Így halt meg Kádár János – nem véletlen, hogy erről a történelemkönyvek hallgatnak
A 20. századi magyar történelem egyik legellentmondásosabb alakja kétségkívül Kádár János, aki évtizedeken át vezette Magyarországot. Sokan a „nyugalom” korszakának, mások a diktatúra hosszú árnyékának tartják az uralmát – de az, ahogyan az utolsó éveit töltötte, és ahogyan meghalt, sokkal megrázóbb, mint ahogy azt a legtöbben gondolnák.
A pártfőtitkár, aki már a saját múltjától rettegett
A hatvanas-hetvenes évek „Kádár-korszaka” a szocializmus enyhébb, „gulyáskommunizmusnak” nevezett időszakát hozta el. De a hatalom ára súlyos volt – és az élete végén ez a teher lassan, de biztosan ránehezedett az egykori pártfőtitkárra.
Kádár az 1980-as évekre testileg és szellemileg is összeomlott. Egyre inkább visszahúzódott, állandó fájdalmakkal és súlyos betegségekkel küzdött, miközben elméje is fokozatosan elhomályosult. Az orvosai és a környezete szerint erős lelkiismeret-furdalás gyötörte – különösen az 1956-os események és Nagy Imre kivégzése miatt.
Az utolsó beszéd: zavaros, megrázó és sokatmondó
1989 tavaszán, már szinte teljesen leromlott állapotban, a kórházból vitték be a párt Központi Bizottságának ülésére. Ott elmondta utolsó nyilvános beszédét, amely ma is fennmaradt hangfelvételen. A beszéd hosszú, összefüggéstelen és zaklatott – egy ember vallomása, aki saját bűneivel próbál elszámolni.
Ebben az emlékezetes beszédben Kádár mintha önmagát próbálta volna felmenteni, miközben félelmet és bűntudatot sugárzott minden mondata. Többen, akik jelen voltak, később úgy emlékeztek: a pártfőtitkár már nem a politikai testülethez beszélt, hanem a múlt árnyaihoz.
A telefonhívás, amit sosem felejtettek el
Nem sokkal halála előtt felhívta Fock Jenőt, régi politikustársát, hogy elbúcsúzzon tőle. A legenda szerint a telefonban zokogott, és azt ismételgette, hogy „nem akart rosszat”. Ekkorra már tudta, hogy vége: elvesztette minden hatalmát, a pártja is hátat fordított neki, és az ország éppen a rendszerváltás felé sodródott.
„Öljenek meg” – az utolsó mondat
Az orvosi feljegyzések szerint 1989. július 6-án halt meg – éppen azon a napon, amikor hivatalosan rehabilitálták Nagy Imrét, azt az embert, akinek kivégzésében kulcsszerepet játszott. Az orvosok szerint utolsó szavai ezek voltak:
„Öljenek meg.”
Egy mondat, ami többet mond bármilyen történelmi elemzésnél – mintha saját bűneitől akart volna megszabadulni végleg.
A sír, ami sosem talált nyugalmat
Halála után sem érkezett meg a béke. 2007-ben ismeretlen tettesek feldúlták a sírját, és elvitték a koponyáját. A maradványokat és az elkövetőket azóta sem találták meg. A rendőrség tehetetlen volt, az ország pedig döbbenten figyelte: a diktátor még a sírjában sem nyugodhatott meg.
Egy korszak szimbolikus vége
Kádár János halála nemcsak egy ember életének végét, hanem egy egész rendszer lezárását is jelképezte. Egy olyan korszakét, amelyben sokan éltek viszonylagos biztonságban – de csak az árnyékban, egy diktatúra csendes szabadság nélküli világában.
A történelmi könyvek alig említik, de a hangfelvétel, a búcsúhívás és a sírrablás mind arról árulkodik: a múlt bűnei soha nem maradnak következmények nélkül.
