Én voltam az egyetlen, aki elment a nagymamám születésnapjára – a könnyeit látva úgy döntöttem, leckét adok a családomnak

A nagymamám 80. születésnapja volt, és már hetek óta izgatottan készültünk. Meghívta a család összes tagját. Úgy tűnt, mindenki ott lesz, és ez az alkalom igazán különleges lesz számára. A nagyi egész életében mindent megtett a családért, és most végre róla szólhatott volna egy nap.

Aznap, amikor megérkeztem hozzá, szinte éreztem a csendet, mielőtt beléptem volna az ajtón. A nappaliban álltam, ahol a nagyi szépen megterített, a tortát középre helyezte, és a kedvenc poharaiba töltötte az üdítőt. Ő maga az étkezőasztalnál ült, és rám mosolygott, de a szemében fájdalom csillogott.

„Hol vannak a többiek?” – kérdeztem döbbenten.

„Nem jönnek.” – válaszolta halkan, és a hangja elcsuklott. „Mind lemondták. Azt mondták, elfoglaltak.”

Ahogy ott álltam, és láttam, mennyire összetört, rájöttem, hogy ezt nem hagyhatom ennyiben. A család nem érti, mit mulasztott el, meg kellett találnom a módját, hogy érezzék is. Rámosolyogtam a nagyira, és azt mondtam:

„Nagyi, ne aggódj! A születésnapod még csak most kezdődik. Csomagolj, mert utazunk!”

Kinyitottam a telefonomat, és azonnal lefoglaltam két repülőjegyet Spanyolországba.

Egy emlékezetes nyaralás

Másnap reggel már a repülőn ültünk. A nagyi először nem értette, mi történik, de amikor meglátta a spanyol tengerpartot és a homokos strandokat, elmosolyodott. Az egész utazás alatt gondoskodtam róla, hogy minden kívánságát teljesítsem. Naponta töltöttem fel képeket a Facebookra: napozás a tengerparton, tapasok és paella egy elegáns étteremben, és egy gyönyörű kilátás a hegyekből.

A képaláírásaim mind egyértelműek voltak:
„Boldog születésnapot, nagyi! Ez csak neked jár!”
„Kár, hogy a család többi része túl elfoglalt volt, hogy veled ünnepeljen…”

A család reakciója

Nem telt el pár óra, és elkezdtek érkezni az üzenetek. Unokatestvérek, nagybácsik, és végül még a szüleim is írtak:
„Miért nem szóltál, hogy elviszed nagyit?”
„Ez túlzás! Nem kellett volna Spanyolországba utaznotok!”

Minden üzenetet figyelmen kívül hagytam. Tudtam, hogy a posztjaim célba találtak: érezték a bűntudatot.

A nagyi közben élete legjobb napjait élte: boldogan napozott, sétáltunk a tengerparton, és együtt fedeztük fel a spanyol kisvárosok hangulatát.

Amikor hazaértünk, a család egyik része bocsánatot kért, a másik része pedig mélyen hallgatott. A nagyi sosem emlegette fel, hogy ki nem jött el a születésnapjára, de egy biztos: mindenki tudta, hogy a viselkedésük megbocsáthatatlan volt. Én pedig a végén összeszámoltam a nyaralás költségeit, majd elküldtem a meghívottaknak. Kifizették. 

A történet vége? A nagymamám mosolygott, a család tanult! Köszönöm ha elolvastad!😊