Amikor a barátnőm, Mária, összehozott nekem egy vakrandit a belvárosban, minden tökéletesnek tűnt. Ádám rózsával érkezett, egy apró ajándékkal lepett meg, majd elvitt vacsorázni egy hangulatos étterembe. Az este végén még a karácsonyi forgatagban is megálltunk egy forraltborra – igazi romantikus pillanat volt.
Én úgy éreztem, ez volt életem egyik legjobb randija. Ádám mindent fizetett, udvarias volt, figyelmes, és úgy tűnt, igazi úriember. Boldogan mentem haza, tele reménnyel, hogy ebből talán valami komoly is lehet.
A másnap reggeli hidegzuhany
Másnap reggel azonban olyan üzenet érkezett, amitől lefagytam. Ádám Revoluton küldött egy pénzkérést – pontosan 32 ezer forintról, az este költségeinek feléről. A vacsora, a rózsák, az ajándék, sőt még a forraltbor is szerepelt a „tételsorban”.
Azt hittem, vicc. De nem volt az.
„Nem úriember, hanem számlázó partner”
Azonnal világossá vált: amit én romantikus gesztusnak hittem, az Ádám számára üzleti tranzakció volt. Ahelyett, hogy tisztelte volna a nőket, és valóban úriemberként viselkedett volna, számlát küldött a randiról. Rájöttem, hogy semennyire sem tiszteli a nőket, nem csoda, hogy 33 évesen nincs párja.
A tanulság
Ez a történet pillanatok alatt vált a baráti körünkben legendává – de nem a jó értelemben. Megtanultam: hiába tűnik valaki figyelmesnek és nagylelkűnek, az igazi jellem csak később derül ki.
