Történetek
Egy részeg, kék kabátos férfi kopogtatott az ajtómon. Akkor még nem tudtam, hogyan ez az egész életemet megváltoztatja majd.
Még most is emlékszem arra a szilveszterre, ami egy szimpla, csendes estének indult, és végül mindent megváltoztatott. Aznap nem akartam se a családomhoz menni, se a barátaimmal találkozni. Az utóbbi években minden szilveszter arról szólt, hogy barátnőim a boldog családjukról és gyermekeikről meséltek, miközben én egyre inkább kívülállónak éreztem magam. Így hát úgy döntöttem, hogy idén egyedül töltöm az estét.
Hazafelé a munkából betértem egy boltba, vettem egy üveg pezsgőt, néhány harapnivalót, és szépen megterítettem otthon – mintha vendégeket várnék. Az Instagramra feltöltöttem pár képet a „romantikus vacsoráról”, hogy mindenki azt higgye, valami különleges történik velem. A cicám, Mici, volt az egyetlen társaságom aznap este. Azon tűnődtem, hogy ez az est is csak egy újabb magányos szilveszter lesz.
Már csak fél óra volt hátra éjfélig, amikor valaki kopogott az ajtómon. Ez szokatlan volt, mert nem vártam senkit. Azt hittem, talán a szomszédom jött át valamiért, de amikor kinyitottam az ajtót, egy idegen férfi állt ott kék kabátban. Az arcán zavartság, enyhén részeg mosoly, és a kezében egy üres pezsgőspohár.
– Ez nem a nyolcas lakás, ugye? – kérdezte.
– Nem, a nyolcas feljebb van – mondtam mosolyogva. – Siessen, különben az éjféli koccintást az ajtó előtt tölti.
A férfi elmosolyodott, majd válaszolt:
– Tudja, van egy olyan érzésem, hogy ez az év a maga számára különleges lesz. Találkozni fog azzal, akit keres. Boldog új évet!
Az arcomon még mindig mosoly játszott, ahogy becsuktam az ajtót. Csak egy részeg férfi, aki összekeverte az ajtókat – gondoltam. De valami a szavai mögött megragadt bennem. Valahogy úgy éreztem, hogy van igazság abban, amit mondott.
Az élet pedig valóban különös fordulatot vett. Három hónappal később egy barátom esküvőjén találkoztam Ádámmal. Azonnal megvolt az a bizonyos szikra, amit addig csak a filmekben láttam. Ádám figyelmes volt, humoros, és úgy tűnt, pontosan érti, mire van szükségem. Néhány hónap múlva már az esküvőnket terveztük, és ma már a közös életünkről álmodunk – gyerekekkel, utazásokkal, és egy boldog, kiegyensúlyozott jövővel.
A barátaim azt gondolják, hogy Ádámmal már szilveszterkor is együtt voltunk, és én sosem javítottam ki őket. Mert valahol talán igazuk van: ez a különös, kék kabátos férfi mintha valóban elhozta volna az új életem kezdetét. Lehet, hogy a sors néha a legváratlanabb helyeken kopogtat az ajtónkon – csak rajtunk múlik, hogy meghalljuk-e.