Kovács Richárd lett az év hétköznapi roma hőse – Gratulálunk!

Kovács Richárd nyerte az Aranypánt-díjat, azaz ő lett az év hétköznapi roma hőse.

Az Aranypánt-díjat 2015-ben azért hozta létre a Roma Sajtóközpont, hogy megmutassa, a romák ugyanúgy helytállnak a hétköznapokban, ahogy bárki más.

A cél, hogy ne csak a hajdúvezér Lippai Balázsra, a virtuóz zongorista Cziffra Györgyre vagy épp a világklasszis futballista Farkas Jánosra legyünk büszkék, hanem minden romára, aki helytáll a hétköznapokban.

Maga az Aranypánt kifejezés is a romák többségének kettős identitását szimbolizálja. Kovács József Hontalan költő mondta: „Homlokomon két aranypánt van, az egyik a magyarságom, a másik a cigány kultúra. Egyikről sem kívánok lemondani.”

Április 8-án van a Nemzetközi Roma Nap, 1971-ben e napon ült össze az első Roma Világkongresszus.

A nappali falán szinte tenyérnyi hely sincsen szabadon az elismerő oklevelek között, érmekkel, serlegekkel és díjakkal teli vitrin árulkodik Kovács Richárd rendőrfőhadnagy, testépítő sikereiről. Bár karrierje meglehetősen nehezen indult, a rendőrtiszti pályától semmilyen akadály nem tudta eltántorítani. A ma már a dombóvári rendőrkapitányságon szolgáló örökös „Mr. Zsaru” mindvégig öntudatos roma ember maradt, aki különdíjas TDK dolgozatot írt a rendőrségi etnikai profilalkotásról.

Gyermekkorát Kaposvár szomszédságában Nagybajomon töltötte, ahol nagymamájával egy kétszobás, fürdő nélküli vályogházban éltek. A mindennapok kilátástalanságából a testedzés nyújtott számára menekülést, kilépési lehetőséget. Egyszer hazafelé látta, hogy az egyik régi házban ég a villany és odabent súlyokat emelgettek – így kezdődött a testépítői karrierje. “Egy dohos terem volt csak, hideg régi súlyzókkal, de ez volt az én világom”. 2000-ben ellátogatott Kaposváron a Miss és Mr Zsaru testépítői versenyre, ott határozta el, hogy egyszer ő áll majd a dobogó legfelső fokán. Már egészen fiatal korában érdekelte a rendőri szakma, gyakran látta és irigyelte az egyenruhások öltözetét, felszerelését és járműveit.

Azonban a rendőri pályán nehezített úton indult, mivel egymás után többször is elutasították a befogadói nyilatkozat iránti kérelmét a helyi rendőrkapitányságon, mivel édesapja, aki nem volt élete része, büntetett előéletű. De nem hagyta magát, levelet írt az Országos Rendőr Főkapitányságnak, akik meg is hívták budapesti központjukba. A kinőtt ballagási öltönyében érkezett a fővárosba, majd egy rövid beszélgetés után megkapta a rendőri kiképzéshez szükséges nyilatkozatot.

Már az iskolai évek alatt, még mint tanuló, teljesítette is fiatalkori álmát, és 2006-ban megnyerte a Mr. Zsaru címet. Majd a következő két évben is őt választották kategóriájában Magyarország legizmosabb rendőrének, ezzel az örökös Mr. Zsaru címet és tanárai elismerését is kiérdemelte. A rendőri alapképzés után jelentkezett a Rendőrtiszti Főiskolára (ma Nemzeti Közszolgálati Egyetem), ehhez a bolognai rendszer bevezetése miatt újra kellett érettségiznie. Első alkalommal nem sikerült a megfelelő pontszámot elérnie a felvételhez, így, ahogy fogalmazott “amíg mások egyszer, addig én háromszor mentem leérettségizni”.

Az egyetemen egyik tanára kereste meg azzal, hogy neveznie kéne a TDK-ra (Tudományos Diákkör), ahol “Etnikai profilalkotás a rendőri intézkedések során” című dolgozatával különdíjat érdemelt ki. “Ott állt helyre, hogy ki is vagyok, tudtam, hogy valami dolgom lesz az életben, a sorstársaimmal, a cigány emberekkel.”

Innentől érezte, hogy amíg addig sokszor nehéz volt lenyelnie, ha származása miatt sérelmek érték, innentől már előnynek, plusz látószöget jelentő tulajdonságnak tartja cigányságát. Többször előfordult vele az is, hogy ilyen témákban oktatói az ő véleményét kérték ki. Hiába végezte el azonban sikeresen az egyetemet, hat évig mégsem tudott előre lépni, Kaposváron nem került tiszti beosztásba. Ezt követően váltott, jelenleg a Dombóvári Rendőrkapitányság közlekedésrendészeti alosztályán dolgozik, mint főhadnagy.

Az egyetem mellett másodállást vállalt, hogy elutazhasson a New Yorkban megrendezett World Police and Fire Gamesre, ahol 2011-ben ezüstérmet is nyert, következő évben Washingtonból már két arannyal térhetett haza. Az utolsó versenye óta sorra kapja a megkereséseket, felkéréseket, hogy hátrányos helyzetű iskolákban, mélyszegénységben élő gyerekek nyári táboraiban és többek között az NKE-n adjon elő. Mint mondja, a díjak önmagukban csak porfogó tárgyak, azonban ő az elismeréseit szeretné hálóként használni, amivel másokat tud halászni tanítani.

A gyermekeknek élete és küzdelmes pályája bemutatásával igyekszik motivációt adni és megmutatni, hogy kitartással, sporttal és tanulással milyen eredményeket lehet elérni, mint fogalmaz, azt igyekszik átadni nekik, amit fiának is gyakran elmond: “Az akadályok hasznos dolgok, ha megtanulod átugrani őket, akkor legyőzhetetlenné válsz.” A rendőr hallgatóknak a kommunikáció és az egymás iránti szolidaritás fontosságáról tart előadásokat. “Amikor úgy jössz ki az előadó teremből, hogy fiatal rendőrök megtapsolnak az nagyon klassz, mert olyasmit tudtál nekik átadni, amivel sikerül a kommunikációs csatornákat megnyitni.”

Jelenleg is két szakon folytatja tanulmányait, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Romológia szakán és a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán joghallgató, ahol a tervek szerint jövőre szerzi meg a doktori címet. Kutatási területe a mélyszegénység és a rendészet szociológia.