Dani fiam sokszor panaszkodott fejfájásra, a háziorvos szerint csak szimulált – amíg egy MRI vizsgálat után az orvos azonnal műtétre küldte
Sziasztok! Hosszú írás lesz, de kérlek, olvassátok el! Dani fiam körülbelül egy éve rendszeresen fejfájással ébredt. Számos orvosnál jártunk, de többnyire azt mondták, hogy ez „normális”, és hogy hosszú távon fájdalomcsillapítót kell majd szednie.
Néhány hónappal ezelőtt Dani egyre kevesebbet evett, hányinger gyötörte, és látászavarai is jelentkeztek. A tavaszi szünetben újra elmentünk a háziorvoshoz, és kaptunk beutalókat különböző vizsgálatokra, valamint elvégeztünk egy nagy laborvizsgálatot. Az időpontok azonban hosszú várakozást jelentettek, a szemészetet pedig szinte lehetetlen volt elérni. A laboreredmény mindössze magas vas-szintet mutatott.
Nem sokkal ezután Dani rosszul lett az iskolában, és mentőt hívtak hozzá. Amikor érdeklődtem, a kórházban annyit mondtak, hogy „nagy baj nincsen, anyuka, a gyerek már nyomkodja a telefont.” A hétvége során csak alapvizsgálatok történtek, és egy neurológus az iskolai stresszre fogta Dani állapotát. Hazaengedték azzal, hogy a fejfájást kimerültség és pszichikai eredet okozhatja.
Másnap újra rosszul lett, és ismét orvoshoz indultunk vele, de félúton összeesett, és zavartan kezdett beszélni. A mentők azonnal kórházba vitték, ahol elsőként drogtesztet végeztek rajta, majd egy EEG vizsgálat következett, amely súlyos eltérést mutatott. Az éjszaka folyamán MRI-t készítettek, amely kimutatta, hogy egy 5 cm-es tumor nyomja Dani idegeit. Az operációra azonnal sor került.
A történetet azért osztom meg, mert szeretném, ha orvosként mindenki megértené: a betegek panaszait komolyan kell venni, és alaposan ki kell vizsgálni, különösen, ha a tünetek súlyosbodnak. Betegként vagy hozzátartozóként pedig arra biztatlak, hogy ne hagyjátok magatokat lerázni, hiszen az egészségünk a legfontosabb!