„Én szinte 99%-ban állítom, olyan 10, maximum 15 éven belül teljesen kikopik, eltűnik a magyar nyelvből a magázódás.”
A kijelentés merész, de egyre többen érzik úgy, hogy talán van benne igazság. A társadalmi szabályok ugyanis nincsenek kőbe vésve – folyamatosan változnak, és a nyelv velük együtt alakul.
A generációváltás: amikor először tegezett a gyerek
Bouvet Petra részletesen felidézi, hogyan kezdett a tegeződés beszivárogni a szülő–gyerek kapcsolatokba a ’70-es évek után. A második Ratkó-korszak gyermekei és az X–Y generáció voltak az elsők, akik már természetesnek vették, hogy tegezzék a szüleiket.
Idézet a szerzőtől:
„Nekik még zömmel kellett a szülőket magázni, dafke tegezhet minket a mi csimotánk.”
A változás itt indult el igazán: ahol a családban lebomlott a hierarchikus kommunikáció, ott a társadalmi formák is lazultak.
A 90-es évek tapasztalata: a magázás még tartotta magát
A szerző több személyes történetet is felidéz olyan időkből, amikor a magázódás még a mindennapok része volt – banki gyakorlat, szülők, tanárok, a szomszéd „Vera néni”, stb.
Ezek a történetek fontosak, mert megmutatják:
a magázódás nem csak nyelvi forma volt, hanem érzelmi, kulturális és társadalmi jelentéssel bírt.
Saját értelmezésem szerint a szerző sorai mögött ott van egy mélyebb fájdalom is: az, hogy ezek a régi kapaszkodók eltűnnek, és vele együtt a tiszteletadás egy korábbi formája is.
2025: a közösségi média mindenkit tegez
A közösségi platformok letarolták a magázódást.
A kommentkultúrában, az üzenetekben, a gyors kommunikáció világában a tegeződés az alapértelmezett.
Az alfa generáció (és már a béta is) úgy nő fel, hogy számára a magázódás:
-
idegen,
-
használhatatlan,
-
felesleges körülményeskedés.
Sőt, gyakran még a tanárokkal szemben is kevert formát használnak:
„Tanárnő, kérem, elárulnád…” – ahogy Bouvet Petra írja.
A tiszteletadás teljesen máshol jelenik meg: hangnemben, gesztusban, hozzáállásban. A magázás mint forma pedig egyszerűen „nem működik” az új generációk nyelvi világában.
Tisztelet ≠ magázódás?
Itt érkezünk el a vita gyökeréhez.
Sokan állítják, hogy a magázás a tisztelet jele.
Bouvet Petra ezt másképp látja:
„Szerintem a tiszteletadásnak nincs közvetlen köze a magázódáshoz.”
Ez az a pont, ahol valóban elválik a múlt és a jelen:
-
régen a tegezés társadalmi alsóbbrendűséget jelenthetett,
-
ma viszont a tegezés kapcsolatteremtő közelség.
A tisztelet már nem a grammatikában lakik.
A tisztelet ma a viselkedésben, empátiában, hangnemben jelenik meg.
Saját gondolatok: valóban eltűnik?
A magázódás eltűnését én három lépésben látom megvalósulni:
1. A digitális világ diktálja az új normát
Ha egy társadalmi forma nem működik az online térben, az előbb-utóbb offline is meggyengül.
A kommunikáció 70%-a ma digitális → és a digitális tegez.
2. A fiatalok nem veszik át a magázást – így a forma nem öröklődik tovább
A nyelvi szokások nem a szabályoktól élnek, hanem attól, hogy valaki továbbadja őket.
Ha egy generáció már nem tanulja meg, akkor 10–15 év alatt valóban eltűnhet.
3. A munkahelyi hierarchiák is lazulnak
Ha a főnök „Szia, figyelj…”-el ír, akkor a magázódás társadalmi szerepe végleg meginog.
Mi marad a magázásból?
Valószínűleg csak:
-
ügyvédi nyelv,
-
hivatalok,
-
orvosi közeg,
-
formális levelezés.
És talán ott is lassan elvékonyodik.
Miért fáj mégis sokaknak?
Mert a magázás nem csak nyelvtani szerkezet:
kultúra, hagyomány, tisztelet, szerepek, távolság, udvariasság.
Amikor eltűnik, valójában egy régi világ szerkezete tűnik el vele.
Ebben az értelemben teljesen érthető Bouvet Petra nosztalgiája és aggodalma – még akkor is, ha a változás objektíve elkerülhetetlennek tűnik.
Összegzés: a magázódás nem hal meg, csak funkciót vált
Úgy gondolom, hogy nem teljes kipusztulás jön, hanem átalakulás.
A magázás:
-
ritkább lesz,
-
speciális helyzetekbe szorul,
-
kulturális relikvia marad,
-
de mint tömeges nyelvhasználat valóban gyorsan visszaszorul.
Bouvet Petra jó érzékkel tapint rá arra, hogy a folyamat már javában zajlik – és hogy ennek társadalmi, kulturális és érzelmi következményei is vannak.
A kérdés már nem az, eltűnik-e, hanem az, hogy
mit fog helyettesíteni belőle a jövő?
