzünk: műfog, műszív….de hogy RÁGÓ ????!

Na azóta ezt is felvésték a szabályzati könyvbe, és ezzel a kérdéssel kezdik az altatásos operációkat.