Én ingyen fűtöm fel a 80m2-es házamat – filléres beruházás, és egy ügyes kezű ezermester bármikor megcsinálja! Nincs több fűtészámla!

A komposztkazán egy nagy komposztáló

Mindössze egy régi kukából és a konyhai hulladékokból, meg lehet építeni. A komposzt erjedése közben akár 50-60 fokra is felmelegszik, ez a hő már elég egy bojler lecserlésére. A hő nyáron akár 80 fokra is melegedhet, azaz óvatosnak kell lennie, de téli hidegben sem esik le 50 fok alá.

A keletkező komposzthőt egy hőcserélőn keresztül hasznosíthatjuk. A hőcserélő ez esetben padlófűtés-csőből készül, egymással párhuzamosan kapcsolt spirálok alkotják, a komposzt belsejét egyenletesen járja be. A hőcserélőnek van egy ki- és egy bemenete, amivel a fűtési rendszerre csatlakozik. A rendszerben a vizet keringető szivattyú mozgatja, ennek ki-be kapcsolása szabályozást igényel. Hátránya a technológiának az a tény, hogy a biotömeg közvetlen égetésével (biogáz, pellet, bio-üzemanyagok) szemben használható hőenergiát csak fűtésre alkalmas, alacsony hőmérsékleten termel.

A biomassza ezen a módon történő energetikai hasznosítása nem új keletű, a XX. század derekán egy francia erdész az erdei aljnövényzet segítségével már működtette ezt a technológiát. Hazánkban Tőgyi Balázs egerszalóki mérnök kezdte el újra szolgálatba állítani, felfedezni a komposztkazánt, és az ebben rejlő lehetőségeket. Állítása szerint a rendszer napi 30-50 MJ hőt termel, azaz egy nap alatt 300 liternyi 5 °C-os vizet 45 °C-ra tud melegíteni.

A komposztkazán, a szerves háztartási és ház körüli hulladék biokémiai bomlását alkalmazza, melynek végterméke az értékes humusz. A folyamat során keletkező hőt hasznosíthatjuk fűtésre.

Az elején szögezzük le, hogy ez egy igazi csináld magad téma és főleg azoknak a vidéken, vagy városi agglomerációban a nagyobb telken élőknek, akiknek van erre elegendő helyü, nyílt terük és akad elegendő komposztálni valójuk a háztartásban is. Kell hozzá még némi elszántság és talán elkötelezettség az olcsó és megújuló energiaforrások világában.

Kazán, vagy mi?

Mondhatnánk, hogy a komposztkazán egy készülék, de hát nem az, sorozatgyártásban sem készül, túlnyomórészt földre telepített szerves anyagokból áll, melyet műanyag csőkígyók szőnek keresztül kasul. És mert nem készülék, így készen meg sem vásárolható, egyelőre csak házilag elkészített változatait ismerjük.

Lényeges jellemzője, hogy a komposzthő felszabadulásakor nyílt láng és füst nem keletkezik, a biomasszában tárolt szén, CO2 helyett humusszá alakul. A komposztkazán így egy valóban fenntartható és környezetbarát lehetősége a biomassza energetikai hasznosításának. A felszabaduló energiát üvegház, fóliasátor, télikert, lakásunk padló- és falfűtésére, illetve használati meleg víz előállításra is használhatjuk. A komposztkazán egyszerűbb fajtáját a hagyományok szerint már a templomos lovagok is használták, de végül egy Jean Pain nevű úr találta fel újra a 20. században. A magyar komposztkazán építők nagyon biztató tapasztalatokról számolnak be, bár a módszer még csak csőkígyós (padló- és fal)fűtésekre alkalmas.

Hogyan épül fel a komposztkazán?

A berende

A komposztkazán nagy, akár 3-4 méter átmérőjű, jól összerakott komposztáló, amiben a keletkező komposzthőt egy hőcserélő csőrendszeren keresztül hasznosíthatjuk. A hőcserélő legegyszerűbben padlófűtéscsőből és a hozzávaló csatlakozókból készülhet. A csőrendszert egymással párhuzamosan kapcsolt spirálok alkotják, a komposzt belsejében egyenletesen elosztva. A csőhurkok közeit tölti ki szorosan a biomassza keverék, ami a hőt leadja. A hőcserélőnek van ki- és bemenete, amivel az adott helyiség, vagy épület padlófűtési rendszerére csatlakozik. A rendszerben a vizet keringető szivattyú mozgatja, ennek ki-be kapcsolása szabályozást igényel, lehet automatikus.

A legegyszerűbb eljárás az lenne, ha a rendszert közvetlenül kötnénk a padlófűtésre és direkt áramoltatjuk benne a meleg vizet. Ezzel azonban az lehet a baj, hogy ha nem fűt a komposztkazán, akkor nincs keringés a rendszerben. Ezért ajánlatos az, ha a kazán és a padlófűtés közé puffertartályt is beiktatunk. Ebben az esetben a padlófűtés a tartályból szerzi be a vizet. Ez azért jó, mert ha a kazán már nem szállít elegendő meleget a téli időszak végén, akkor ki lehet egészíteni gázfűtéssel.

Radiátoros fűtéssel még kísérleteznek, azonban ehhez már 50 fokos víz lenne szükséges, így egyelőre bonyolultnak tűnik az eljárás.