Az esküvő a vacsora előtti állófogadással kezdődött. A vendégek pezsgővel a kezükben beszélgettek, a pincérek tálcákkal jártak körbe. Senki nem vette észre azonnal a kisfiút, aki a terem szélén, az ajtó közelében állt.
A tíz év körüli Misi csak ennyit kérdezett az egyik felszolgálótól:
– Maradt valami ennivaló?
A kérdés nem volt tolakodó. Inkább fáradt.
A kanapék mellett álló Anna ekkor figyelt fel rá. Megdermedt. Nem azért, mert a fiú „odanézett”, hanem mert a tartása, a lehajtott feje, a kezeit szorító mozdulatok ismerősek voltak. Túlságosan is.
A kezében lévő evőeszköz megállt a levegőben.
– Gábor… – szólalt meg halkan.
A vőlegény, Gábor, odalépett hozzá.
– Mi az?
– Az a gyerek… pontosan így álltam én is – mondta Anna. – Ugyanígy. Az állami gondozásban.
Gábor ránézett a fiúra. A kopott cipőre, a vékony kabátra. Semmi rendkívüli nem volt benne – és pont ez volt a megrázó.
Anna nem rohant oda. Előbb szólt a szervezőnek, majd együtt odamentek Misihez. Leültettek egy asztalhoz, hoztak neki egy tányér ételt. Nem volt nagy jelenet, nem állt meg az esküvő.
Anna csak figyelte, ahogy a fiú lassan eszik. Nem kapkodott. Úgy evett, aki tudja, hogy nem biztos a következő étkezés.
– Hol vannak a szüleid? – kérdezte Anna óvatosan.
– Nincsenek – vont vállat Misi. – Nevelőotthonban lakom. Néha megszököm.
Anna bólintott. Nem kérdezett tovább. Pontosan tudta, mit jelent ez.
Később, amikor kettesben maradtak, Anna elmondta Gábornak:
– Én is így kezdtem. Ugyanígy kértem ételt idegeneknél. Senki nem vett észre… csak ritkán.
Gábor csendben hallgatta.
– És most mit érzel?
– Azt, hogy nem hagyhatjuk csak úgy eltűnni – válaszolta Anna. – Nem ma. De utána kell járnunk.
Az esküvő végén értesítették a gyámügyet. Misi visszakerült az intézetbe.
Hetekkel később Anna és Gábor felkeresték az otthont. Beszélgettek. Ismerkedtek. Papírokat töltöttek ki. Hónapok teltek el.
Nem ígértek semmit a fiúnak – csak azt, hogy jönni fognak.
És amikor két hónap múlva Misi először lépett be a lakásukba, fedezte fel a saját szobáját a friss házasoknál Anna rájött: Nem csak Misivel tett jót, de a saját gyerekkori énjével is, aki mindig egy családról álmodott.
